Főoldal → Cikk
Kowalsky meg a Vega: Vegasztár
Rock Hard Records

Jó két évvel ezelőtt nyomták gondoskodó kezek az orrom elé az akkor még ismeretlenül csengő nevű Kowalsky meg a Vega első lemezét, a Pimasz Grimaszt. Hamarosan rá kellett jönnöm, hogy a zenekar szinte mindegyik tagját hallottam már bemutatkozni ilyen-olyan formációkban, ennek ellenére még meglepődtem, mikor az énekes-dalszövegíró Kowalskyval már a harmadik banda koncertjén futottam össze. Remek zenészek álltak össze, hogy örömteli popzenével szórakoztassák a nagyérdeműt.
Az első lemez kitűnt az akusztikus gitárjátékkal, a mesterien alkalmazott gépi alapokkal, no és nem utolsó sorban az ének különleges belső ritmusával, amely még begyöpösödött popzenét gyűlölő ismerőseim tiszteletét kivívta. A második lemezt hallgatva egy újabb különlegességgel is számolhatunk: Kowa szövegei mindig kétrétegűek. Az ember figyel, hallgat, és biztos benne, hogy amolyan alternatív gondolatokból felépített szép szerelmes dalokat hall. Ám ha már volt szerencsénk a könyvosztó Krsna-tudatúakhoz, és végigrágtuk magunkat a Prabhupda életét feldolgozó életrajzi regény négyszáz oldalán, akkor bizony a dalok igen sok gondolata egészen más perspektívába kerül. Ez már a Pimasz grimasz kapcsán is érezhető, és már akkor is azt mondta Kowalsky, hogy a zene számára csak eszköz, de itt tudatosan vállalt programmá teszi a zenében a hittérítést. (Ahogy az általa írt Mantra szövegeket, ezeket is értelmezhetjük Istennek szóló párbeszédként.)
A borító, minden köntörfalazás nélkül, kellően ízléstelenre sikerült. Kétlem, hogy a boltban lődörgők ez alapján fogják megvenni a Vegasztárt. Ha a lemez már a lejátszóban van, akkor nyugodtan dőlhetünk hátra, és felkészülhetünk a teljesebb érzéki örömre. A legerősebb összetartó erő a dalok hangulata. Egyik sem lóg ki a sorból, ezt az albumot végig lehet hallgatni egy-egy szám léptetése nélkül. Valamilyen szinten mindegyik dinamikus és szórakoztató, és az, hogy a dobos Újvári Peti (dob és samplerek) kivételével mindenki énekel és vokálozik, nagyon színessé teszi a zenét.
Természetesen ezen a lemezen is van néhány túl-popos, slágeres darab, de ezt könnyű elnézni nekik. Nem is beszélve arról, hogy a Megasztár analógia adja a popos témákat. A Digitális nemzedék című dal amolyan tánczene, míg a Herceg fehér lovon (ennek a klipje kúszik felfelé a VIVA slágerlistáján) meg latinos töltetett kapott, de ez csak két példa, hiszen ezen az úton könnyű lehetett sokszínűvé tenni a műveket. Ettől függetlenül nem nagyolták el a zeneszerzést, és igencsak komplex anyag sikeredett. Kár, hogy Temesi Bercinek (basszgitár, vokál) áprilisban meg kellett válnia a csapattól.
Ezzel a lemezzel a Kowalsky meg a Vega újabb bérletet váltott a fesztiválozók szívébe, és egészen biztosan segít abban, hogy mindannyian egyek legyünk, ha máskor nem is, hát legalább zenehallgatás közben.
Kowalsky: ének, szöveg
Jávorszky Béca: akusztikus gitár, gitár, vokál
Juhász Rob: gitár, vokál
Temesi Berci: basszusgitár, vokál
Újvári Peti: dobok, sampler
1. Aki mer, az nyer
2. Egy zsivány balladája
3. Szimpla dal (remix)
4. Mindenki úgy csinál
5. Herceg fehér lovon
6. Nincs olyan!
7. Mint kés a vajban…
8. Az nem ugyanaz!
9. Vegasztár
10. No para
11. Digitális nemzedék
12. Balul sül el
13. Labirintus
14. Félédes otthon
15. Szimpla dal (eredeti)
16. Első pillanattól (csak CD-n)
