szerző: BarnaCarcass, Beneath The Void, Vér 2025. június 15, Budapest, Dürer Kert
A Carcass az utóbbi években többször járt nálunk, tavaly a Rockmaratonon léptek fel, 2022-ben pedig a Barba Negra színpadán játszottak az Arch Enemy és a Behemoth előtt, de főzenekarként eddig egyedül 1990-ben léptek fel hazánkban. Azon a 35 évvel ezelőtti koncerten ugyan nem voltam jelen, de az újjáalakulásuk óta több ízben láttam a bandát, és minden alkalommal kiváló teljesítményt nyújtottak.
A mostani Dürer Kertes koncertjük előtt a hazai Vér és a Beneath The Void melegítettek be. A Vér egy elég friss zenekar, tavaly jelentették meg az első demójukat. A színpadon meggyőzően prezentálták az old school death metaljukat a rendelkezésükre álló szűk fél órában. Sajnos a hangzás eléggé koszos, kásás volt, így nehezen lehetett kivenni a témákat, de a magabiztos kiállás és a remek demóanyag alapján a Vér egy ígéretes zenekar.
A Beneath The Void már régebbi versenyző, a Kill With Hate-ből átalakult banda első anyagának megjelenése óta is eltelt már négy év. Gyémánt Krisztiánék ezen a koncerten már megvillantottak egy új nótát a készülő új lemezről, remélhetőleg már nem kell rá sokat várni.
Magabiztosan, nagy rutinnal adták elő a technikás death metal nótákat, de sajnos a hangzás nem támogatta kellően a produkciót, a gitártémákat náluk sem lehetett olyan könnyen kivenni a hangorkánból. Persze ettől még bőven élvezetes volt az előadás, a Beneath The Void magabiztos pont a hazai death metal palettán.
A Carcass kezdésére már elég komoly nézőszám gyűlt össze a Dürer Kert nagytermében, láthatóan nagy érdeklődésre tartott számot a legendás zenekar. A visszatérő Surgical Steel lemezről származó Unfit for Human Consumption-al indították Jeff Walkerék a programot, ami már az első pillanattól fogva szépen, erőteljesen szólalt meg.
Egymás után sorjáztak a jobbnál jobb szerzemények, a legutóbbi Torn Arteries lemez három dala is ugyanolyan intenzitással szakított, mint a régebbi nóták. A Heartwork-ről hangzott el a legtöbb szám, de kaptunk ízelítőt a Necroticism-ről (a kihagyhatatlan Corporal Jigsore Quandary-t és az Incarnated Solvent Abuse-t), a Reek of Putrefaction-ról, sőt még a rockos Swansong album is helyet kapott a Keep On Rotting in the Free World képében, valamint a Symphonies of Sickness-t is megidézték a kellemes című Exhume to Consume-al.
A legnagyobb népünnepély a Heartwork címadójára alakult, és a kiváló hangulat egy hozzácsapott plusz ráadást is eredményezett a Captive Bolt Pistol képében. A közönség mellett a zenészek is láthatóan nagyon élvezték a fellépést, kiváló teljesítményt nyújtottak. Jeff Walker amúgy rövid hajjal, fehér ingben elsőre szokatlan látványt nyújtott, de hamar meg lehetett szokni az immár decens brit úriember kinézetet, amihez talán még jobban is passzoltak az ironikusan humoros megjegyzései.
Bill Steer látványra továbbra is mintha a hippikorszakban ragadt volna, de úgy gitározott, mint csak nagyon kevesen a stílusban. A másik gitáros, James Blackford is kitett magáért, szépen szállította a riffeket és szólókat egyaránt, Daniel Wilding pedig kiválóan teljesített a dobfelszerelésen.
A jó másfél órás program nem hagyott semmilyen kívánnivalót maga után, egy gyönyörűen megszólaló, ereje teljében lévő legendás banda örömzenélésének lehettünk tanúi. Remélem nem kell ilyen hosszú időt várni a következő Carcass főzenekari produkcióra, mert ezen erődemonstráció alapján bármikor szívesen repetáznék újra. Ez a fellépés minden bizonnyal az év egyik legkiemelkedőbb death metal koncerteseménye volt.
07:58
