Győrik Szabolcs: Faggyal, csenddel

Faggyal, csenddel áldozom a télnek.
Sírvilág nő kertemben.
Magányában sikolt a lélek,
Börtönre lelt bennem.

Leáldozó fény a múltam,
távolból árnyak hada nyög.
Új sötét korba hulltam,
jövőm a hallgatag, fagyos rög.

Faggyal, csenddel áldozom a télnek
A jelen sziklái között.