szerző: mogyoroBeavatás (Recruit) Hazai bemutató: 2003. április 17.
Húsvét tiszteletére egy könnyed családi mozit tudnék leginkább elképzelni premierfilmnek. A Beavatásról sok minden elmondható, de családi mozinak nem mondhatnám, ahhoz túl komoly témát próbál alapsztorinak venni, hogy hogyan szervezik be, képzik ki a CIA ügynököket.
A Beavatásnak nagy valószínűséggel nem sok köze van a valósághoz, bár a híresztelések szerint több, mint az eddigi hasonló filmeknek. Chase Brandon CIA-szóvivő jóvoltából számos olyan információhoz hozzájutottak, amely eddig államtitoknak számított. Brandon megismertette a filmeseket a CIA felépítésével, módszereivel és azzal az összetett eljárással, amellyel az ügynökség felkutatja, kiválogatja és kiképzi a legalkalmasabb jelölteket.
Nekem tetszett a film, kellemes szűk két órát töltöttem a vászon előtt. De nem tudom eldönteni, hogy ez minek köszönhető, hiszen a film maga a hasonló krimik alapjaira épül, a legtöbb fordulat kiszámítható a rutinos mozilátogató számára. Ha azt mondom, hogy a legtöbb, az azt jelenti, hogy nem mind, s ez ma már nagy szó! De a mostani filmkínálatból mindenképpen kiemelkedik élvezhetőségével. Ennyit a filmről, hiszen, aki szereti a színvonalasabb konspirációs krimiket, az el fog látogatni a moziba két óra szórakozásra.
Az Al Pacino nevével beharangozott krimi csalódást okozott bizonyos mértékben kellemeset és kellemetlent egyaránt. A kellemetlent a sztár, Al Pacino okozta, aki elég visszafogott játékot ad, ő a csendes szereplő, aki látszólag csak azért van a filmben, hogy Hollywood nagy reménységét, Colin Farrell-t eladja. Még akkor sem alakít kiemelkedőt, ha szerepe megengedné a minőségi színészi játékot. A kellemes csalódás oka a már említett Colin Farrell, akitől a Daredevil után nem sokat vártam (mostani játékát látva el kell ismernem, hogy ott is jól játszott, szerepe nem engedte a többsíkú színészi képességének kibontakozását). A kinézetre erősen az ifjúkori Treat Williams-re emlékeztető Farrell lejátssza a vászonról a húzónevet (Pacino-t). Igaz, a forgatókönyv kliséi itt is megadják, hogy mikor hogy kell viselkednie, milyen arcjátékot kell látnunk tőle, de ezeket maximálisan teljesíti, úgy viselkedik, ahogy képzeletünk szerint hasonló szituációban mi is viselkednénk. Talán ezért érezzük közel magunkhoz, tudunk azonosulni az általa alakított James Clayton-nal.
Összességében az alkotás egy kis hétvégi mozizásra mindenképpen megéri az árát, kellemes szórakozást nyújt, de sok újat nem várhatunk tartalma alapján, s nem is kapunk. S majdnem elfelejtettem, a filmnek van két kulcsmondata (amik állítólag a CIA aranyszabályai): ne bízz senkiben és semmi sem az, aminek látszik.
Szereplők: Al Pacino, Colin Farrell, Bridget Moynahan, Dom Fiore, Gabriel Macht Írta: Kurt Wimmer, Mitch Glazer, Roger Towne Rendezte: Roger Donaldson
14:14
