szerző: BarnaRivers of Nihil, Cynic, Beyond Creation, Dååth 2025. március 25., Budapest, Dürer Kert
A progresszív death metalt játszó amerikai Rivers of Nihil elég komoly karriert futott be az elmúlt években, amelynek köszönhetően már egy komoly nézőszámokat produkáló önálló európai turnét is sikeresen le tudnak hozni. Hozzánk a Dürer Kert nagytermébe érkeztek, és nálunk sem lehetett panasz a zenekarok teljesítményére, valamint a megjelent közönség lelkesedésére.
A komoly turnécsomagot a szintén amerikai Dååth fellépése nyitotta, akikről sajnos lecsúsztam a korai kezdés miatt. Kár, mert kíváncsi lettem volna, hogy a tavaly ötödik lemezét kiadó banda hogyan teljesít a színpadon.
A kanadai Beyond Creation koncertjét már az elejétől végig tudtam követni, a montreali kvartett pedig kiváló teljesítménnyel prezentálta a fél órás, sajnos mindössze öt számból álló programját. Mindhárom eddigi lemezükről játszottak, és az elején kicsit gyengélkedő hangzás is hamar magára talált. Egészen lehengerlő produkciót nyújtottak a zenészek Simon Girard gitáros/énekes vezetésével; Clément Denys dobos különösen ízesen játszott, és a közönség is hamar ráérzett a minőségi, technikás death metal szerzemények erejére. Legutóbbi, Algorythm című albumuk 2018-ban jelent meg, remélhetőleg most már érkezni fog az újabb lemezanyag, és akkor a jelenlegi szűk műsoridőnél bővebb keretben is be tudják mutatni munkásságuk legjavát.
Az amerikai Cynic az 1993-as Focus lemezzel beírta magát a progresszív death metal történelmébe, amely örök hivatkozási pont marad. A hányattatott sorsú zenekar Paul Masvidal gitáros/énekes szívós, elhivatott kitartásának köszönhetően létezik és turnézik ma is, az elhunyt Sean Reinert és Sean Malone emlékét aktívan őrizve. Az öregedő Paul természetesen kiváló fiatal zenészeket válogatott maga mellé, hogy méltóan tudják prezentálni a progresszív, technikás, jazzes kompozíciókat élőben is. Nagyon komoly felkészültségről tettek tanúbizonyságot a muzsikusok, bőven volt mit figyelni a közönség soraiból. A 9 dalos szett gerincét a Traced In Air album adta, de hangzott el szerzemény a Kindly Bent To Free Us-ról, a legutóbbi Ascension Codes-ról, és természetesen a Focus is képviseltette magát, igaz ugyan, hogy csak az instrumentális Textures képében. Paul mindig is csak a vocoderes tiszta énekével járult hozzá a zenei élményhez, az első album hörgős nótái vendégénekessel lennének megoldhatóak (korábban pl. Max Phelps segített be). Persze ettől függetlenül egy kiváló, minőségi koncertet adtak, a karrierjük lazább zenei élményt adó részére koncentrálva. Paul hangja az elején elég rekedt volt, de a feltételezhető betegsége ellenére teljesen korrekt volt a vokális teljesítménye is. Ugyan hozzám közelebb áll az első lemez karcosabb világa, így is élvezetes, sok zenei csemegét tartogató fellépést adtak az introvertált Paul vezetésével, kiváló megszólalással körítve.
A Rivers Of Nihil hamarosan az ötödik albumát fogja kiadni, a még megjelenés előtt álló kiadványról is bőven szemezgettek a kb. 70 perces előadásuk során. Az Adam Biggs basszer/énekes irányításával kiálló kvartett nagy vehemenciával prezentálta a programját, de nekem hosszabb távon kissé sematikusnak hatottak az egymás utáni zúzdák, amelyet a nagy elánnal és kedvvel muzsikáló Patrick Corona szaxofonos tudott feldobni. Élvezetes volt figyelni a turnémuzsikus örömzenélését. A koncerten a korai lemezeiket nem idézték meg, az új album mellett csak a befutást jelentő Where Owls Know My Name-ről és a The Work-ről játszottak. A nagy szakállú Andy Thomas csatlakozása minden esetre tovább színesítette a vokális lehetőségeket, egészen szürreálisan hatnak az ebből a nagydarab emberből kitörő simogató dallamos énektémák. A Clean című nótával még egy ráadást is kapott a hazai elhivatott közönség, számomra a korrekt hangzással megtámogatott fellépés azonban már kissé megfáradt a végére. Persze jó zenészek, ügyesen komponálnak, a szaxofon egy üde színfolt, és természetesen a mai élő teljesítményüket sem érheti kritika.