szerző: BarnaVader, Casketgarden, Cenobite 2006. december 3., Budapest, Kultiplex
A 2006-os esztendő végén a Vader néven ismert lengyel halál metal alakulat is ellátogatott hozzánk, hogy élőben demonstrálja pusztító zenéjének erejét. És bizony minden kétséget kizáróan sikerült is e feladatot abszolválniuk. A Blitzkrieg 4 névre keresztelt három hónapos európai hadjáratukon igázták le kontinensünket. A több etapra osztott részeken mindig más és más alakulatok, azaz zenekarok kísérték el őket bevetéseiken. Hozzánk már az utolsó fázisban érkeztek, ahol a Casketgarden és a Cenobite részvételével a helyi erők szolgáltatták a bemelegítőt az este fő csapása előtt. Jobb lett volna, ha a Severe Torture és a God Dethroned társaságában látogattak volna ide a lengyel harcosok, de így sem lehetett okunk a panaszra.
A Cenobite erői kezdték meg a vasárnap esti bevetést. Az eleddig két promóciós anyagot elkészítő, nemrég alakult zenekar death/noisecore muzsikát játszik, ami viszonylag egyedinek mondható a mai zenei palettán. Nagyrészt súlyos, lassú riffekkel operálnak, zenéjük hallatán a brit Bolt Thrower ugrott be, és néhány helyen az Autopsy hatási is tetten érhetőek voltak. Egymás után szállította a zenekar (a talán túlzottan is) az egyszerűség jegyében fogant számait, és ezzel nem is volt probléma. A színpadi munkával annál inkább. Mert az finoman megfogalmazva sem volt profinak nevezhető. Megmosolyogtatónak annál inkább. Itt most nem a hangszeresekre gondolok, akik szinte mozdulatlanul, nagy koncentrációval oldották meg annak a pár egyszerű riff tologatásának a nehéz feladatát. Hanem a frontemberként kiálló Zsófi teljesítményére. A lány hangjával nem is volt gond, magabiztosan, beleéléssel adta elő az erőteljes hörgéseket. Viszont a számok közbeni közlendői nagyon esetlenek és suták voltak, és a kézben szorongatott sör sem a pozitív benyomást erősíti az emberben. Persze kezdőként még senki sem lehet egyből profi, sok gyakorlással a jövőben még sokat fejlődhetnek muzikális és előadói téren is. Tehát összegezve úgy is mondhatnánk, hogy bizony sikertelen volt a kezdő támadás, az első alakulat elvérzett a harcmezőn.
Ezután jött a Casketgarden, és nyerésre fordította a harc állását. A göteborgi fém hazai mesterei most is tökéletesen adták elő az At The Gates munkásságának jegyeit magukon hordozó zenéjüket. A körülbelül fél órás intenzív koncert jó hangulatát már a beálláskor előadott, az At The GatesSlaughter Of The Soul című alapművéről származó dal megalapozta. Főként az Open The Casket, Enter The Garden című új albumról játszottak a srácok, de az első lemezről is előkerült nóta. Cseh István torkából agresszíven törtek elő a gégemetszett vokáltémák, élvezet volt figyelni Tóth Balázs és Musitz Péter dallamos gitártémáit, Őri Gábor basszusfutamait és Cseh Attila dobolását. Így kell játszani a göteborgi fémet nemzetközi (sőt sok nemzetközi produkciónál mérföldekkel jobb) színvonalon! Szóval jó koncertet adtak a dallamos death metal hazai mesterei, győztesesen távoztak a harcmezőről.
És eljött az este nehézalakulatának, a Vader lengyel harci gépezetének támadása. Vagyis csak jött volna, ugyanis a Casketgarden színpadról való távozása után egy órás állóháború, azaz várakozás következett. A hírszerzés jelentése szerint a turnébusz zárjának meghibásodása volt az oka a későbbi kezdésnek, azonban a várakozásnak köszönhetően még erőteljesebbnek hatott a Vader halálbrigádjának zenei mészárlása. A keleti blokk legjobban ismert és egyben elismert death metal zenekara bizony itt is rászolgált az elismerésre. Az egy órás intenzív előadásuk során kíméletlenül pozdorjává zúztak minden ellenállást és bevették a Kultiplex erődítményét. Egymás után sorjáztak az erősebbnél erősebb szerzemények, kiváló hangzással és vérprofi előadással párosulva. A precíz gitározás és a vokáltémák mellett Peter a közönséggel való kommunikációban is jeleskedett. Barátságos hozzászólásai és a hazai Vader fanclubhoz intézett közlendői a közvetlenség légkörét is becsempészték a háború véráztatta színterére. Mauser gitáros pazar játékát élvezet volt figyelni, csakúgy, mint Novy basszustémáit és Daray dobos hajszálpontos és villámgyors témáit, díszítéseit. Egyetlen hiba sem csúszott a Vader hadigépezetébe, egységesen magas színvonalon zenélték végig a 60 percet. A koncert előtt kíváncsi voltam, hogy a hosszú turnézás mennyire fárasztja ki a Vader tagságát, de a színpadon teljesen frissnek mutatkoztak, egyáltalán nem látszottak rajtuk a fáradtság jelei. Hideg, érzelemmentes profizmusnak nyoma sem volt, a lengyel fiúk láthatóan élvezettel adták elő agresszív szerzeményeiket. A koncert folyamán igyekeztek mindegyik albumukat megidézni. Az Impressions In Blood című új lemezről hallhattuk a Helleluyah!!!, a ShadowsFear, a Warlords és a kimértebb tempóban menetelő Predator című szerzeményeket. A The Art Of War című kislemezről két számot is becsempésztek a műsorba a This Is The War és a Lead Us!!! képében. A The Beast lemezt az Out Of The Deep képviselte, míg a Revelations-ról az Epitaph előadását élvezhettük. A régebbi Vader szerzemények is ugyanolyan intenzitással és erővel szólaltak meg. Így a Litany-ról elhangzott Wings és Xeper, valamint a Black To The Blind lemezről eljátszott zseniális Carnal is csodás pillanatokkal ajándékozták meg a death metalra kiéhezett vérszomjas közönséget. Csakúgy, mint a De Profundis névre keresztelt albumról megidézett Reborn In Flames, Silent Empire és Sothis számhármasa. Egyedül a kissé rövidnek tűnő játékidő és az első lemezes Dark Age című örökbecsű Vader szerzemény kihagyása okozhatott némi csalódottságot. Ám végül is a turné elnevezése szerint ez egy villámháború volt, ahol bizony nincs lehetőség a teljes arzenál felvonultatására. A lényeg a gyors, lerohanás szerű győzelem, ami jelen esetben teljes mértékben meg is valósult.
A Vader Budapesten tovább folytatta dicsőséges hadjáratát, a magyar rajongók feltétel nélküli megadással borultak térdre a lengyel osztag előtt. Remélhetőleg legközelebbi hadjáratuk során is útjukba ejtik majd hazánkat, és egy újabb hibátlan előadással ajándékozzák meg a magyar death metal rajongókat.
13:11
