magazin [életrajz]  2004. szeptember 20. hétfő   11:48

nincsen hozzászólás

  A Led Zeppelin a hard rock egyik teremtője, atyja. A gitárzseni Jimmy Page (született 1944 január 9-én) miután előző együttese, a Yardbirds megszűnt New Yardbirds néven hozott létre egy új formációt. Basszusgitárosnak egy régi zenészismerősét, John Paul Jonest szerződtette. A dobos John Bonham volt, aki Bonzóként vonult be a roczene történetébe. Énekesnek a Band Of Joy vokalistáját, Robert Plantet szerződtette, aki később a hard rock egyik „Nagy Hangja” lett. A csapat menedzsere olyan híresség volt mint Peter Grant.
  
  A nevüket egy koncertet követő alkoholgőzős bulin kapták a WHO dobosától, Keith Moontól. A Led Zeppelin rögtön átrepült az Újvilágba, mint a Vanilla Fudge kísérőzenekara, és fergeteges sikerű bulisorozatba kezdett. 1969 január 28 a legendás négy órás ”Bostoni Tea Party”: amerikában kezdetét veszi a Zepp hisztéria. Már az első lemezük megjelenésével kivívták maguknak a sztárokat megillető helyet.
  
  A Zeppelin I. volt a világ második platinalemeze. Ez a korong a bluesalapokból kiinduló kemény zenét tartalmaz, amelyen azért érződik az útkeresés is. Az irányadó a Good Times, Bad Times című szám lett, míg a koncertek érdekessége a Dazed And Confused volt, amiben egy részt Page csellóvonóval adott elő - gitárján. Az érzelmes dalokban sem volt hiány. A Baby I´m Gonna Leave You az a szám, amelyben Plant leginkább kibontakoztatta hangjának sokszínűségét. A Zeppelin a hard rock történetébe a II-es sorozatszámot viselő lemezzel vonult be. Ez örökzöld számokat tartalmazott, mint a Whole Lotta Love, Heartbreaker, Moby Dick. Az angol listákon 138 hétig szerepel!
  
  A harmadik lemeztől a zenekar kezdett ez eredeti kőkemény rocktól eltávolodni, bár maradtak Page kimunkált, csodálatos riffözönjei, Plant tiszta hangja és gyakori felkiáltásai. 1971-ben megjelent a Led Zeppelin negyedik albuma, amelynek boritóján nem volt se név, se cím. A belső borítón is csak négy szimbólum - egy remete rajza és a Zeppelin himnusz, a Stairway To Heaven szövege szerepelt. A régi stílusú dalok mellett új, kísérleti darabok is találhatók, mint például a When The Levee Bracks, vagy a Battle Of Evermore, amelyen Plant Sandy Dennyvel a Fairport Convention kiválóságával énekel duettet. 1968-1973 között sikeres és hosszú turnék (két japán, három európai, őt angol, kilenc! amerikai turné), melyek között szerepel egy-két rekordméretű koncert, ami még a Guinness könyvbe is bekerült, mind nézőszám, mind bevétel tekintetében (pl. 1973. május 4. Tampa Bay Stadion koncert 56.800 nézővel és 301.000 USD bevétellel vagy Pontiac Silverdome koncert, ahol összesen 76.229 Zepp rajongó váltott jegyet és a bevétel elérte a 800.000 dollárt).
  
  Végül megjelent az első önálló címmel rendelkező album, a Houses Of The Holy. Nyolc szám - nyolc stílusváltozat. Ezzel a koronggal a Zeppelin bebizonyította, hogy hatalmas zenei területet képes átfogni és stílusuk ekkor már nem is olyan könnyen behatárolható. A lemezborító ismét remekmű. Mint a legtöbb Zeppelin albumot ezt is Hypgnosis tervezte, aki méltán a legjobb boritótervkészítők egyike.
  
  Az együttes 1975-ben elkészítette első dupla lemezét, amely szintén nagy siker lett. Következő lemezüktől kezdve azonban a kritika elpártolt tőlük, pedig az 1976-ban megjelent dupla koncertalbum a „nagy napokban” készült. Családi tragédiák és balesetek nehezítették az együttes munkáját, így következő lemezük csak 1979-ben jelent meg. A korongon fellelhető összetett zene csak a rajongóknak kellett; In Through The Outdoor (Keresztül a kijáraton). Turné közben az együttes nagyivó dobosa alkoholmérgezés következtében 1980 szeptemberében elhunyt. Ezzel a Led Zeppelin „földi” pályafutása véget ért - a tagok nem akarták Bonzo nélkül folytatni.

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: