beszámoló [koncert]  2026. április 15. szerda   07:06

nincsen hozzászólás

  Miután mindenki behúzta az X-et arra, akire be akarta, a várható gyűlölködő hörgések / önelégült arrogancia elől az tette a legjobban, aki inkább a fülét befogva a Dürer Kertbe ment át. Ott már persze nem volt érdemes befogni a füleket, ugyanis egy egészen különleges koncert várta politika pestise elől menekülni vágyókat: folkos dallamokkal, a zsigeri érzelmekre ható ritmusokkal, akár egyfajta spirituális, transzba ejtő átszellemültséget is mögé gondolva a francia Eihwar, az ugyancsak francia Mira Ceti és itthonról az Itinera várta a látogatókat.
  Viking metalról hallottunk már, elég az Amon Amarth-ra, Bathory-ra, vagy mondjuk az Ensiferum-ra gondolni. Az Eihwar azonban egyáltalán nem metal, inkább amolyan folk-os, trance-es tánczene, sámánzene, de a karakterisztikájában mégis visszaköszönnek a fent említett bandákra is jellemző hangulati elemek. Maga a francia csapat is fellépett már rock/metal fesztiválokon és teljesen beillettek a programba ott is. Így nem csoda, hogy a koncerten is jelentős számban jelen volt a ránézésre rock/metalos közönség, de persze nem csak ők.
  
  Mindegyik fellépő duó formációban nyomul, egy énekes hölgy és egy billentyűs / multiinstrumentalista férfi tag jelenlétével, de ezen kívül szerencsére mégis viszonylag sok különbség volt a zenekarok között, ez pedig jót tett a mai este változatosságának. Elsőként a hazai Itinera léphetett fel, ami nagyon jó döntés volt. Egyrészt a duó rendkívül hálás volt a lehetőségért, különösen Horváth Anetten lehetett látni a koncert egész folyamán, hogy afféle örömmámorban úszik, hogy itt lehetnek, a közönségnek is rendkívül lelkesen köszönte a jelenlétet. A másik tag, Nagy Ádám az este többi férfi fellépőjéhez hasonlóan kicsit a háttérbe simulva, csuklyában szolgáltatta az alapokat, de azért ő is többször lendítette az öklöt a közönség biztatására.
  A magyar népzene és a magyar népi dallamok egyenesen ordítanak egy spirituális, sámánzenés andalító élményért, nem csoda, hogy ilyen alapok felhasználásával a metal műfajban is borzasztó fogós számokat lehet írni (lásd Dalriada). Az Itinera is nagyon ügyesen használta ezeket, elektronikusan morajló zenei alapokkal, többszólamú, visszhangszerű énekkel, sámándobbal. Anett hol a mikrofon mögött erősítette saját magát több szólamra, hol sámándobot püfölve táncolta körbe a színpadot. A fejdísze és a sámánszerű fellépőruhája is méltó volt az estéhez.
  Nem tudom, hogy csak magyar füllel hallva, vagy egy külföldi számára is lenne-e egyfajta lélekbe hatoló érzése a zenének, ez és a magával ragadó ütemek, amitől a lányok csípője is ösztönösen ringatózni kezdett teljesen átélhetővé tették az Itinera zenéjét. Koncertkezdésnek több, mint ideális volt a zenéjük.
  
  A Mira Ceti ezzel szemben eléggé más hangulattal operált. Itt is duóként zenéltek, hasonlóan elektronikus zenei alapokkal és a színpadon kígyóként tekergő énekeshölggyel, magával Mira Ceti-vel, aki a Heilung zenekarból is ismerős lehet. De itt most a saját művésztét osztotta meg a közönséggel. Talán jó is így fogalmazni, hogy művészetét, mert ezt az előadást nem annyira tudtam koncertként értelmezni, inkább előadásként, előadóművészetként.
  Az eddigi pattogós, bólogatós, mozgásba lendítő ütemek, amik az Itinera-ra, de később az Eihwar-ra is jellemzők, itt szinte sehol sem voltak. Elnyújtott, vontatott dallamok, dobszerű ritmusok szinte csak mutatóban, inkább Mira Ceti hangszálakrobatikái uralták a termet. Kétségtelen, hogy kiváló énekesnő (ez egyébként mindegyik fellépő hölgyről elmondható volt), nagyon jól tud játszani a hangjával, meggyőző volt a színpadi jelenléte is. Előadóművészetként érdekesnek találtam, amit csináltak, koncertként ezzel a vontatottsággal unalmas volt. A közönség szinte végig egy helyben állt és figyelt, nem volt szinte semmi olyan, ami ütemes mozgásra bírta volna a nézőteret. A legvégén volt csak pár olyan szám, amikre már valamennyire mozgásba lehet lendülni, de az Itinera zenei világát én például sokkal jobban élveztem.
  
  Az Eihwar aztán megint csak másmilyen hangulatot prezentált. Nagyon jól kitalálták maguknak a látványos koncepciót, hogy Mark a feje búbjáig viking páncélban, sisakban döngeti a dobokat és adja a szintetizátoros alapot, Asrunn pedig átszellemülve énekel, püföli a sámándobot, vonaglik, ugrál, szaladgál a deszkákon, mindezt eszelősen szexi jelmezben. Amolyan bőrpáncélszerű, nem túl sokat fedő ruházatban, farkaskoponyával a fején, vörös-feketére mázolt arccal még az arcvonásai is rejtve maradnak, így a misztikum őt is körbelengi.
  Az Eihwar zenéje már sokkal mozgalmasabb, ütemesebb, mint amiket eddig hallhattunk. Sokkal jobban bemozdult a hallgatóság a hol tombolósabb, hol táncolósabb, hol éneklősebb tételekre. Asrunn folyamatosan pörgött-forgott a deszkákon és a közönséggel is kifejezetten jól kommunikált. Elmondta, hogy eddig ez a leglelkesebb közönség a turnén, amit vagy elhittünk vagy nem, de az tény, hogy a leguggolás-felugrás kérésére vagy az ugrálásra biztatásra egyaránt engedelmesen reagált a közönség.
  
  A viking metalos utánérzéseket elsősorban Mark inkább vészjóslóan dörmögős, mintsem hörgős vokálja szolgáltatta, aki inkább a többi fellépőhöz hasonlóan a háttérből támogatott, de azért volt hogy előrejött és a főszerepbe került. Olykor gitárt is ragadott, ilyenkor csendesebb, nyugodtabb, éneklősebb hangulatú dalok érkeztek, de aztán visszatért a dobok mögé és folytatódott a trance tánc. Egyszer helyet is cseréltek Asrunn-nal, ekkor a hölgy vonult a háttérbe püfölni. A zenei világuk, azok a jellegzetes dallamvezetések, Mark kemény kiállása és vokálja nagyon jól megidézik a vikingek zabolátlan világát és zenei motívumait, erről szól az Eihwar egész koncepciója. És ezt jól is csinálják.
  Ha valaki a vikingek nagy rajongója, attól még nem biztos, hogy teljes mértékben azonosulni tud az Eihwar zenéjével, mert az elektronikus zene, a táncolós hangulat kedvelése szükséges ahhoz, hogy igazán át lehessen érezni, ami a színpadon történik. De akinek betalál ez a kombináció, az egész biztos, hogy egészen átszellemült állapotba tud kerülni egy Eihwar koncerten, amit a duó élő teljesítménye maximálisan kiszolgál.
  

Kulcsszavak:
  eihwar     mira ceti     itinera 

Szólj hozzá!

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása:

 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás