beszámoló [koncert]  2000. január 8. szombat   15:55

nincsen hozzászólás

   Mit teszel akkor, ha a heted amúgy is pocsékul sikerült, a pénteked egy szakmai fórummal telik, utána még egy vezetőképzőn is túlesel, a délutánt pedig egyedül töltöd szép, ámde módfelett hideg fővárosunkban, mivel jutalmazod meg magad? Hát biza hogy elmész a Quimby lemezbemutató koncertjére a Royal Music Hallba!
  
   A lelkesen gyülekező nép közé vegyülve várod a haverokat, akik jönnek is menetrend szerint, beálltok a sorba jegyet váltani, próbálsz nem képen törölni mindenkit a hatalmas hátizsákoddal. A jegy kézhezvétele után kiderül, hogy a kezdés csúszik. Mit lehet tenni? El kell nézni egy kiskocsmába némi forralt borért. Persze forralt bor már nem jut mindenkinek, a csapos ráadásul rádszól, hogy a táskád erősen szorongasd a térdeid között, mert ez ilyen hely. A toalett használata 20 kerek forint és az ajtó csak akkor nyílik, ha a pénzt leperkáltad. Persze a szolgáltatás színvonala nem ér meg ekkora biztonsági fokozatot, de te azért bosszúból bontani kezded a falat és el is teszed a csempe egy részét emlékbe. A brancs utolsó körénél berobog Lecsó és baráti köre, ők is iszogatásba kezdenek.
  
   Ideje visszafordítani a szekér rúdját, lassan kezdődik a koncert. Útközben azért beugrotok egy boltocskába némi dohányáruért. Visszatérés a tettek helyszínére, az előzenekarok már le is futottak. Nincs azért semmi veszve, megkeresed a többi haverod, akik mondták, hogy jönnek, italt vásárolsz, nézelődsz, a nyakába ugrassz egy fiúnak, akiről azt vélelmezed, hogy egy haverod, kiderül nem ő az, de mégis ismered, mindketten igen meglepődtök, de a kellemes hangulat a továbbiakban sem törik meg. Beszélgetsz a lépcsőn ülve, az ajtó előtt, a tömeg közepén, az oszlopok mellett, hirtelen veszed észre, hogy a koncert már javában tart. Becsörtetsz, helyet keresel, ahol látod is a színpadot, hallod is a zenét, de a tömeg sem tapos össze. Megállsz, csillogó szemed a zenekar tevékenységére fókuszálódik, érzed a ritmust a gyomrodban, a torkodban, a basszustól elzsibbad a karod és az ujjad, a tömeg néha sodor kicsit arrébb, néha ringat. Nézni is jó, mit művelnek a fiúk a színpadon, mennyire élvezik maguk is azt, amit csinálnak. Megy a zúzás ezerrel, ahogy többször is kifejezik elismerésük a közönségnek. Líviusz rázza szőke haját, viccet mesél, Szilárd csillog csodás, flitteres mellényében, a többiek ezen poénkodnak, valaki viccet mesél, a hangulat meleg, a zenekar és a nézők egyaránt vetkőznek, előkerül pár üveg pezsgő, hogy lehűthesse magát az, aki túlhevült, locsolkodás autóversenyző-módra, te csak állsz ámulón, a szád is tátva marad, hiszen nem az ördög van itt, csak a magyar hangja. Az éjszakák lehetnének bársonyosak, csak le kéne lassítani, hisz leelőztem magam, és ő nem él, csak működik, de unom a dalt és magamat is.

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: