Egymásba hatolunk nyilvánosan,
tánc és zene összeforr, inspirálunk
és hatunk a másikra, társtalan haladunk egyre mélyebbre le/be.
Teremtünk, már csak istenek nem vagyunk.
Halandóságunk – esendőségünk.
Csontunk zörög, vágyunk hörög
a holnapért, hogy még éljen,
s hogy még keféljen…

koreográfus/rendező: Ladjánszki Márta
zeneszerző: Varga Zsolt, Jávorka Ádám és Hammer Zsolt
előadó/társak: Garai Júlia, Jávorka Ádám, Kántor Kata, Kovács Noémi, Ladjánszki Márta, Lakat Andrea, Varga Zsolt
fény: Bánki Gabi
segítők: Károlyi Balázs, Koroknai Zsolt, Pillangó

"Létrehozok – egy új darabot, csak mert a kényszer és a feddhetetlenség szülte tolvajló, garázda had toloncol, hogy túlélni csak úgy érdemes, ha alkotsz. Hát most hátamra veszem a Világot és beszélek. Önkitárulkozó, énemben kutakodó állapotok és varázsló szavak mellett leállok a mozgásvariációkkal, és csak vonszolom testem a jelenlevés állapotába. Hadakozok olykor a magam meg nem értettségével, de kiadom a mérget és olvasztom a jeget meleg szívemmel. Szólok. Egyedül – társtalan bolyongva a földön, hogy köldököm lika lehessen egyetlen középpontom, ami kiindulópontként elrugaszkodásomat segíti.”
(L.M.)