beszámoló [koncert]  2009. február 13. péntek   15:39

nincsen hozzászólás

  Pár hetes téli álom után ismét ébredezni látszik a hazai koncertélet. A barlangból való kikecmergéshez a Samael, Keep Of Kalessin, Noctiferia triász adta meg a kezdő lendületet január végén. A helyszín nem más volt, mint a Diesel klub, ami a tavalyi Biohazard koncerten is bebizonyította, mennyire odaillő az ilyen jellegű program. Mindenesetre a jó zenén még a térelrendezés sem foghat ki, szóval kár is a szóért.
  
  Maréknyi rajongó előtt kezdett játszani a szlovén Noctiferia, öklömnyinél jóval nagyobb lelkesedéssel. Nem szegte kedvüket az sem, hogy az érdeklődök a terem hátuljának biztonságos sötétjét választották a színpad előtti veszedelmesen világos területtel szemben. Nagy lendülettel kezdtek bele zenéjükbe, amely éppoly messze áll az eredetiségtől, mint tőlük a közönség. A sampler iránti elköteleződésük rögtön világossá tette, hogy death-es groove metáljuk ellenére mit is keresnek ezen a turnén. Szereplésük jogosságának hamarosan érvényt is szereztek, szép lassan előmerészkedtek a bátrabbak a sötétből és megközelítették a színpadot. A zenekar a feladatát megfelelően végezte, mondhatni kellően előmelegítette a sütőt.
  
  A szlovénokat követő Keep of Kalessinnek lett volna a feladata, hogy abból a bizonyos sütőből poklot, vagy legalább egy kicsi bugyort varázsoljon. A belső légkeverést gond nélkül megoldották, hiszen az egyszerre történő hajpörgetés igazi mesterei, de a tudományuk most nem sokkal mutatott tovább. Az utóbbi időkben sikerült produktumaik fényében várható volt, hogy egy élő Ascendent klippé fog válni a koncert, és tényleg így is lett, csak némileg több kásával. Persze a Tormentor óta a kásának is megvan a helye a black metálban, de most nem erről volt szó. Másrészről pedig vicsorgás, gonoszkodás, kinézet: ötös. Zene, gonoszság: közepes(ke). Értelmetlen a hitelességről beszélni ebben a stílusban, de azért néha tényleg olyan jó lenne, ha kevesebb lenne a „műsor” és több, jobb a zene. Ahogy decemberben kiderült, meglehetősen hiteles pucér embereket keresztre pakolni zsákkal a fejükön, de azért a meglehetősnél sokkal szánalmasabb és szomorúbb is errefelé elvinni ezt az egészet. Ilyen jogon nem kifogásolható a Keep of Kalessin műsora, náluk ennyire korántsem volt szélsőséges a koncert. Mindenesetre, kevesebb körítés mellet jobban érződött volna a feltét íze is és talán kevésbé tűnt volna rágósnak. Ha már itt tartunk, a kásából előbukkanó Kolossus, Come Damnation vagy Winged Watcher mind-mind elég sótlan volt. Tehát jóval nagyobb szikrára lett volna szükség a közönség feltüzeléséhez...
  
  A ritkaságszámba menő svájci metálzenekarok egyike a Samael, amikor legutóbb a hajón járt, olyan varázslattal kápráztatott el, amihez foghatóval még a tapasztalt koncertlátogatók is ritkán találkoznak. Ennek, és a zenekar kevésbé sikerült utolsó lemezeinek fényében kicsit aggódva kerestem a megfelelő helyet, az addigra már sűrűsödő nézőtéren. A megfelelő hely a Samael esetében azt jelenti, hogy valahol ott, ahonnan látni valamit a vetítésből. Mint később kiderült, ez most nem volt lényeges, de az ezúttal sem ártott, hogy a színtér egyik legjobb frontemberét nem csak hallottam. Vorph ezúttal csinos „vörös és fekete” szoknyába bújt és rettenetes szőke hajkoronát viselt, de azt szerencsére a szokásos kontyban. A banda az elektronikus hangzást most durvább metálra cserélte: amennyire a szinti és sampler uralta a hajót öt éve, annyira dominált most a gitár. Mivel a zenekar a két stílus közötti egyensúlyozásról híres, mondhatjuk úgy is: ezúttal a mérleg nyelve a metál felé billent. A Kep Of Kalessinből hiányolt gonoszság szerencsére ott volt a Samaelben, ráadásul párosult egy nagy adag lendülettel is. Ebből a lendületből a kelleténél jóval több jutott a baloldalra Mas-nak, aki mint egy túltöltődött gumimaci végig ugrabugrálta az egész koncertet. Sőt, a gumibogyó-italon feltehetőleg Xy kollegával osztozott a műsor előtt, ugyanis a szintik és dobok bástyája mögül egy elvetemülten ugráló kopasz fej jóval többször bukkant elő, mint ahányszor szükséges lett volna. És ha ez sem elég, akkor az amúgy tényleg kifogástalan Vorph is bemutatta, hogy milyen a Norbi-fitnesz, de erre legalább az első néhány sor vevő volt. Egy viszont biztos, szerencsénkre nem vitték túlzásba a Solar Soul ismertetését, a listán éppúgy helyet kaptak dalok a régebbi albumokról, mint az újról. A Solar Soul-al való nyitány után többek közt szólt a(z): Reign Of Light, Rain, The One Who Came Before, Ave!, Into the Pentagram, Inch´Allah, Slavocracy és végül a My Savior. A svájciak megint csúcsteljesítményt nyújtottak, ez nem is kérdés. Bár ez egy egészen másféle csúcsforma, mint amit legutóbb láthattunk. A bűvészek felsorakoztak, tették a dolgukat meggyőzően, de a legutóbbihoz hasonló varázslat elmaradt. Kétséges persze, hogy miféle varázst kereshet az ember egy efféle koncerten

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: