szerző: ÖdömérPeter Petyaev: The Burning Love of God (for Himself) (ArtBeat Music, 2026)
A moszkvai szaxofonos, Peter Petyaev új albuma, a The Burning Love of God (for Himself) a kortárs orosz improvizációs szcéna egyik legmélyebb és legszemélyesebb megszólalása. A klasszikus triófelállásban – szaxofon, nagybőgő, dob – készült lemez egy olyan művész vallomása, aki nem a trendekhez igazítja zenéjét, hanem saját belső törvényeihez, spirituális tapasztalataihoz és a free jazz hagyományához. Petyaev a Petyaev–Petyaev formáció tagjaként már korábban bizonyította, hogy a szabad improvizáció egyik legeredetibb orosz hangja, új albuma azonban még ennél is tovább megy: tizenegy kompozíció, tizenegy párbeszéd a jazz történetének meghatározó alakjaival – és végül önmagával.
A lemez koncepciója rendkívül személyes. A nyitó darab Adolphe Saxnak, a hangszer feltalálójának állít emléket, akinek élete és küzdelmei Petyaev számára a csoda és a lehetetlen megvalósulásának metaforái. A folytatásban olyan ikonok előtt tiszteleg, mint Ornette Coleman, John Coltrane, Pharoah Sanders, Albert Ayler, Peter Brötzmann és Frank Wright – mindannyian más-más módon formálták a szaxofonos zenei gondolkodását. Petyaev nem egyszerű hommage-okat ír: minden tétel egy belső állomás, egy felismerés, egy spirituális kapcsolat. Coleman bátorsága, Coltrane transzcendenciája, Sanders szeretettel teli hangja, Ayler kompromisszummentes útja vagy Brötzmann elementáris ereje mind olyan hatások, amelyek számára nem csupán zenei, hanem egzisztenciális jelentőséggel is bírnak. A sor végén két különösen intim darab áll: az egyik testvérének, Pavel Petyaevnek szól – aki a felvételek anyagának válogatásában is kulcsszerepet játszott –, a zárótétel pedig önmagának, mintegy lezárva azt a kört, amely a jazz panteonjától vezet vissza a saját hangjához.
A trió – Peter Petyaev szaxofonját Ksenia Savchenko nagybőgőjátéka és Eugene Pechenkin dobja kíséri – nem pusztán kísérő szerepben van jelen, hanem egyenrangú, szertartásszerű jelenléttel építi fel a zenei teret. Savchenko mély, földszerű tónusai és Pechenkin szabad, mégis fókuszált ritmusai olyan alapot teremtenek, amelyben Petyaev intenzív, gyakran elementáris szaxofonhangja teljes erővel bontakozhat ki. A lemez egyik csúcspontja az Albert Aylernek ajánlott tétel, amelyben a „szent őrület”, a szépség és a káosz határán lebegő ayleri világ Petyaev saját hangján szólal meg. A címadó darab, a The Burning Love of God lassan építkező, fenyegető és hipnotikus kompozíció, amelyet a szerző izzó lávaként képzel el: lassan hömpölygő, mindent elborító, egyszerre pusztító és teremtő erőként. Ez a metafora pontosan leírja az egész album érzelmi és spirituális intenzitását.
A felvételek 2024. július 9-én készültek a moszkvai ROMT Recordings stúdióban, Nikolai Sokolov hangmérnöki közreműködésével. A keverést Stanislav Baranov végezte 2024 októbere és decembere között, a masteringet Alexander Perfiliev készítette 2025 júliusában. A borítót Kirill Malykhin tervezte, a fotók Alexander Panov munkái. A lemezt az ArtBeat Music jelenteti meg, amely Oroszország egyik legfontosabb jazz- és improvizációs kiadója; katalógusában olyan művészek szerepelnek, mint Vyacheslav Gaivoronsky, Anatoly Gerasimov, Alexey Kozlov, Alexey Kruglov, Ivan Smirnov vagy Arkady Shilkloper.
The Burning Love of God (for Himself): 01 Адольфу Саксу 03:23 (For Adolphe Sax)
02 Орнетту Коулману 05:05 (For Ornette Coleman)
03 Джону Колтрейну 02:48 (For John Coltrane)
04 Фэроу Сандерсу 03:12 (For Pharoah Sanders)
05 Альберту Айлеру 04:43 (For Albert Ayler)
06 Петеру Брёцману 05:55 (For Peter Brötzmann)
07 Фрэнку Райту 03:49 (For Frank Wright)
08 Дюку Эллингтону 04:41 (For Duke Ellington)
09 Раскалённая любовь Бога 05:04 (The Burning Love of God)
10 Павлу Петяеву 03:30 (For Pavel Petyaev)
11 Самому себе 02:02 (For Myself)
Tagok:
Peter Petyaev – tenor (2-4, 6, 7, 10), baritone (1, 5, 8, 9) és szoprán (11) szaxofon
Ksenia Savchenko – nagybőgő
Eugene Pechenkin – dob
08:00
