beszámoló [koncert]  2025. augusztus 6. szerda   17:44

nincsen hozzászólás

  A death metal rajongók bőven el vannak látva idén koncertekkel, a Suffocation, a Decapitated, a Cryptopsy és a Carcass után ezúttal az Obituary tette tiszteletét a Dürer Kert nagytermében. Ugyan nem hanyagolja a hazai színpadokat a death metal egyik alapbandája, az utóbbi években rendre előzenekari státuszban adtak elő rövidebb programokat. Ezúttal végre főzenekarként lehetett őket megtekinteni.
  
  A koncertesten mindössze egy bemelegítő formáció lépett fel, méghozzá az eddig csak egy 2024-es demóval rendelkező hazai Spectral Despair. A friss banda mögött tapasztalt zenészeket találunk, Dechatel Ádám dobos a Jackben is játszik, Csala Bertalan vokalista pedig többek között a Bornholmban is megfordult. A Spectral Despair zeneileg közel áll a floridaiak irányvonalához, még az Autopsy neve is beugorhat a vonszolós, doomos death metal témák hallatán. Abszolút korrekt hangzással megtámogatva tolták le a bő fél órás koncertjüket, a közönség élvezettel figyelte a produkciót, még visszatapsot is kaptak a végén. A srácok az első lemezükön dolgoznak, kíváncsian várjuk a megjelenést.
  
  A Dürer Kert nagytermét rendesen megtöltő tömeg persze az Obituaryt várta, akik ezúttal is egy kifogástalan koncertet adtak. Már a kezdő instrumentális Redneck Stomp olyan irgalmatlan erővel és súllyal szólalt meg, ahogy csak nagyon kevés zenekar tud. Az első pár nóta után volt egy kis technikai probléma, de a gyors javítást követően még erőteljesebben szólalt meg a banda. A 14 számos előadás gerincét a 35 éves jubileumát ünneplő Cause of Death lemez tette ki, amelyet majdnem teljes egészében megidéztek.
  Az 1990-ben megjelent klasszikus minden perce kincs, ezzel a bika hangzással különösen nagy élmény volt meghallgatni. Ezen kívül még kaptunk két számot a Back From The Dead-ről (Threatening Skies, By the Light), a The Wrong Time-ot a legutóbbi albumról, 1-1 szerzeményt a World Demise-ról (Kill for Me) és a The End Complete-ről (I’m in Pain), valamint koncert záróként a kihagyhatatlan Slowly We Rot címadóját.
  
  Ez így összesen egy 70 perces programot jelentett, ami kicsit kevésnek hatott, és jól esett volna még pár első lemezes csapás, de a zenészek már bőven az ötvenes éveiket tapossák. Persze ettől még egyáltalán nem volt öreges a produkció, baromi feszesen tolták az örökbecsű nótákat. John Tardy öblös hangja mit sem kopott az évek alatt és Donald Tardy erőteljes, zsigeri dobjátéka is abszolút mintaértékű. Trevor Peres és Kenny Andrews ujjai alól elemi erővel gördültek elő a súlyos gitártémák és az elkínzott szólók, valamint Terry Butler basszusa is kellően masszívan dörgött.
  Láthatóan jól érezték magukat a színpadon, és a közönség is rendesen beindult a klasszikus számokra, ment a mozgás rendesen. Az Obituary most sem hibázott, egy kiváló fellépéssel örvendeztették meg a jelenlévőket. Várjuk őket vissza legközelebb is!

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: