John Cale az A38-on

Rocktörténeti pillanat az A38 Hajón: a Velvet Underground egykori alapítója, John Cale érkezik, hogy zenekarával bemutassa új, BlackAcetate című lemezét, és némi ízelítőt adjon elképesztően gazdag életművéből.

John Cale maga a rocktörténelem. A kortárs könnyűzene egyik legnagyobbzenei intelligenciával bíró zeneszerzője egykor Aaron Copland és Leonard Bernstein segítségével Wales-ből vándorolt ki az Egyesült Államokba, hogy kortárs zenével foglalkozzon. A hatvanas években avantgárd, főként minimalista zenei társulások (mint például a Dream Syndicate) tagjaként dolgozott együtt John Cage-dzsel, akivel Erik Satie szerzeményeit játszotta. A hatvanas évek közepén aztán Lou Reeddel való találkozása teljesen felforgatta ígéretesen induló komolyzenei pályáját. Előbb a Primitives, majd a Velvet Underground zeneszerző-hangszerelőjeként bábáskodott a hatvanas évek végének New York-i artrockjának születésénél.

Klasszikus és megkerülhetetlen nagylemezek (a legendás, Andy Warhol tervezte „banános” The Velvet Underground & Nico, White Light/White Heat), Lou Reed, Nico és Andy Warhol barátsága, a Factory – az amerikai underground aranyideje. Cale minimalizmus iránti vonzódása, multiinstrumentalitása (zongorán, csellón, brácsán, orgonán, gitáron egyaránt játszott) alapvetően határozta meg a VU – és azon keresztül szinte az egész kortárs rockzene-hangzását. A VU-ból ugyan Reeddel való nézeteltérései miatt kilépett/kirúgták, de a Cale előadóként és producerként fantasztikus szólókarriert futott be. John Cale az évek során váltogatva adta ki kortárskomolyzenei lemezeit és nagy sikerű kacérkodásait a poppal és a rockkal. Zenei érzékenységéről mi sem tanúskodik jobban, mint az, hogy producerként olyan alaplemezek elkészítésében segédkezett, mint Nico The Marble Indexe, a Stooges azonos című alaplemeze, vagy Patti Smith kucsalbuma, a Horses. Számtalan filmzenét írt, különösen francia filmekhez, de részt vett az Amerikai psycho, a Basquiat vagy az I Shot Andy Warhol munkálataiban is.

A fáradhatatlan muzsikus érdeklődése a nyolcvanas-kilencvenes években az elektronikus zene felé fordult. Közönsen készített lemezt a másik nagy producermágussal, Brian Enóval. Egy turné, egy koncertalbum és egy Warhol-emléklemez erejéig újra egymásra találtak Lou Reeddel a kilencvenes évek elején, bár ez a felújított kapcsolat is csúfos véget ért. Cale újabban elismerő nyilatkozatokat tesz Dr Dreről és a hiphopról – mindez nem akadályozta meg abban, hogy tavaly BlackAcetate címen egy majdhogynem hagyományos, gitárorientált rockalbumot jelentessen meg. Márciusban e lemez európai bemutató turnéja keretében érkezik az A38 Hajóra.

A zenekar felállása
John Cale: ének, gitár
Dustin Boyer: gitár
Joseph Karnes: basszusgitár
Michael Moore: dob

Szólólemezek
Vintage Violence, 1970
Church of Anthrax (Terry Riley-val), 1971
The Academy in Peril, 1972
Paris 1919, 1973
Fear, 1974
Slow Dazzle, 1975
Helen of Troy, 1975
Sabotage (Live), 1979
Honi Soit, 1981
Music for a New Society, 1982
Caribbean Sunset, 1984
Comes Alive, 1984
Artificial Intelligence, 1985
Words for the Dying, 1989
Wrong Way Up (Brian Enóval), 1990
Songs for Drella (Lou Reeddel), 1990
Fragments of a Rainy Season, 1992
Paris s´éveille, 1992
23 Solo Pieces for La naissance d´amour, 1993
Walking on Locusts, 1996
Nico/Dance Music, 1998
HoboSapiens, 2003
BlackAcetate 2005

Belépő elővételben: 4000 Ft, a koncert napján: 4500 Ft.