Malacka és a TahÓ: A sertés java

Ősz közepén-végén jelent meg a Malacka és a TahO első lemeze. A Sertés java azonnal best of album lett. 1996-2001 közötti slágereiket vitték hanghordozóra, hogy ne kerüljenek mindig oly kínos helyzetbe, mint anno az EstFM-nél, ahol beszélgetésre voltak hivatalosak, s a rádióban nem tudtak számot játszani tőlük. Ma már tudnának. S nem is rossz minőségben.
Jó a hang, jó a zene, jó a szöveg, s koncerteken jó a közönség. S ha már koncert, aki ismeri, hallotta már élőben játszani a malackát, az nem fog csalódni az albumban sem. A Cd visszaadja, ami egy lájv bulin hallható, nem tesz hozzá csipetnyi ´stúdióvarázslatot´. A malacka megalakulása óta átment már pár tagcserén, de a zene, illetve Tamás jellegzetes éneke állandó maradt.
De könnyen elképzelhető, hogy páran nem ismeritek ezt a zenekart. Számotokra kiemelném a CD és a zene pár argumentumrendszerét, amely a humor, az élet, a szerelem, a halál összességét magába foglalja, s megfelelő hangerő mellett racionális, emocionális hatásokkal (honnan vettem ezt a sok ökörséget? Aki érti a mondatot, szóljon nekem is, valamit elrontottam:)) bombázza a vizuális emberek különböző idegvégződéseit hallás, látás, mozgáskoordinációs zavarokat okozva. Amennyiben a lábat is idegvégződésnek vesszük. De hát van ott is ideg, nem? Vagy minek lehet betudni, ha valaki heveny táncba kezd egy Cd hallgatása közben?
A szövegvilág, mely a brutalitástól a szerelmen át – természetesen a sötét oldal érintésével – az NSzK szuperhekusig terjed, tartalmazza mindazon elemeket, amely a könnyed kikapcsolódáshoz elengedhetetlenül szükségesek. Benne van a humor – s egyszer találtam már mondanivalót is benne, de ez ne rémisszen meg senkit, itt szórakozásról van szó. Kicsit bugi, kicsit buli.
S itt érzem, hogy valami hiányzik. Nem tudom, milyen stílusba is tartozik a zene. Ezért megkérdeztem a zenekar frontemberét, aki a következoket nyilatkozta: „A stílust így szoktuk nevezni: abszurd rock and roll / abszurd funk´n´roll. Szerintem az egyes számokat inkább a szövegek kötik össze, de zeneileg is „egyre jobban” hasonlítanak egymáshoz: annak ellenére, hogy különbözik a számok eredeti stílusa (r´n´r, funky, RAP, ska, swing), mégis „malackásodik” a zenei stílus is, talán a „páros” ének miatt és a fúvósok dominanciája miatt.”
A Cd-nek van egy komoly baja. Rövid. De ez ne riasszon el senkit. Az együttes ugyanis rendszeresen koncertezik (Budapesten legtöbbszőr a Ludas Rock Klubban, de előfordulnak vidéki koncerteken is). S ha a rádióban nem hallanátok eleget a számaikat, érdemes lelátogatni egy-egy bulijukra (ha van, akkor az Underground Magazin hasábjain megtalálható a koncert időpontja).