lemezajánló [nagylemez] 2004. február 16. hétfő 13:25
nincsen hozzászólás
szerző: kishellTazmán Ördög: Folyt. köv. maxi Szerzői kiadás
Szomorú tangódarab
Ha kategorizálnom kéne a magyar alternatívot, két csoportot alkotnék, az egyikbe a gitár alapú beat-rockot pakolnám, a másikba pedig hát erre nem tudnék ilyen szép meghatározást mondani, kicsit kesernyés-szomorkás, olyan kínzóan borongós-lötyögős alvilági” zene. Erre eddig mindig a Quimbyt hoztam példának, mostantól pedig a Tazmán ördögöt is említhetem, hiszen a Folyt. köv. maxi tökéletesen megfelel az utóbbi kategóriám követelményeinek. Na őszintén, nem vártam túl sokat egy EP-től, negatív előítéletekkel tettem be lemezt a lejátszóba.
Az első szám, mint ahogy a címe is mutatja, egy Ho-ho (ez a címe és a szövege) Intro. Egyedül a dobos ad eszközt ehhez a többi inkább valamiféle ősi, törzsi varázslati dalnak tűnik. Furának találtam elsőre, aztán furának másodikra, és még most is furának találom. Jön a második szám hallgatom tovább, és az ügyesen hangszerelt szerzemények mellett már szükségszerűnek éreztem ezt az előbb említett, pusztán vokális indítást. Ezek után talán mondanom sem kell, hogy a még teljesebb egység kedvéért a zárás egy pusztán instrumentális, hangszeres darab. Azt mondhatom, az egység, ami a zenében nagyon fontos, teljességgel jellemzi az egész lemezt, de ez valójában minden számról külön-külön is elmondható.
Furcsa törést ad a Sway című szám (eredetileg egy 1953-as Quien Sera dal), angol nyelven hangzik el. Mintha az énekes szándékosan törekedne a még borongósabb hangulat megteremtésére azzal, hogy nem tiszta hangokat énekel ki, a zongora és a gitár pedig még magányosabbá teszi ezt az egyébként fülbemászó melódiát. (amit egyébként a többi számban feleslegesen keresnénk) Ez a szomorú tangódarab a végére mégis felgyorsul, az amúgy túl domináns dobok itt veszítenek abból a tartásból, amivel kezdtek. Valahogy tökéletes átvezetésnek éreztem ezt a feldolgozást az előtte és az utána következő számokhoz.
Szürreál
Ezt a vegyes hangulatot építik tovább a következő számokban, van itt pokoljárás, unott és mély hangon szól hozzánk a Gonosz, szerintem a lemez egyetlen nem túl jól sikerült száma, az énekes hangja túljátszottnak tűnik, minden szinten. Összehangolt munkára vall a zenébe számos ponton beúszó sok kis effekt, erős és hirtelen zongoraleütések és a rengeteg ütős hajszálpontosan illeszkedik a zenébe csak úgy, mint a kevés, de kimért gitárpengetés. Különös érzést kelt hogy mindig ott következik a szám vége, ahol éppen csak kiteljesedne a zenei kaotikum.
A Lovak lelőnek, ugye? szürreáléja nem legpozitívabb képet festi elénk, a szöveg valóban alvilági (lehet, hogy van, aki ezt igénytelennek mondaná, szerintem a stílusában ez igenis helyén van), nagyon érdekes, ahogy felépül ez a szuicid jelleg, aztán afféle ne add fel!” módon bontja le. Az egész vége mind a zenében, mind a szövegben olyan igazi elszállásban teljesedik ki, amit aztán valóban levezet a Killer című záródarab, ahol talán a zongora domináns félhangjai teszik olyan elbizonytalanítóvá a témát. (X-Akták hatású)
A szövegben megfogalmazódó gondolatok már messze vannak a fiatalkor problémáitól, van itt önnön szemünkbe tekintés és számvetés, ami igazán az Engedj fel! könyörgésében is érzékelhető.
Mit is mondhatnék még? Egy (átvitt értelemben is) esős napon teljességgel át lehet érezni az egészet. Egyáltalán nem bulizós, nem pörgős személyesebb is annál, hogy ezt megengedhetné magának. Az egyetlen hátrányának a feledhetőségét tartom. (nincs egy igazán karakteres szám se)
Ezeket a dalokat azoknak nem ajánlanám, akiknek a zenében a tiszta és dúdolható-énekelhető dallam a legfontosabb, és valami szórakoztatót és nagyon készet vár, mert elsőre nagyon nehéz az ilyen típusú zenében bármiféle kapaszkodót keresni. (Valahol persze el kell kezdeni.) Aki azonban már találkozott a lelkének sötétebb oldalával, érteni fogja ezt a lemezt, ha imádni nem is igényes munka. Engem már kíváncsivá tett, várom a nagylemezt!
1. Ho-ho Intro 2. Engedj fel! 3. Sway (Quien Sera) 4. Gonosz 2003 5. A lovak lelőnek, ugye? 6. Killer
A zenekar tagjai:
Kiss Ádám Zoltán ének, gitár, pianínó Sárközi János gitár, billentyűsök Mihály Lajos basszus, rumbatök Joó Gábor dob, billentyűsök