szerző: UtazóPunk legendák a Dürerben: Circle Jerks, Negative Approach és Descendents 2025. március 26. Dürer kert
A hardcore punk legendái, a Negative Approach, a Circle Jerks és a Descendents a Dürer Kertben csaptak le, és ha valakinek még kétségei lettek volna afelől, hogy a kor mennyit számít a lendületben, azt gyorsan meggyőzték: semmit. Azt mondják, az idő vasfoga mindent megrág, de ezek az őskövületek még mindig élesebbek, mint egy frissen fent konyhakés. A vén ráják nemcsak azt mutatták meg, hogyan kell igazán hangulatot csinálni, hanem azt is, hogy a küzdőtéren az életkor csak egy szám – a pogó viszont kötelező.
A csapatok egy tavaszi brit hadjárat (Dublin, Belfast, Glasgow, Manchester, London, Bristol) után folytatták menetelésüket az öreg kontinensen. Antwerpen, München, Eindhoven, majd végül Budapest… A Dürer közönségének nem kellett bemutatni ezt a triót – a tengeren túli másodvonal régi vágású punkjai itt mindig otthon vannak.
A Negative Approach 44 éve zúz Detroitban, a Circle Jerks 46 éve hozza a Los Angeles-i lendületet, a Descendents pedig 48 éve képviseli a Manhattan Beach-i vonalat. Együtt tagadhatatlanul az amerikai hardcore punk mozgalom meghatározó alakjai – és most a hazai vonal rajongói kaptak tőlük egy szívet melengető, dobhártyát tépő randevút.
Persze voltak, akik inkább egy másfajta punk hagyományt ápoltak: a Budafoki úti OMV-kút melletti zöldterületen tartották meg a maguk benzingőzös piknikjét, sörrel és sztorikkal fűszerezve. Mert a punk nemcsak zene, hanem életforma – és néha egy hatalmas koccintás az éjszakába.
Közben a Dürer lassan magához tért. Kapunyitás, beszivárgás, és mire mindenki megtalálta a helyét, már beindult a jófajta tánc – pogó, izzadság, és néhány elkerülhetetlen boka- vagy térdsérülés. A rutinos bandák persze nem szarral gurigáznak: hatvanas örökifjak, akik csípőből hozták a kötelező dalokat. Fáradság? Maximum másnap reggel! Mert ezt a műfajt így kell csinálni – vagy sehogy.
A Dürer belső tere is lassan megtelt: a merch pultnál vadásztak a relikviákra, a pultoknál sörhabos poharak emelkedtek, és a kényelmesebbek most már nem blicceltek, hanem taxival vagy kocsival jöttek – a „punx not death” elvét rég újragondolták. A punk veteránok színpadra lépése viszont pontos volt, és a Negative Approach kezdésével be is robbant a buli. John Brannon és csapata nem vacakolt: kompromisszummentes, dögös hardcore punkot nyomtak, ahogy kell. A Hypocrite, a Whatever I Do, a Live Your Life és a Nothing minden sallang nélkül csattant, a közönség pedig az első ütemeknél bedobta magát a pogóba. Brannon rekedtes üvöltése és a zenekar könyörtelen tempója egy pillanatra sem hagyta leülni az estét. A színpadon karakterek vonultak fel: Ron Sakowski egy bársonyzöld flitteres basszusgitárral hozta a punkos őrületet, míg Harold Richardson a Marshall-ládáját szinte totemoszlopként tisztelve, végig háttal a közönségnek, áhítattal hajlongva darált.
Aztán jött a Circle Jerks, élén a Black Flag egykori frontemberével, Keith Morrisszal, aki 69 évesen, rasztáival és laza mozgásával akár egy reggae bandában is simán elférne – de itt nem a nosztalgia, hanem a lendület volt a lényeg. A Deny Everything nyitásként letarolt mindenkit, majd érkeztek a Letterbomb, a Stars and Stripes és a Back Against the Wall. Egy tesztoszterontúltengéses rajongó kis híján megakasztotta a show-t, de a zenekar rezzenéstelenül kezelte a helyzetet, és a buli tovább pörgött, a közönség egyre jobban beindult.
Az est talán legjobban várt fellépője a Descendents volt. Milo Aukerman, a punk SZTK-szemüveges ikonja – aki mellesleg molekuláris biológusként is letette a névjegyét – hozta a rá jellemző szarkasztikus, de őszinte előadásmódot. Az Everything Sux berobbantotta a koncertet, majd egymás után érkeztek a Victim of Me, Merican, Thank You, Bikeage, I Am the One, Suburban Home és a Get the Time... A közönség tombolt, crowd surfing, pogó és össznépi óbégatás váltotta egymást.
A koncert végére mindenki kellően fáradt, sörfürdőtől ázott– pont, ahogy egy igazi öklörázós punk bulin lennie kell. A Negative Approach, a Circle Jerks és a Descendents nem nosztalgiaestet hozott, hanem egy igazi punk fesztivált varázsolt a Dürerbe, ahol a hardcore punk színtér töretlen lendülete és energiája megmaradt.
Ebben az estében minden benne volt, amit a punk szellemisége megkövetel: nyers volt, zajos, kompromisszummentes és brutálisan élvezetes. Respect a bandáknak, hogy négy évtized után is töretlen lendülettel zúznak, és respect a közönségnek, hogy felejthetetlenné tették ezt a bulit.
08:10
