magazin [életrajz]  2004. november 7. vasárnap   17:13

1 hozzászólás

  A zeneszerző, akinek a neve egyet jelent a jó filmzenével: Ennio Morricone, egy forradalmi újításokkal és izgalmas kihívásokkal teli életutat tudhat magáénak. 1928. november 28-án született Rómában. Tanulmányait a Santa Cecilia Konzervatóriumban végezte, ahol trombitaművészként végzett. Édesapja szintén trombitált, főként éjszakai bárokban. Fiatal kora ellenére Morricone sokat helyettesítette apját éjszakánként. Már iskolaévei alatt is a hangszereléssel vívott ki magának elismerést. Előbb a RAI televíziónál és rádiókban dolgozott, később a filmek világába csöppent.
  
  A hatvanas években kezdett filmzenét komponálni. Először a western világát idéző írói álneveket használt, mint például Dan Savio és Leo Nichols. A nemzetközi elismerést az úgynevezett spagetti westernek hozták meg neki. Egyik korábbi osztálytársa, a kezdő rendező, Sergio Leone 1964-ben felkérte, írjon zenét Egy maréknyi dollár című filmjéhez. Együttműködésük eredményét mára a mozilegendák közé sorolhatjuk.
  
  A kirobbanó siker után a filmzenéket komponáló Morricone fele-fele arányban osztotta meg az idejét a Cinnecitta és Hollywood között. Idáig több mint négyszáz filmzene köthető a nevéhez talán a legtermékenyebb filmzeneszerző Alfred Newton óta. Morricone hatását a mozi történelmére valószínűleg lehetetlen megítélni.
  Munkássága során számos híres rendezővel dolgozott együtt. E patinás névsorba tartozik többek között Lina Wertmüller, Sergio Leone, Bernardo Bertolucci, Pier Paolo Pasolini, Franco Zeffirelli, Henri Verneuil, Paolo és Vittorio Taviani, Giuseppe Tornatore, Brian de Palma, John Carpenter, Barry Levinson, Roman Polanski, Wolfgang Petersen, Roland Joffé, Warren Beatty, Brian De Palma, Mike Nichols, és még sorolhatnánk. Morricone ily módon társalkotójává vált számos legendás filmnek.
  Tehetségét fia is örökölte: Andrea Morricone szintén sikeres zeneszerző.
  
  A 2004-es esztendő a magyar filmtörténet számára is egy fontos dátum: Koltai Lajos rendező az első Nobel-díjas magyar író, Kertész Imre Sorstalanság című könyvének filmadaptációját készíti. Aligha véletlen, hogy a 2005 őszére elkészülő film zenéjét Koltai Lajos felkérésére Ennio Morricone írja.
  
  Filmek Morricone-zenével:
  
  Az algíri csata; A Jó, a Rossz és a Csúf; Navajo Joe; Volt egyszer egy Vadnyugat; A Profi; Volt egyszer egy Amerika; A Misszió; Cinema Paradiso; Bugsy; A farkas; Maléna; A szicíliaiak klánja; Vizsgálat egy minden gyanú felett álló polgár ügyében; Őrült nők ketrece; Hamlet; Kötözz meg és ölelj; A velencei nő; Célkeresztben; Őrület; Vatel; Ördögűző II.; Aranyeső Yuccában; A kilencfarkú macska; A jégsziget foglyai; Teoréma; A csalás gyönyöre; Örömváros; Zaklatás; A Mars-mentőakció; Halálkanyar; A Stendhal-szindróma; Védőőrizet.
  
  Morricone élete során öt alkalommal kapott Oscar-díj jelölést, azonban az egész világ értetlenkedik afölött, hogy egyetlen alkalommal sem nyerte el a kis szobrocskát.
  
  2000 Academy Awards-jelölés A legjobb filmzene: Maléna
  1991 Academy Awards-jelölés A legjobb filmzene: Bugsy
  1987 Academy Awards-jelölés A legjobb filmzene: Aki legyőzte Al Caponét ( Untouchables)
  1986 Academy Awards-jelölés A legjobb filmzene: A Misszó
  1978 Academy Awards-jelölés A legjobb filmzene: Mennyei napok ( Days of Heaven)
  
  Az Aranyglóbusz díj azonban kétszer is a Mester kezébe vándorolt.
  
  1999 Golden Globe-győztes A legjobb filmzene: A Legenda, XX. század ( The Legend of 1900)
  1986 Golden Globe-győztes A legjobb filmzene: A Misszió
  
  2000 Golden Globe-jelölés A legjobb filmzene: Maléna
  1991 Golden Globe-jelölés A legjobb filmzene: Bugsy
  1989 Golden Globe-jelölés A legjobb filmzene: A Háború áldozatai ( Casualties of War)
  1984 Golden Globe-jelölés A legjobb filmzene: Volt egyszer egy Amerika

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása:

 Hozzászólások:

---

...	2010. december 07. 15:47  #1

Ebből is látható, hogy az Oscar-díj odaítélésénél is lobbyözön veszi körül a gréniumot. Így a díjak értéke kétes, ahogy azt Makláry János magyar színész frappánsan megfogalmazta: a díjat nem kiérdemlik, hanem adják. (Marcipán)

---