A Drawing egy soproni zenekar, és ők azok, akiktől ha már fél számot hallottál, akkor már pontosan tudod, mire számíthatsz a többiben. Sőt már az albumborító alapján is. A képregényszerű grafika vagy egy tucatnyi marcona "tough guy"-t ábrázol, ahogy az angol mondaná. Ezek alapján magát a bandát is pontosan úgy képzelem el, ahogy a belső borítón is szerepelnek: kigyúrt, tetovált formák atlétatrikóban, baseball sapkában, szúrós tekintettel.
Ennyiből már mindenki leszűrhette, hogy bizony hardcore a stílus, abból is a legkeményvonalasabb, leginkább hagyománytisztelő fajta. Vagyis az Agnostic Front, Sick Of It All, Madball, és társaik által fémjelezett NYHC vonal. Rövid riffelgetős intro után belelép a csapat az arcunkba a címadó Szemtől Szembe dallal. A stílus határait szigorúan betartva, jellegzetesen pőre hardcore riffekkel, pörölycsapásszerű kalapálásokkal, agresszív acsarkodással, és gyakori csordavokálokkal operál mindegyik dal. Az énekes Bazsinak már csak a hanghordozása és szövegköpködése is Roger Miret-t juttatja eszünkbe. Elsőre furcsa is magyar szöveggel hallani ezeket a tipikus hardcore-os kiabálásokat, de könnyen meg lehet szokni.

Az album egész jól szól, noha olyan oldschool módon karcos, mocskos, mint a NYHC klasszikus, 90-es évek eleji lemezei, de ez illik is hozzájuk. És jól kihallatszik mindegyik hangszer, még a basszus is, a Tartsd Észben nótában például különösen előtérbe kerül. Talán csak a dob pufog egy kicsit itt-ott, de nem zavaró. Hol a bólogatós, zúzós témák kerülnek előtérbe, mint a Nem Félünk dal esetében, hol egy kis punkos, pogózós pörgés, amit az 1 perces Drawing számban kapunk.
A szövegek terén sem nyújt szokatlant a csapat, nem igényelnek magyarázatot az Igazi Ösvény vagy a Nem Adom Fel számcímek, és persze az összes nótában a bejáratott fordulatok burjánzanak, mint a "Harcolok míg élek, Nem felejtem el honnan érkeztem, Állj fel és küzdjél, Ne add fel", stb., alapos csordavokálokkal megtámogatva. Az utolsó szám egy kicsit érdekesebbre sikerült a már majdhogynem rap-es szövegmondásával, de ez nem von le semmit az értékéből, sőt jót tett ez az íz. A levezetésként megszólaló sampler-es csodát viszont simán lehagyhatták volna, ez már semmiképp nem illik ide.

Aki jóféle harapós hardcore-t akar hallgatni itthonról, amelyet a '90-es évek bandavilága, utcai élete, valamint persze a NYHC klasszikus bandái ihlettek, az nem tévedhet a Drawing zenekarral. Talán az egyedüli hiányosság, hogy ráfeküdhetnének jobban a betonozós, földbe döngölő, vasbeton súlyú témákra is. Az Agnostic Front mellett nem szégyen a (modern) Hatebreed-től sem tanulni. Hacsak nem tartják már őket is árulónak a szigorúan hagyománytisztelő soproni tough guy-ok...

Kulcsszavak: Drawing | Szemtől Szembe