hosting: Hunet
r34
  cikkekfotók        
beszámoló [koncert]  2022. április 29. péntek   07:30
nincsen hozzászólás

szerző: Morello
Dark Tranquillity, Ensiferum
2022. április 17, Barba Negra

  Most, hogy megvan az új aktuális rettegés, kezdenek újra mozgolódni a zenekaros turnék – esetleg az orosz és ukrán állomásokról kell lemondani egyelőre. De az első fecskék már megérkeztek Magyarországra is, a svéd melodikus death metalos alapcsapat, a Dark Tranquillity és a folk metalos csatahajónak számító Ensiferum közös turnéját a Barba Negra látta vendégül. Számomra nemrég a Burning Witches és a Nervosa már megnyitotta a sort a külföldi fellépők tekintetében, a DT és az Ensi koncertje viszont talán az első igazán nagyszabású rendezvény volt, amely gyakorlatilag teltházat is jelentett a Lágymányosi híd lábánál.
  Nagyon utálom, amikor a cikkfirkászok (akiknek jelen esetben mindössze ennyi dolguk lenne – oké-oké, munka is van a világon, meg ilyenek) slendriánul bejelentik, hogy az előzenekarokat lazán lekésték, de hát „deal with it”... Én kíváncsi lettem volna a Vinegar Hill és a Deserted Fear előadására is, de ezen az estén tényleg mindenki feltűnt a tömegben, akikkel olykor fél-egy éve nem is találkozott már az ember. És csak mindenkivel egy 5 perces „sziahogyvagy”, aztán máris ott tartunk, hogy az Ensiferum készülődik a deszkákon...
  
  A finn folk metalosokra természetesen megtelt a terem – nem véletlenül, hiszen a csapat híresen jó koncertbanda. Mikor legutóbb itt jártak, még a csinos Netta Skog segítette őket tangóharmonikán (ez a felállás egyébként kifejezetten jól állt nekik), de ő már a múlté. Azóta Pekka Montint szerződtették a billentyűk mögé, aki viszont tiszta énekkel is színesíti a csapat zenéjét. A keménymag azonban hosszú ideje állandó, ők pedig garanciát jelentenek a minőségre. A Thalassic című, igen jól sikerült 2020-as lemezt így most volt lehetőségünk meghallgatni élőben is, nagyon ideje volt már...!
  A közönség boldog üdvrivalgással fogadta a csapat színpadra lépését, akik nem is vacakoltak: azonnal az új lemez legbulizósabb nótájával, a Rum, Women, Victory-val indítottak. Ez máris megadta az alaphangot. A tömeg morajlott, lengtek a hajak, középen pedig azonnal beindult a pogó. Ez folytatódott az Andromeda-ra, szintén új lemezes dal. Az egyik nagy kedvencnek számító Victory Songs albumhoz mindössze csak a One More Magic Potion nótával néztünk vissza, ez azonban még az eddigieknél is jobban felpörgette a hangulatot. Legkésőbb ezzel a klasszikussal vette fel mindenki a ritmust a teremben, pörögtek a hajak, lengtek az öklök és az éneklésből is kivette a részét a közönség.
  
  Ha már klasszikusok, érkezett az Into Battle az Iron lemezről, amely kihagyhatatlan koncertnóta. Ekkor viszont a friss album pillanatai következtek a For Sirens és a Run From The Crushing Tide képében. Többen kissé izgalommentesnek tekintették az utolsó néhány Ensiferum albumot, de rajongók zöme abban egyetért, hogy a Thalassic ismét elég erősre sikerült. Itt mutatkozott be Pekka Montin a zenekarban, a billentyűs olykor egészen előre jött a mikrofonnal, teljes értékű frontemberré avanzsálva, ő szolgáltatta ugyanis a tiszta éneket. Kicsit furcsa volt ezeket a heavy metalosan magas regisztereket hallani az Ensiferum zenéjében, és emberünk azért semmiképpen nem mondható egy lenyűgöző hangszálakrobatának, de így is működött a történet.
  A közönséggel a kapcsolatot azért mégis Petri Lindroos gitáros/énekes tartotta elsősorban, ő nagyon jól szót ért a rajongók nyelvén. A csordavokálokban Markus Toivonen és Sami Hinkka vitték a prímet, Janne Parviainen pedig rendületlenül püfölte az alapokat. Rutinos, összeszokott társaság benyomását keltette az Ensiferum, akik mindig nagyon értenek hozzá, hogy remek hangulatú koncerttel kápráztassák el a közönséget. Pláne, hogy még az első albumot is előszedték a Treacherous Gods-zal.
  
  A 2012-es, közmegegyezéses alapon leglaposabbnak kikiáltott Ensiferum lemezről az In My Sword I Trust tudott egyedül megmaradni a koncertprogramban, ez viszont ma is jól működött. De éneklésben a Lai Lai Hei vitt mindent, itt már mindenki kieresztette a hangját a nézőtéren. A buli a pörgős From Afar-ral zárult, aztán némi fotózkodás és a közönség megtapsolása után levonultak a színpadról a finnek.
  Szerintem senkit nem érhetett csalódásként ez a koncert: bulis, pörgős, éneklős számokat játszottak, úgyhogy mindenki kiélhette magát, aki már nagyon régóta vágyakozott egy igazi nagyobb szabású csűrdöngölésre. Talán a rendelkezésre álló időt lehetett kevésnek érezni, én is el tudtam volna viselni még egy ráadást, mondjuk +2 számmal. De ne legyünk telhetetlenek, mert érkezett a Dark Tranquillity a deszkákra.
  
  A svéd csapat már szintén nagyon ki volt éhezve arra, hogy a 2020-as Moment albumukat végre turnéra vihessék. Sőt, valahogy Mikael Stanne frontember határtalan lelkesedését és a közönség felé mutatott háláját látva döbbentünk úgy igazán rá, hogy ez a turné tényleg még a megszokottnál is többet jelent ezeknek a zenészeknek. Hiszen mégiscsak ez a fő megélhetésük és az igazi motiváció, amiért az egészet csinálják. Reméljük, most már lassan a turnézás is visszatér a maga kerékvágásába.
  Nem lehetett nem észrevenni, mennyire más hangulatú volt a DT koncertje az Ensi-hez képest. Utóbbi egy ugrálós, táncolós, éneklős vigadalom, míg a Dark Tranquillity zenéje azonban odafigyelősebb, komorabb, nyersebb zúzás, a maga jellegzetesen göteborgi, melodikus dallamaival. Itt már komolyabb vetítés, vizuális élmény is volt a LED falon, ami fokozta a hangulatot. A Phantom Days-es nyitánynál el sem lehet képzelni jobbat, ezzel és a szintén friss lemezes Transient-tel nyilvánvalóvá vált, milyen hangulatú bulit fog adni a DT. A rajongók persze ezeket a számokat is falták, mindegyik nótát óriási üdvrivalgás fogadott.
  
  Egy 1989-ben alakult, 12 nagylemezt a tarsolyában hordozó bandától természetesen nem elvárható, hogy a teljes életművüket fel tudják villantani a koncerten, de azért bátran cikáztak az időszakok között. A Focus Shift például a 2007-es Fiction-ről érkezett, amit mindenképpen a legjobbak között tart számon a rajongótábor. A hangcucc arányosan szólt, a zenekar belakta a színpadot, Mikael Stanne pedig a kezéből etette a közönséget.
  Ha van ikonikus album, akkor a 2002-es Damage Done mindenképpen az – az erről származó Monochromatic Stains, illetve az újkori csúcspontnak számító Atoma lemez zseniális Forward Momentum nótája talán az igazi katarzisát jelentették a DT programjának. A hol reszelős, gyorsabb, hol betonba döngölős, középtempós súlyosságokat remekül váltogatta a banda, akik megmutatták, miért is megkerülhetetlen formációk ők a göteborgi színtér kialakulásában.
  
  Jöttek régebbi dalok is, mint a Terminus és az újabb csúcspontot jelentő Final Resistance, valamint újabb tételek is a The Dark Unbroken és a súlyosságával szintén lenyűgöző Atoma képében. A színpadon Stanne-n kívül leginkább a gitárosok voltak aktívak, akik olykor a monitorokra lépve ontották szebbnél szebb szólóikat. A sok hörgős súlyosság mellett néha tiszta énekes betétek is színesítették a zenét, a háttér LED fal vetítése és esetenként a dalszövegek felvillantása pedig sokat dobott az élményen.
  Bemutatkozott a Character album is a The New Build-del, az Identical To None-nal pedig a mai estére befejeződött a friss korong bemutatása, innentől a csapat már a régebbi számokra koncentrált. Visszafelé haladtunk az időben az Encircled-del, a ma esti legrégibb nóta pedig a ThereIn volt, egészen 1999-ből. Bár a kezdetekhez képest formálódott valamennyit a Dark Tranquillity stílusa és ennyi albumból valóban nem könnyű válogatni, de azért igencsak megnéznék egy olyan turnét, ahol pl. A The Gallery vagy a The Mind´s I korai zsengéiből is válogatnak egy adaggal.
  
  A ráadás azonban a klasszikus időszak csemegéiről szólt, a The Treason Wall, a Lost To Apathy és a végére nagy közös éneklésbe csapó Misery´s Crown ellen nem hiszem, hogy bárkinek lehetett kifogása. Ez volt mára a Dark Tranquillity előadása és mivel jól szóltak a hangszerek és hangulatos volt a koncert, a rajongók számára a csalódás kizárt.
  Azt el tudom képzelni, hogy mivel eléggé más közönségeket eresztettek össze az Ensiferum és a Dark Tranquillity rajongótáborával, lehetséges hogy egyeseknek kevésbé feküdt jobban a másik banda stílusa. De mivel a választásokon már hál’Istennek túl vagyunk, itt senki nem érezte szükségesnek a saját preferenciáinak ráerőltetését a másikra. Még Joey DeMaio könnye is kicsordulhatott volna, ha látná, milyen szép metal-testvériség jött össze ma a Barba Negrában.
  


Kulcsszavak:
  dark tranquillity     ensiferum 


Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 kapcsolódó cikkek: 

A Moonspell és a Wolfheart társaságában jön hozzánk a Dark Tranquillity

Programváltozás a ma esti Pain és Ensiferum fellépés kapcsán!

PAIN, Ensiferum Eleine, Ryujin Budapesten

Riverside, Royal Hunt, Flower Kings, Winery Dogs, Dead Daisies, Vinnie Moore, Little Big, Semblant, Batushka, Pain, Ensiferum - Livesounds koncertek

Amorphis, Eluveitie, Dark Tranquillity, Nailed To Obscurity

 programajánló: 
2024. október 10.
Kísérletezős elektro-rock hyperpop-metallal keverve: Budapesten játszik a Blackout Problems és a Lake Malice (Dürer Kert - Budapest)
2024. október 11.
Lindsey Stirling: „Van valami megmagyarázhatatlan varázsa Budapestnek”
Cimbaliband - GÓRÉ lemezbemutató a Fonóban
 a rovat legfrissebb cikkei: 
Northlane, Novelists, Ten56. - A metalcore újjászületése a Dürerben
Quimby a Budapest Parkban
Overkill, Angelus Apatrida, One Machine
Havok, Dust Bolt
Ignite és Rise Against a Budapest Parkban
Metalcore műfajok találkozása az Akváriumban: The Amity Affliction és Emmure
Lenny Kravitz az Arénában
Rockmaraton 2024 (2. rész)
Rockmaraton 2024 (1. rész)
Knosis, Fit for a King, Thy Art is Murder vs Barba Negra
Five Finger Death Punch, Ice Nine Kills, Malevolence
Felejthetetlen élmény Sir Rod Stewart MVM Dome koncertjén
Brujeria vs Analóg Music Hall
 kiemelt 
Future Palace: friss lemezét is bemutatja Budapesten a berlini post-hardcore csapat
  
Szeptemberben megjelent, Distortion című nagylemezével érkezik október 19-én Budapestre a Future Palace

Lindsey Stirling: „Van valami megmagyarázhatatlan varázsa Budapestnek”
The Black Tour: Imminence, Aviana, Allt
Kísérletezős elektro-rock hyperpop-metallal keverve: Budapesten játszik a Blackout Problems és a Lake Malice
Septicflesh, Equilibrium: októberben közös koncert az Analogban
 friss hozzászólások 

Blind Myself, 27, Isis (1)
Nulladik Változat az Almássy klubban (1)
Wolfheart, Before The Dawn, Hinayana (1)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto
Live Nation
Livesound
Tukker Booking
New Beat

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 raven    taylor swift    jason staham    complette failure    pete doherty    arcok az efottrol    red partizan    null positiv    neurosis    kispál és a borz    sweetest devilry    oliver stone    inspector cluzo    tony blair    csizmás    black procession    tim ripper owens    takáts eszter    megahertz    lamb of god    aetarnam    midriff    the dark knight rises    endless main    vadvirágok blues band  

r42
Copyright 2000-2024 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!