szerző: VikBring Me the Horizon a Budapest Parkban! 2024. június 17. Budapest Park
2024. június 17-én ismét Budapesten lépett fel az alternatív zene oszlopos alakja, a Bring Me the Horizon. A zenekart a Health nevű csapat kísérte, és együtt csaptak fergeteges bulit a parkban.
Már kora délután kígyózott a Budapest Park előtt a sor; a deathcore-ból elektronikus rock műfajba avanzsált zenekar minden érájából érkeztek a rajongók. A közönség egy igazi színkavalkád, a fekete láncos ruhás, színes hajú srácoktól egészen az inges, komor férfiig – ámbár lehet, ő csupán eltévedt.
A kapunyitás hatkor, szokás szerint történt. A bejáratnál a szokásosnál talán szigorúbb ellenőrzés várt minket; személyi igazolvány bemutatása után megbizonyosodtak róla, hogy nem akarok-e becsempészni szúró-vágó eszközt, láncot, vagy esetleg egy üveg parfümöt.
Az estét a Health nevű Los Angeles-i experimental rock együttes nyitotta. A zenekar tagjai BJ Miller (dobok), Jake Duzsik (gitár, vokál), és John Famiglietti (basszusgitár). A dalokban megjelenő elektronikus elemek harmonizáltak a BMTH új stílusával, bár a hangzásvilág eltért. Az előadott dalok közt szerepelt a Crack Metal, a Future of Hell, és a DSM-V is.
20:20-kor pedig elkezdődött a Bring Me the Horizon műsora. Először egy magyarul feliratozott digitális „üzenetet” vetítettek le, melyet egy futurisztikus női alak narrál. Az üzenet a következő: élvezzük ki ezt a koncertet, mert ez lesz az utolsó dolog, amit látunk. Utána szinte berobbantak a színpadra a DArkSide-dal. A banda „alkotóelemei” a már rég óta ismert Oli Sykes (vokál), Matt Nicholls (dobok), Lee Malia (gitár), és Matt Kean (basszusgitár), illetve John Jones gitáros csatlakozik a felálláshoz a turnékon. Az együttes egyébiránt idén ünnepli fennállásának 20. évfordulóját. Második dalnak az Empire (Let Them Sing)-et választották, és itt nyilvánult meg csak igazán hogy sok „old school” rajongó is bujkál a tömegben. Utána a MANTRA!, a Teardrops és az AmEN következett a sorban. A koncert kezdeténél még világos volt, majd lassan ereszkedett alá a nap, igazi nyári fesztiválhangulat kerekedett. Viszont, azt mindenkinek tudom javasolni, hogy vigyázzon a VIP erkély széléről sunyi módon ereszkedő pókokkal, ha nem szeretne a vállára egy kellemetlen potyautast. A dalok között néha ismét visszatért a digitális kommentátor, kriptikus szövegekkel riogatva a jónépet. A magyar fordítás néhol kicsit elcsúszott, de abszolút elismerést érdemel, hogy egyáltalán fáradoztak vele. A klasszikus státuszba emelt Shadow Moses-t és a Yungbluddal közös Obey-t már jól hallhatóan énekelte körülöttem mindenki. Könnyen lehet, hogy ennyi időbe tellett, mire megérkezett a fröccsök hatása. A Top 10 staTues tHat CriEd bloOd dalcím szó szerint lefordítva annyit tesz, hogy a tíz legjobb vért síró szobor. Mire gondolhatott a költő? Ha már szóba került az alkotó, Oli mindig rendkívül közvetlen a közönséggel, eddig az összes koncertjükön, amin részt vettem, lesétált a kordonhoz, és tulajdonképpen hagyta, hogy jól megcincálja pár kedves rajongó. Az volt az igazi vagány, aki a Babymetallel közös kollaboráció, a Kingslayer japán részét is megpróbálta elénekelni, mindenféle japán nyelvtudás nélkül. A Parasite Eve-t és a népszerűséget hozó Drown-t követte a nóta, amely refrénjét szerintem mindenki fújja kívülről; Can You Feel My Heart. Ezt követte egy videókollázs, amely felölelte a zenekar eddigi munkásságát, mind a húsz évet. Sikerült olyan jól megszerkeszteni a tartalmat, hogy megtörtént, hogy kissé bekönnyeztem rajta. Nem baj, sötét volt, nem látta senki. A „vissza” három zeneszámot tartogatott számunkra; Doomed, LosT, és jól sejthető zárónak a Throne.
A koncert végével, este tíz órától pedig elkezdődött az afterparty, ha az ember úgy érezte, maradt még benne energia – én még a pultoknál ácsorogva is elfáradtam.
Mindenkinek tudom javasolni aki eddig nem tette; egyrészt, hallgassa meg a BMTH-t élőben, hiszen ugyanolyan minőségi előadást nyújtanak, mint a stúdiólemezeiken. Másrészről pedig, így, hogy itt a jó idő, látogasson el a Budapest Parkba, már csak a hangulatért megéri!
07:25
