beszámoló [koncert]  2024. december 2. hétfő   08:01

nincsen hozzászólás

  2024. november 3-án ismét hazánkba látogatott Frank Turner, hogy tizedik, legújabb Undefeated albumát bemutassa a magyar közönségnek. Ezúttal nem előzenekarként vett részt az estén Sleeping Souls nevű bandájával, hanem megkapták a főműsör időt. A korong érdekessége, hogy Turner a szerző és a producer is egyben, mert több éves együttműködést követően felmondott a kiadójánál. Elmondása szerint a 16 éves önmagával veszekszik időnként ezen a lemezen, mert sok olyan punk életérzést, működést fogalmazott át benne az idő, amiért megvetné a tinédzser önmaga. Megjeleníti az öregedés, az elköteleződés témáit, filozofál az életen. Persze, jó kérdés, hogy egy 40 éves férfiben mennyire jogosak, a serdülő deviáns gondolatok, de fontosnak tartja, hogy ne múljon el belőle a punk életérzés.
  
   Az estét The Meffs nyitotta, akik szintén új albummal jelentkeztek, What a Life címmel. A duó egy dobos és egy igencsak tűzről pattant gitárosból áll, akik a rockos hangzással rárúgták a hangulat ajtaját az akkor érkező közönségre.
   Átszerelést követően a Skinny Lister folytatta a bulit. A 2009-ben, Londonban alakult együttes jó pár tagcserén van túl, de a folk punk összetartja őket mégis. Olyan igazi talpalávalót játszottak, amitől önkéntelenül toppantod a ritmust a lábaddal. Lorna Thomas énekesnő egy jó nagy flaskát adott a közönségnek, hogy aki úgy gondolja, húzza meg. Ezzel nem bízták a véletlenre a jókedvet. Lorna 2020-ban szült egy kislányt Daniel Heptinstall énekes, basszerosnak, ami a covid okozta leállás traumájától megkímélte a zenekart. Irigykedve néztem, hogy ennek a pici, pattogós nőnek, honnan van ennyi energiája. 14 dalt tekertek le, köztük az Oxford, a Mantra és a Rolling című nótákat, amiknek az első soros rajongók kívülről fújták a szövegét.
  
   Turner lazán és gördülékenyen folytatta a sort, ami nem is csoda, hiszen 3000-nél több koncert van már mögötte. Játszott többek között a 2012-es londoni olimpia megnyitó ünnepségén, de szervezett saját 4 napos fesztivált is, Lost Evenings néven, amit az élőzene és a közönség ünnepének tartott, és elnyerte vele a Best Independent Festival díját. No Man’s Land című albumát történelmi fontosságú nők elismerésére hozta létre, amiből egy podcast sorozatot is készített, elmesélve a háttér történeteket, amik a dalokat inspirálták. Kreativitását jelzi, hogy turné könyvet is készített, amit a rajongókkal interaktív módon hozott létre. Naplózta élményeit, amiket kiegészített a beküldött sztorikkal és képekkel. A kiadványnak külön turnét szervezett, beszélgetésekkel és élő zenével.
  
   A közönséggel szoros kapcsolatot tartó énekes viszont saját bevallása szerint nincs otthon a modern social média világában, ezért az élő kapcsolatokra törekszik. Ez adta az ötletet számára, hogy rekordot állítson fel, amit sikerült is abszorválni. 24 óra alatt 15 különböző városban lépett fel, ami nagyon kifárasztotta őt és a zenekart is, de utólag boldog, hogy mégis megcsinálták.
  
   A Sleeping Souls fontos része az életének. A dalokat ugyan ő szerzi, de saját elmondása szerint csontvázként viszi a stúdióba, 75 %-os készültséggel, és ott már közösen alakítják a végleges formát. Ben Lloyd gitározik, harmonikázik és játszik mandolinon, hogy a folk hangzás is meg tudjon jelenni a dalokban. Tarrant Anderson basszusgitározik, Matt Nogir játszik zongorán, gitáron és mandolinon is. Callum Green ül a dobok mögött. Az örökké úton lévő csapat 24 dalt hozott el nekünk a repertoárból, köztük a Letters, a If Ever I Stray, The Next Storm, The Road, The Way I Trend To Be, Be More Kind és a The Ballad dalokat. Ez utóbbiakat Turner egy szóló blokkban adta elő. A ráadás dalai a Polaroid Picture, a Get Better és a Four Simple Words voltak. A közönség táncolt, énekelt, szívesen hallgatta az összekötő sztorikat. Látszott, hogy Turner nagyon rutinos közösség építő.
   A csapat vette a sátorfát, elhagyták kis hazánkat. Most már Mexikó, Japán és Ausztrália felé vették az irányt. Szerintem, Turnernek nem kell túlságosan aggódnia, hogy kiveszett volna belőle az a 16 éves punk srác…
  

Kulcsszavak:
  frank turner     skinny lister     the meffs 

Szólj hozzá!

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása:

 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás