Apocalyptica: Reflections

A három tagra zsugorodott Apocalyptica alapitó tagja Max Lilja 2 saját, 1 Metallica feldolgozást és 1 Best of lemez után hagyta abba az alkotást. Nem tudom, hogy ez jó döntés volt az ő részéről vagy rossz, de tény, hogy az ötödik albumon a Reflections elkészítésében már nem vett részt. Ennek ellenére a csapatnak igy is sikerült 2003 nyarára talán az egyik legütösebb és legkiforrotabb progressziv metal vonós” albumát megjelentetnie.

A Reflections albumon nem csak a fémesebb hangulatokat fedezhetjük fel többségében, hanem a mélyebb gyökerekről táplálkozó komolyzenei ihletésű dalokat is mint a Faraway”; Conclusion”; Cortége”és a befejező Epilogue”, hogy csak a fontosabb klasszikuszenei értékeket hordozó dalokat emlitsem meg erről a lemezről.

Az albumon résztvevő művészek kiváló munkája méltán csiszolta az album hangzását. Az Apocalyptica három alaptagján kivűl, külön kiemelném Dave Lombardo precíz vonalvezetését, aki nem csak a legendás – Sziget 2003 rendezvényen is fellépő – Slayer-ben mutatta meg zseniális ütemeit a nagyérdeműnek, hanem itt ezen az albumon is hallhatjuk óramű pontosságú halálos játékát. Valamint inkább a komolyzene terén jeleskedő versenygyőztes nemzetközi hirű művészek, akik csak erre az egy alkalomra tettek egy kis kilengést a komolyzene vizeiről a metalzene” vizeire és hagytak igen pozitív nyomokat a lemezt meghallgató publikumban. Juhani Lagerspetz zongorista, aki a Faraway” dalban hallatja magát: a Turku Konzervatórium, a Sibelius Akadémia és a Szent Pétervári Konzervatórium jeles hallgatója. 1975-ben Ilmari Hannikainen zongoraverseny, 1976-ban Maj Lind zongoraverseny és 1982-ben Tchaikovsky zongoraverseny győztese Moszkvában. Jaakko Kuusisto hegedűs, aki a Epilogue” dalban hallható: a Sibelius Akadémia, majd az Indiana Egyetem hallgatója.

1989-ben a Kuopio hegedűverseny győztese. Egy évvel később a legjobb előadó díját viszi el New York-i Nemzetközi Jean Sibelius versenyről. 1994-ben negyedik helyezetet ért el az Indianapolis-i versenyen a Beethoven szonátájával. 1996 -ban a Carl Nielsen versenyen második helyezett és 1997-ben szintén győztes Belgiumban a Queen Elisabeth versenyen. És Pasi Pirinen trombitás, aki a Toreador II” dalban hallható egy rövid tétel erejéig. 1987-ben második helyezett a Prágai versenyen.1992-ben első trombitás San Luis-i és a Córdoba szionfónikus zenekarban. 1994-ben Londonban is első trombitás, majd egy évvel később Helsinki-ben a finn fúvószenekarban. 1999-ben az év legjobb fúvós játékosa Finnországban. 2001-ben szóló trombita koncertet ad a Finn Rádió szinfónikus zenekarával és kiadja első szóló albumát Finnországban a Heptade”-t. Ilyen tudású és kaliberű zenészekkel csak kiváló album születhetett meg. Ez így is lett, mert mind a három kiemelt dalban benne van a tökéletesség. De, ezeken az alkotásokon kivűl a lemezen hallható többi dal is hű az előző lemezeken megtalálható alapgondolatokhoz, hangulatokhoz. Az igazat megvallva sokkal letisztultabb és önkifejezőbb Apocalyptica-s élményt sikerült varázsolniuk erre az albumra. A majd fele-fele arányban osztozó éles hangulati váltásokat takaró albumon megtaláljuk a csellók eszencisztikus, öszinte hangulatokat takaró kifejező muzikalitásának tisztaságát, és az album barázdái közé rejtett finoman kidomborodó rejtett taktusait. Valamint a torzított, energikus hamisíthatatlan Apocalyptica-s hatásokat is, melyek maximálisra emelik, ennek az albumnak a fényét.

Biztos vagyok benne, hogy az Apocalyptica hazai közösségének ez a 2003-as Reflections album is maximálisan – be fog jönni. Néhány hónappal később a lemez megjelenése után itthon is talán bemutatják a legújabb albumukat -a 2003 Sziget Fesztiválon- és ezzel együtt belemerülhetünk az Apocalyptica lenyűgöző világába.

Az album dalai:

Prologue – 3:09
No Education – 3:21
Faraway – 5:12
Somewhere Around Nothing – 4:08
Drive – 3:23
Cohkka – 4:31
Conclusion – 4:06
Resurrection – 3:35
Heat – 3:25
Cortége – 4:27
Pandemonium – 2:04
Toreador II – 4:04
Epilogue – 3:04