szerző: MóniQuimby: A Terepasztal lovagjai – 35 év szélmalomharc 2026. március 28. MVM DOME
A fenti címet a csapat maga adta, a fennállásának 35. évét ünneplő koncertnek, visszautalva arra, hogy a kezdeti években így hivatkoztak magukra. A buli az MVM Dome-ban, március 28-án dübörgött, több ezer ember előtt. Annak ellenrére, hogy a banda évek óta nem jelentkezett új albummal, a rajongók megtöltötték a szektorokat és a küzdőteret is. Reményteli, hogy a sorok között hostessek jártak, akik előrendelést vettek fel egy készülő új korongra, jelezve, hogy találtak inspirációt a fiúk. Előfutárként három új dal is elhangzott az estén, mert mint ahogy Kiss Tibi énekes mondta, szeretnek a közönség előtt gyakorolni.
Negyedóra csúszással, a szokásos kiegészítő zenészekkel kezdődött a hacacáré, ami nem tudott mégsem teljes létszámmal lefutni, mert az együttes ikonikus fúvósa, Kárpáti József, Dódi, kórházba került röviddel a koncert előtt, és orvosai csak egy szám erejéig engedték színpadra állni, ami így is kellemes meglepetés volt, mert aznap derült ki, hogy ez egyáltalán megvalósulhat. Az egyik új nótában, a zenében andalgós, de mély érzelmekről, krízisekről szóló Láthatatlanul lett a kiválasztott. A legjobb gyógyszer a közönség szeretete lehet, és azt így megfelelő dózisban meg is kapta. Gerdesits „Faszi” Ferenc fel is pattant a dobok mögül, hogy megölelje, mielőtt levonult a színpadról. Tóth Sándor helyettesítette ezt követően, aki rendszeresen lép fel a Quimbyvel, és így a dalok nem voltak ismertlenek számára.
Az új nóták nagyon jól szerepeltek, a közönség szívesen fogadta emellett a Vakrepülés és a Hurrikán dalokat is. Mindegyiken érződik az a pokoljárás és érzelmi átrendeződés, amit Kiss Tibi megélt az elmúlt években. Ahogy Varga Líviusz mondta, hálával gondolnak azokra a kocsmárosokra, akiknél az elmúlt négy évtizedben italoztak, és akiknek azt is köszönhetik, hogy le akartak végül szokni. Az ő energetikája mit sem kopott, az ütős hangszerei mögül kirobbant Hoppát, majd a Halleluját és a Leszek ma én a tiéd dalokat elénekelni. A ráadásban sem várt senki hiába, hogy hallhassa a Magam adom elengedhetetlen sorait.
Több ritkán játszott darab is belefért a setlistbe, és ezzel még különlegesebb lett a 35 év ünneplése. Elhangzott a Tébolyda, a Kamikaze bárány, Állatok a legelőn és a Homo Defektus is. Ezeket egészítették ki a kötelező klasszikusok: a Ventilátor blues, Hol volt, hol nem volt, Senki se menekül, Ajjajjaj, Nyina, Fekete Lamoure, Lámpát, ha gyújtok, Az otthontalanság otthona, Don Quijote ébredése, amit Mikuli Ferenc, Fefe, úgy várt, hogy Kiss Tibi mondta neki, ha gondban van, hívja fel. A Forradalom felvezetőjeként mindenkit buzdított:
„- A nagy forradalmak hangosak, a fontosak csendben születnek. Menjetek el szavazni!”
A gitáron most is Vastag Gábor kísérte, mint már annyi éve, és Nagy Dávid ütötte a dobokat időnként, ami sokszor Faszival és Líviusszal hármassá duzzadt, nagy hangsúlyt adva a ritmusnak. A Dome küzdőtere a hátsó sorokban is énekelt és táncolt, éltetve a fiúkat, akik most nekem valahogy fáradtnak tűntek. A koncert ettől még frenetikus volt, csak nekem hiányzott az a bensőséges hangulat, amit megszoktam a 2000 óta ebben a felállásban játszó csapattól.
Balanyi Szilárd most is az elmaradhatatlan hetyke kalapban billentyűzött, és látszólag minden olyan volt, mint szokott. Amit hiányoltam, egy másik síkon létezik. Remélem, hogy megtalálják majd újra.
Ősszel várhatóan egy könyv is érkezik, amiben nem a csapat nosztalgiázik, hanem munkatársak, családtagok és barátok mondják el a történeteiket. Az is volt az érzésem, hogy az idő múlása nem az emlékezést hozta el, hanem a feladatot, hogy mit kezdjenek az öregedéssel. Kiss Tibi többször utalt rá, hogy már az is valami, ha minden tag meg tud jelenni egy koncerten, illetve valaki már nem hall, valaki pedig nem lát. Keserédes humornak éreztem.
A koncerten nem voltak meghívott barátok, régi fotók vagy szerpentin a végén. Onnan lehetett tudni, hogy ez egy összefoglaló, hogy a finálé előtt – amelybe ezúttal is négy dalt fért bele - mindenkinek megköszönték, aki segített nekik és természetesen a közönségnek is, hogy több évtizede kitartanak mellettük. A ráadás az örök klasszikus volt: Most múlik pontosan, Sehol se talállak, Magam adom és Kicsi ország. Így lett zárva a 35 év, 27 dallal. Köszönjük, fiúk.
08:00
