Ahogy egyre inkább kiöregszik és elhízik a Mötley Crüe (illetve mostanra lényegében bandaként is megszűntek létezni), az olyanok meg, mint például a Skid Row, hosszú ideje semmi értékelhetőt nem tettek le az asztalra, felmerül a kínzó kérdés, hogy vajon ki fogja jelenteni a csiricsáré, csajhajkurászó glam rock/metal jövőjét? Vagy úttörőivel és létrehozóival együtt maga a műfaj is nyugdíjba vonul, illetve kisebb szubkulturális szintre zuhan vissza? Szerencsére vannak páran, akik nem hagyják elöregedni a glam műfajt és próbálják új élettel, hovatovább némi öniróniával is felpumpálni. Ilyen a kaliforniai Steel Panther gárdája, akik a 2009-es Feel The Steel albumukkal kezdték magukra irányítani a figyelmet.
Mi lehetne más ihletője a Steel Panther daloknak, mint a csajok, csajok, csajok, bulizás, piálás, és persze a csajok, csajok, csajok? Egyetlen gond van csak: ma már nem 1987-et írunk, amikor a Mötley – Girls, Girls, Girls albuma kijött, a világ (és persze a mindenre kapható nőneműek) pedig megőrültek az ilyen csapatokért. Akkortájt felfoghatatlan méretű világszenzációvá válhatott egy glam rock banda, ma már – a kiadók és a zeneipar fejreállásával – közel sem lehet ekkora csinnadratta egy feltörekvő új csapatból. És – mondjuk ki őszintén – talán már a csajok sem omolnak térdre pár tupírhaj és flitteres, csillámos felső láttán.
A Steel Panther tehát 2019-ben ha akarná, se tudná eljátszani, hogy ők a földbolygó új glam legendája. Szerencsére nem is akarják, így inkább egy nagy adagnyi cinikus öniróniával, valamint a külsőségek és belsőségek (itt most altesti tájakra tessenek gondolni...) szándékos túltolásával akarnak fityiszt (vagy fütyiszt?) mutatni mindenkinek, és gyakorlatilag csak szórakoztatni akarnak, semmi mást. Ez pedig így ebben a formában tökéletesen működik.
Az amerikai csapat idén megjelenő hatodik nagylemezével és korhatáros videóklipjeivel egyre komolyabb figyelemre tesz szert, így időszerű volt, hogy Magyarországon is bemutatkozzanak. A Barba Negra Track-ben szép számú érdeklődő gyűlt össze ezen az enyhe nyári napon, elsőként viszont az Atomic Playboyz melegíthette be a közönséget.
A hazai csapat tökéletes választás volt ehhez a glam rock-os, rock & roll-os estére. A műfaj jellegzetes manírjaival korrekt koncertet adtak és a játékidejük sem volt annyira nyúlfarknyi, ahogy az előzenekaroknál szokás. Persze így este 7 környékén még nem volt óriási beindulás és a bugyik se olvadtak le az énekes hangjától, de hangulatos buli volt.
Az amerikai csapatoknak viszont a vérükben van a szórakoztatás. Ezt nem lehet tanulni, egyszerűen ösztönösen jön a showműsor, minden percben történik valami élménydús a színpadon, non stop Hollywood, amit művelnek. A Steel Panther pedig kifejezetten arra állt rá, hogy a zene mellett valódi élmény és szórakoztatás legyen egy-egy koncertjük, így sok esetben azon kapta magát az ember, hogy már-már inkább stand-up comedy-t lát a színpadon, mintsem egy klasszikus értelemben vett koncertet.
A tagoknak ugyanis be nem állt a szájuk a számok között, állandóan lökték a sódert, amely persze kivétel nélkül egymás froclizásáról szólt és hogy milyen csajokkal milyen (általában cikis) élményeik fűződnek. Ez elég idegesítő tudna lenni, de mivel a sok süketelés dúskált az öniróniában és a szándékos túlzásokban, így mégis szórakoztató és kacagtató volt, ahogy a tagok egymást túllicitálva szekírozták egymást.
A szót elsősorban Michael Starr énekes és Satchel, a gitáros vitték. És bár néha tényleg kicsit úgy lehetett érezni, hogy túl sok a duma a zenei program kárára, azért így is lejátszották a legfontosabb számaikat. Hallhattuk tehát az Eyes Of A Panther, Goin´ In The Backdoor, Party Like Tomorrow Is The End Of The World, Just Like Tiger Woods, Poontang Boomerang, Asian Hooker dalokat a korábbi lemezekről, de a szeptemberben érkező Heavy Metal Rules is bemutatkozott a vadiúj All I Wanna Do Is Fuck (Myself Tonight) dallal.
Steel Panther koncert persze nem mehet le anélkül, hogy ne cibáljanak fel a színpadra egy rahedli csajt, akik persze bájosan táncikáltak a deszkákon és kokettáltak a zenészekkel. Előtte viszont még egyetlen lányt húzott fel Michael Starr a nézőtérről és ültetett le középre egy székre – neki énekelte el a Girl From Oklahoma című zsengét. Ez után következett az említett tömegjelenet, ami alatt a stílszerű 17 Girls In A Row és a Gold Digging Whore dalokat játszották el.
Mondjuk az én szememben nagyon szánalmas volt, hogy ezt az igazi buliélményt a színpadi hölgyek jelentős része úgy „használta ki”, hogy a színpadon töltött idő 90%-ban agyatlanul nyomták a szelfit. Ezúton is gratulálok!
Két éve láttam már Nova Rock-on a Steel Panther előadását, ott is megvolt természetesen a csajokkal színpadon táncolós történet. Mondjuk akkor kissé leharcoltabb csajok illegették magukat nagyobb részben, itt Budapesten ma üdítőbb volt az eredmény. Magyarország jobban teljesít.
De a szórakoztatási faktor nem csak ebben nyilvánult meg. A csapatban az énekes mellett elsősorban Satchel volt a szószóló, és olykor némi szólóblokkal is villogtatta tehetségét. Volt, hogy veszettül gitárszólózott, miközben a lábdobbal is adta magának az ütemet, máskor pedig pár rock klasszikus jellegzetes témáival vadította a közönségét.
A csapat nyilván agyba-főbe dicsérte a magyar közönséget és a várost (na meg természetesen a fehérnépet), engem viszont meglepetésként ért, hogy Satchel azt is hangoztatta, hogy ő maga is egyébként részben magyar származású, a nagymamája magyar és Budapesten él. Persze ebből a csapatból folyamatosan ömlik a marháskodás, semmit nem lehet készpénznek venni, hogy mit gondolnak komolyan és mi az ami poén. Szóval nem tudom eldönteni, hogy csak a közönségnek akart-e bevágódni az ilyen dumákkal a gitáros, vagy tényleg van igazság a szavaiban.
Satchel persze más módon is igyekezett a magyar közönség kedvére tenni, a kezére felírt magyar szavakkal okozott ovációt a rajongóknak. Egy Steel Panther-en persze nem olyanok hangzanak el, mint az „egészségedre” vagy a „hogy vagytok”, hanem a „cici”, „punci”, avagy hogy Michael Starr énekesnek „kicsi a farka”.
A két hangadó mellett néha-néha belefeleselt a mikrofonba Lexxi Foxx basszer is - már ha épp nem a haját igazgatta a rózsaszín kistükörben, mint egy rossz díszbuzi. Akárhogy is néztem, nekem folyamatosan úgy tűnt, hogy alapvetően cingár emberünk a köldökig dekoltált ing alatt akkora sörhasat növesztett, hogy az egy terhes kismamának is becsületére válna. Az arca egyébként is úgy volt kipreparálva, mint azok a jellegzetes széjjelbotoxolt 70 éves öregasszonyok, akik 20 évesnek akarnak kinézni (van egy ilyen néni a szomszédságunkban, nagyon szoktunk röhögni rajta, amikor pöffeszkedve végigsétál az úton, a padlócirkálóját pórázon vezetve...)
Stix Zadinia dobos nem szerepelt annyit, mint a többiek, ő csak megbízhatóan hozta az ütemeket. A vége felé vonták csak be a játékba, amikor a neki dobált kalapot kellett elkapnia a dobverőjével.
De nem volt elég a bolondozásból, gurult tovább a móka-vonat, a csapat még Ozzy-tól is eljátszotta a Crazy Train-t. Az adaptáció pedig annyira tökéletesre sikerült, hogy Satchel szólózása közben az észrevétlenül eltűnt és a kulisszák mögött átöltözött Michael Starr Ozzy Osbourne-nak maszkírozva tért vissza a deszkákra. De nem ám a klasszikus, kígyózó mozgású Ozzy-t láttuk a színpadon, hanem a jelenkor totyogós, autistán vigyorgó, gyermekien tapsikoló Ozzy-ját idézte meg a Steel Panther énekese. Na az ilyen momentumokra mondom, hogy a rock & roll mellett az irónia is jelen van egy nagy adaggal a Steel Panther-ben, nem volt olyan ember, aki ne fakadt volna kacagásra a frontember performanszát látva.
A koncert végére eljátszották még a Community Property-t, a befutást jelentő Death To All But Metal című számukat 2009-ből, a ráadásra pedig a Gloryhole maradt. A fentebb sorolt számcímek alapján mindenki számára egyértelmű lehet, milyen témákat jár körül a Steel Panther életműve. De amibe bizarr belegondolni, annak idején pontosan ugyanezekről énekelt pl. a Mötley is (maximum kevésbé expliciten), csak ők ezt a nagypofájú kivagyiságot tök komolyan is gondolták, ma viszont ugyanez csak paródiának hat a Steel Panther szájából. Hát, ennyit változott a világ...
08:04
