interjú [hazai hangok] 2026. április 15. szerda 06:05
nincsen hozzászólás
szerző: Morello´Komolyan vesszük a dolgot, csak máshogy´ - interjú a Don Gatto zenekarral
A hardcore műfaj egyik hazai alapvetésének tekinthető Don Gatto zenekart sokan az egyik legjobb koncertbandának tartják itthon, mások pedig az egyik legdilisebb bandának. De könnyen lehet, hogy ez a kettő egyszerre igaz. A csapat május 23-án az A38 hajón ad koncertet a The Joystix és az osztrák Seek & Destroy társaságában. A stílszerűen április 1-én elküldött kérdéseinkre erről az eseményről, a legújabb Cataclysm című EP-jükről, a zeneipar helyzetéről a csapat szokás szerint bolondos gitárosa, Acélos Balázs válaszolt, de még a Fürgerókalábak is szóba került.
Kezdjük egy corporate, állásinterjús kérdéssel: Ha valaki még sosem hallott a Don Gatto-ról, hogyan győznéd meg, hogy érdemes belehallgatni a munkásságotokba? Esetleg melyik dalt ajánlanád neki kezdésnek? És ne azt mondd, amelyiktől biztosan sikítva világgá szalad...
Csak belehallgatni vagy meggyőzni arról, hogy egy gitáros pozíció a Gattóban a világ legmenőbb és legjobban fizető melója? Haha. Nyilván azt, hogy a legjobban fizető mindenki tudja, szóval túl sokat nem kéne győzködni erről az embert... Viszont ha valaki még sose hallott minket, akkor ugye meg kell vizsgálni először, hogy az illető milyen zenét szeret. Ha Mobilos, akkor azt mondanám neki, hogy... mit tudom én... a Gatto tök olyan, mint a Mobil csak ezerszer jobb. Ez tuti működne. Mondjuk Lórinak azért menőbb a bajusza mint a Nyúlnak.
Amúgy tök érdekes, mert a barátnőm kurvára nem hallgatott ilyen zenéket előtte, most meg elég sokszor van, hogy megy nála a Gattó. Állítólag tényleg tetszik neki és nem csak udvariasságból, haha. Meg most Nickelback-es is lett hirtelen.
Mondjuk koncerten azért szerintem eggyel jobbak vagyunk mint lemezen, szóval egy élő fellépéssel könnyebben meg tudjuk fogni az embereket. Kezdésnek meg... valami lazább számot mondanék, mondjuk a Tomorrow is Another Day-t vagy a Sink Without a Trace-t.
De a Same Shit is népszerű, van egy csomó kisgyerek, aki szereti ezt a számot. Nem ők mondták. A szüleik.
2024-ben jelent meg a Cataclysm című EP-tek. Utólag visszanézve hogyan értékelitek a kiadványt, elégedettek vagytok vele és a fogadtatással?
Aha, szerintem nem ment rosszul bár mindig van feljebb. Kurva jól szól, Fidónál vettük fel az alapokat és Vári Gábor keverte. Nagymesterek, baszd meg, nagymesterek! Mondjuk én egy kicsit régiesebb hangképnek jobban örültem volna – már csak a koromból adódóan is –, de a többiek azt mondták, hogy jóvanezígy, haha. Kicsit ilyen Zeppelines gitárhangzás, tudod... Jimmy Page táviratban gratulált volna a lemezhez.
Ha egymás mellé teszed a Cataclysm és a 2010-es legelső Don Gatto EP-t, azon kívül, hogy megtanultatok zenélni, miben látod a fejlődés ívét, miben más a mostani zenei megközelítésétek, mint akkoriban volt?
Nem tanultunk meg, haha! Most sokkal több a dallam, meg kicsit finomodott a zene – már ha lehet ezt a szót használni velünk kapcsolatban. Meg nyilván klasszisokkal jobban szól a Cataclysm, de mondjuk amikor meghallottuk az első EP-t megkeverve, az is nagyon tetszett.
Gyakorlatilag a kezdetek óta kizárólag 4-5 dalos EP formátumban gondolkoztok. Ma már szerintetek nincs létjogosultsága a teljes nagylemezeknek, legalábbis a ti műfajotokban? Vagy meg se tudnátok írni egy 50-60 perces albumot, gitárszóló- és blastbeat orgiákkal, szimfonikus betétekkel és persze szigorúan hörgős női énekkel, ahogy mostanság szokás?
A Szénégető Ricsi is állandóan ezt kérdezgeti... Ő mondta, hogy kérdezz rá, mi?! Haha. Létjogosultsága van, de olyan lassan írunk új számokat, hogy elképzelhetetlennek tartjuk hogy valaha is lesz egy nagylemezünk. Meg szerintem ha nagylemez lenne, az se lenne sokkal több fél óránál. De mondjuk ebből a műfajból simán elég annyi is. Nem is tudom, hogy annak idején a Fürgerókával hogyan tudtunk 10 számos anyagokat írni. Biztos mert még fiatalok voltunk.
Azért titkon remélem, hogy egyszer a Gattóval is tudunk valami hosszabbat csinálni, de az eddigiek alapján... Hát... Lófaszt fogunk, haha.
Viszonylag fű alatt jöttek ki az első korongjaitok, de a színtér viharos gyorsasággal emelt a látókörbe titeket, olyannyira, hogy hamarosan az ország legjobb koncertbandái között szokták emlegetni a Don Gatto-t (erre szokták mondani, hogy akkor milyen lehet a többi...). Ti magatok miben látjátok a sikeretek forrását?
Háháháháháháháháháhá, hát igen! Zenésztársaim nevében is köszönöm a bókot! A másik kedvencem az, amikor egy haverom azt mondta, hogy nem érti, hogyan szeretheti valaki ezt a zenét, haha.
A relatív siker meg szerintem a lendületes koncertjeinknek és annak köszönhető, hogy nem vesszük a dolgot túl komolyan. Illetve komolyan vesszük, csak máshogy.
Különben gondolkodtam azon hogy mi lenne ha mi is elkezdenénk ilyen tök felesleges lófaszokat használni, mint piró meg szikra meg a faszom tudja mi. Nyilván kurva sok embert meg lehet fogni ilyesmivel, de minket ne ezért szeressenek, hahahahahaha!
Bár másért meg nem lehet. Akkor tényleg marad a piró...
Ez az elismerés abban is megnyilvánult, hogy 2015-ben ti nyertétek meg a hazai Wacken Metal Battle tehetségkutatót, így ti juthattatok ki a Wacken fesztiválra. Tudtatok valamit profitálni ebből a lehetőségből, vagy mi kell ahhoz, hogy ott valakire komoly nagyfejesek felkapják az amúgy sem kicsi fejüket?
Szerintem konkrétan egy dolgot adott nekünk a Wacken: ott ismertük meg a Wendler Lacit, aki azóta elég sok koncertünkre eljön. Meg néha magával hozza a Lábodi Attilát is, haha.
Úgy volt, hogy álltunk baszd meg a Nagy Észak-Német Sártengerben, aztán leszólít minket egy faszi mert hallotta, hogy magyarok vagyunk: - Szevasztok, láttátok azt a magyar zenekart? - Jaja, mi voltunk azok.
Érted, ennyi nyomot hagyunk az emberben. Fel se ismernek minket, még közvetlenül a koncert után se. Ezért érdemes zenélni, haha! De szerintem tényleg ennyi volt a hozadéka a dolognak. Nyilván bent van a biográfiánkban, hogy játszottunk a Wackenen de hogy ez mennyit nyom a latban, arról fingunk nincs.
Május 23-án a The Joystix és a Seek & Destroy társaságában léptek fel Budapesten. Velük mennyire szoros a személyes ismeretség, haverság? Zeneileg mekkora átfedés van a rajongótáboraitok között? Úgy értem, melyikőtöket fogják ledobálni a színpadról paradicsommal a másik szimpatizánsai?
Ezt honnét tudod amúgy? Ezt az A38-as koncertet? Haha. Az osztrák Seek & Destroy-jal már nagyon sok koncertünk volt itthon is, meg Ausztriában is. Úgy ismertük meg őket, hogy Nyúl, amikor még nem volt a Don Gatto tagja, szervezett egy fesztivált Szigetváron és felléptek ők is. De ő hol találta őket, arról fogalmam nincs.
Legalábbis úgy emlékszem, hogy így történt. Na, aztán valahogy elindult ez a csereüdültetés. Ők jöttek ide, mi meg mentünk oda.
Nagyon szeretjük őket, tudnak egy csomó szót magyarul – nyilván csak a legfontosabbakat, haha – és kurva jók is. Na, ők azok, akik tudnak zenélni! Ilyen modern metál szerűséget nyomnak, megy az üvöltés meg a pusztítás, de faszságokról énekelnek, meg arról, hogy a Kohlgraben nevű „városrész” mennyire durva, ahonnét ők származnak. Gondolhatod hogy egy osztrák falucska, ahol 2691-en laknak mekkora gettó lehet, haha.
A The Joystix meg szerintem az ország egyik legjobb rock and roll zenekara. Mondom szerintem. Meg a Szénégető Ricsi szerint. Aztán ennyi, haha.
Én kurvára szeretem őket, de baszd meg még soha nem volt közös koncertünk. Miért? Megmondom miért. Mert a Szöszö egy öregember és már attól is szarul érzi magát ha a felesége leküldi a boltba kenyérért, ha meg más koncertjére kéne elmennie mint néző... Hát akkor nem is tudom mi történne, haha.
Ilyen terápiás jelleggel hívtuk meg őket, hogy az öreg végre szabad levegőn legyen, legalábbis amíg bepakolja a szar gitárjait a csomagtartóba. Utána meg úgyis csak a telefonját nyomkodja majd az öltözőben, haha.
Na, de most komolyan... Mindig basztatom szegényt ezek miatt a dolgok miatt, aztán jókat röhögünk együtt az egészen. Az velük a baj, hogy nem a világ legnépszerűbb műfaját választották, aztán nyilván elmaradt az a siker amit megérdemelnének – és szerintem tényleg megérdemelnék!
Én azt kívánom baszd meg, hogy jöjjön vissza a hajmetál, az arénarock, a feltupírozott hajak és Szöszö kihúzott szemmel, leopárdmintás ingben énekelhesse a Backstreet Love-ot a FEZEN nagyszínpadán szombat este nyolckor plüssmackó és tangabugyi záporban, Tónika meg két sporttáskányi húszezrest adna át nekik a buli után.
A tervek szerint mennyi időt fogtok a színpadon tölteni (a ledobálás előtt)? Melyik kiadványaitokat fogjátok ezen az estén a fókuszba helyezni?
Háháháhá, hát igen. Amúgy van egy ismerősünk, aki banki biztonsági rendszerekkel foglalkozik és kölcsönkértünk tőle 200 négyzetméternyi golyóálló üveget. Ezt szépen kitesszük a színpadra, aztán mindenki bekaphatja, haha.
Szerintem egy órát játszunk, legalábbis remélem hogy nem találjuk ki hogy háromórás életműkoncertet adunk.
Nyúlnak volt valami ötlete, hogy játsszuk el egyben az első lemezt – tudod, mint a nagyok, amikor 50 éves jubileumi turnén vannak –, de hát itt csak 10 percről beszélünk. Szerintem azt beadhatjuk intrónak is, aztán annyival kevesebbet kell izzadni a színpadon.
Amúgy meg minden lemezünk kurva jó úgyhogy minden lemezről játszunk, haha. Meg vannak olyan számok amíg így elmaradoztak mostanában és lehet, hogy nekifutunk azoknak is. Feltéve, ha tudunk egyáltalán próbálni a koncert előtt, mert ilyen zenekari próbák terén azért vannak hiányosságaink. Évi egy darab, kábé.
Hajó, ha nem jó, az A38-on fogtok játszani. Léptetek már fel ott? A hajón általában dicsérni szokták a hangtechnikát, nem tervezitek valamilyen hivatalos formában is megörökíteni a koncertet?
Aha, egyszer játszottunk a Madball előtt még 2014-ben, három éve meg az Aurorával. Mindegyik jó volt, bár a részletekre nem nagyon emlékszem. Meg hát az A38 az úgy szól, mint a kurvaélet. Voltunk a csajommal Sólstafir koncerten. Mint a lemezen, baszd meg. Elképesztő volt.
Terveben van a videófelvétel úgyhogy már most nekiálltunk megtervezni az új fellépőruhákat hogy ne az utolsó pillanatban kelljen azzal is kapkodni, haha.
Mostanában nagy a reunion láz. Olyannyira, hogy néha még akik a ´80-as, ´90-es években lehányt Akelás pólóban le tudtak pengetni két akkordot, olyanok is nagy csinnadrattával összeállnak. Most így vizualizálva a leírást, ezek pont ti vagytok a Fürgerókalábakkal... Tényleg, ebből adódik a kérdés, a Fürgerókalábak nem tervez valamilyen könnyes összeborulást, múltidézést? Követted esetleg, mennyire volna rá igény?
Egy Akelás pólóm volt, személyesen Pókembertől kaptam. Egy mosás után lejött róla a logó. Átbaszott az ember. Olvasod Attila?! Át-basz-tál! Mondjuk ingyen adta, haha.
Pár éve volt szó egy estleges újra összeállásról egy koncert erejéig de a zenekar fele nem gondolta komolyan a dolgot, úgyhogy nem is lett belőle semmi. Én a másik felében voltam. Amúgy egy segélykoncert lett volna, szóval még értelme is lett volna, de nyilván nem mondhatom meg senkinek, hogy márpedigbaszdmeg most összeállunk és lezenéled a koncertet.
Igény az volna rá, nagyon gyakran kapok kérdéseket ezzel kapcsolatban. A nagyon gyakran az azt jelenti, hogy majdnem minden Gatto koncerten van valaki, aki megkérdezi.
Ha valaki mindenképpen csörömpölésre vágyna egy hétvégén, és kivételesen nem olyan formában, hogy az asszony vagdossa a földhöz a nagyanyó porcelánkészletét (mert már megint túl hangosan hallgatod a Don Gatto-t), hol tudnak titeket élőben elcsípni a rajongók a közeljövőben?
Az A38-as koncertig már csak két bulink lesz. Az egyik április 4-én Miskolcon, a másik meg április 17-én Dorogon, ahol újra kinyit a Kacsa nevű, roppant népszerű szabadtéri koncerthelyszín. Aztán május 23-én jön a hajó. Utána meg nyári feszitválok és beleizzadás a légkondi nélküli kisbusz ülésébe. Amúgy is utálom a légkondit.
Milyen tanácsokat tudnátok adni olyan kezdő zenészeknek (azon kívül, hogy eszükbe se jusson gitárt ragadni, hacsak nem kívánnak éhen halni), akik most akarnának belekezdeni a zenekarozásba, de még nem tudják, mikre kellene jól odafigyelniük a zeneipar karvalykörmei között?
Tanácsot nem szeretnék adni, mert ki vagyok én hogy így tanácsolgassak?! Haha.
Én annyit tudok mondani, hogy mi hogyan csináltuk, aztán hogy ez jó-e vagy szar, azt nem tudom. Személy szerint én az egész életemet a zenekaraimnak rendeltem alá. Ha koncert volt, akkor koncert volt és nem mentem el helyette szülinapi bulikra meg hasonlókra. Az összes pénzemet erre költöttem, amiben benne vannak azok az útiköltségek, amik sose térültek meg. Mindenhova elmentünk játszani ahová tudtunk és nem kértünk egy forintot se. Ha adtak, annak örültünk, ha nem, akkor az se volt baj. Általában nem volt baj, haha. Életemben két komolyabb befizetős turnén vettem részt: az egyik még a Fürgével volt 2003-ban vagy mikor. Akkor 20 ezer volt egy koncert egy nagyon híres magyar zenekar előtt, a másik meg 2013-ban, amikor a Pro-Pain-nel mentünk egy 23 állomásos kis karikára. Ott többet kellett fizetni mint 20 ezer, de az a lóvé nem Gary zsebébe vándorolt, hanem a busz bérleti díjába szálltunk be vele. Másra meg nem is nagyon kellett költenünk mert mindenhol kaptunk kaját, a szállás a buszon adott volt, meg hát olyan élmény volt az egész, hogy simán megérte. És ez a turné nagyon sok későbbi lehetőséghez hozzásegített minket.
Sajnos az van, hogy azoknak, akik koncertezni szeretnének, az elején nagyon sokat kell költeni, hogy aztán szép lassan megálljon a dolog a saját lábán is. Vagy pedig kibaszott kurva jónak kell lenni. Vagy szerencsésnek. Ez utóbbi kettőben nem vagyok biztos, mert egyik kategóriába se esünk bele, haha.
06:05
