Fabienne Erni 2017-ben csatlakozott a svájci folk/death metalos Eluveitie-hez és rövid idő alatt a csapat egyik fő karakterévé nőtte ki magát az egyedüli alapítóként maradt Chrigel Glanzmann mellett. A hölgy nem csak színpadi jelenléte, hanem elképesztő hangi adottságai miatt is figyelemre méltó – amikor először láttam vele élőben az Eluveitie-t, tisztán emlékszem, ahogy az Artio és az Epona című dalt elnyomta, attól konkrétan padlót fogtam. Szóval Fabi egy kinccsé vált az Eluveitie kezében, de az ő művészetében még ennél is több lakozik. Később létrehozta az Illumishade nevű dallamos metal formációját, most pedig szólóalbummal is jelentkezett, ami szintén egy dallamosabb vonulat.
Most viszont egy egészen különleges eseménnyel kedveskedett nekünk Fabienne Erni. Egy akusztikus szólóturnéval indult útnak Jonas Wolf gitárossal karöltve, aki mind az Eluveitie-ben, mind az Illumishade-ben mellette van, így láthatóan nagy a zenei, művészi összhang. Műsorukban vegyesen válogatnak az Eluveitie dalokból, Erni szólólemezéről, de az Illumishade terméséből is – mindez akusztikus hangszerelésben, kisebb, családiasabb hangulatú helyszínen egészen különleges élménynek ígérkezett.
Az A38 tetőterasz teljesen alkalmas volt ennek a hangulatnak a megteremtésére, itt nagyon jól ki tudott alakulni a közvetlen viszony a zenekar és a közönség között. Persze vad pogózásra itt nem lehetett számítani, amit az is jelzett, hogy a színpad elé széksorok kerültek, hogy igazán elmélyedve élvezhesse Fabiék zenéjét a maroknyi, de ettől függetlenül lelkes közönség. Úgyhogy metal ma nem volt még csak nyomokban sem (csak egy csipetnyi, de erről később...), hanem Fabi segítségével igazán a mélyére nézhettünk ezeknek a daloknak, ahogy talán még sohasem.
Különösebb cicoma nélkül kisétált a két tag a színpadra, Jonas egyszerű fekete ingben, egy akusztikus gitár társaságában foglalt helyet a bárszéken, Fabi pedig olyan középkori ihletésű ruhában érkezett, mintha egyenesen a Kingdome Come Deliverance sorozat egyik lady-jeként lépett volna elénk, és még akár a közönséget is megkérdezhette volna, hogy „are you yanking my pizzle!?” (bocs, most erre vagyok kicsit rágyógyulva).
A felmorajló intróból végül az Artio bontakozott ki, az Eluveite kissé elvont hangulatú dala, ahol igazán kiereszthette a hangját Fabi. Szóval máris bemutatta, mire képes a vokális terjedelmével, hangi adottságaival. Ez után is egy Eluveitie dal érkezett, persze akusztikus hangszerelésben, az Awen. Később, az Ambiramus című szerzeménynél elmondta, hogy bizonyos mélységei szerinte nem jönnek át teljesen a dalnak metal verzióban, így ez az akusztikus átdolgozás talán egy kicsit más színben is megmutatja. Igaza volt, mert így színtisztán az ő énekére, dallamaira koncentrálva valóban más formát nyert a dal, mint ahogy megszokhattuk.
Volt némi technikai gubanc is, Fabi szintetizátora egyáltalán nem akart szólni. Ez pillanatnyi ijedtséget jelentett, de végül a jól bejáratott Windows-os megoldás („kapcsold ki és kapcsold be újra”) végül célra vezetett (lehet, hogy a szovjet tévés megoldás is működött volna, „csapj rá egy nagyot és helyreáll az”). Az énekesnő hol a mikrofon mögött állt, hol helyet foglalt az elektromos zongora mögött és onnan énekelt, úgyhogy több feladatot is ellátott.
Persze Fabi szólólemezéről is hoztak bemutatót. A Sky’s Breath megint csak más karakterét mutatta meg az énekesnőnek, később még a Forged In Me és a Fabi által a lemez legsötétebb hangulatú szerzeményeként beharangozott, kissé misztikus Living And The Dead is érkezett. Ezek a még simulékonyabb, áramvonalas dallamokkal ellátott nóták szó szerint popdaloknak ugyan nem nevezhetők, de tény, hogy a könnyedebb zenei világba is elkalandozik Erni, pláne az Eluveitie-hez képest.
Bár hiába ez egy könnyed, nyugis, akusztikus szet volt, a közönség döntő többsége mégis fekete metalpólókban érkezett, szóval nyilvánvaló volt, hogy milyen irányból kíváncsiak Erni művészetére. Többségben voltak persze az Eluveite pólók, de még Illumishade-eseket is lehetett látni. Ennek a zenekarnak a terméséből is hoztak néhány dalt, amik így akusztikusan, Jonas és Fabi előadásában persze megint másként szóltak, mint eredetileg, de pont ez volt benne az érdekes. Később még a What Have I Become és az In The Darkness is egymás után terítékre kerültek.
A zenekar és a rajongók közvetlen elhelyezkedésének köszönhetően sokkal intimebb volt a viszony, mint úgy általában, Fabi is sokkal közvetlenebbül tudott kommunikálni a közönséggel, amit ki is használt. Sztorizgatott kicsit a számok születéséről, ugratták egymást Jonas-szal, de persze a közönséget is többször bevonta az éneklésbe. Ez azért nem ment annyira könnyen, egy-egy óriási énekdallam után ember legyen a talpán, aki kiereszti a hangját egy Fabienne Erni után... Jonas is megjegyezte viccesen, hogy nem fair ilyet kérni a közönségtől, de persze azért az éneklések, felelgetések mégis megtörténtek, amit nagyon boldogan fogadott Fabi.
És hogy még könnyedebb legyen a hangulat, még egy Disney hercegnő dalos válogatást is előadott Fabi a zongora mögött, ami szintén nagyon jól állt neki. Úgyhogy mint látszik, ezen az estén a zeneiség széles repertoárja kapott helyet. Volt itt minden, csak metal nem, Fabi kicsit viccesen meg is jegyezte, hogy Jonas-t se volt olyan egyszerű elcsábítani erre a turnéra elektromos gitár nélkül. De azért a feketepólósoknak is adtak némi csemegét, Jonas riffjét kellett kitalálni (Metallica – Fade To Black volt. Ez volt az a csipetnyi metal, amit fentebb említettem), Fabi pedig még AC/DC-t is énekelt egy csörgővel, a You Shook Me All Night Long-ot. Persze ezt is elképesztően adta elő.
Egy 10 perces szünetet is tartott a csapat a félidőben, de aztán Erni szólódalaival folytatták a műsorukat, ekkor hangzott el a már említett Forged In Me és a Living And The Dead. Azért az itt jelenlévő közönség számára a legnépszerűbbek mégiscsak az Eluveitie számok, így nem csoda, hogy a legtöbb szerepet a svájci folk/death metal banda lecsupaszított nótái kapták. Halhattuk az Ánv, a Breathe és a libabőrös The Call Of The Mountains dalokat még ezen az estén. Utóbbit ráadásul felerészt angolul, a másik felében svájci nyelven énekelte Fabi, így ez is különlegesség volt. Az Illumishade-től pedig még a Rise és a Fairytale fért bele a programba.
Fabienne Erni szólóestje azért volt jó, mert így az énekesnő saját magára, a saját művészetére koncentrálva a lehető legjobban kitárulkozott, beengedett minket a saját világába. Jonas Wolf-fal remek párost alkottak, a közönség tagjai pedig ezen az estén úgy érezhették, hogy ezeket a sajátos színben bemutatott Eluveitie, Illumishade és a szólódalokat személy szerint nekik énekli Fabienne Erni.
08:22
