Laibach (SLO), Megyeri & Sokol (80asparty.hu) az A38-on

Február 17-én ismét ipari-indusztriál muzsikától lesz hangos Budapest legautentikusabb ipari-indusztriál kulturális helyszíne, az A38 Hajó. A korábban már fellépett Einstürzende Neubauten vagy a KMFDM után ezúttal a műfaj egyik alapító csoportosulása, a szlovén Laibach érkezik, hogy új lemezének bemutató turnéján megmutassa, hogy még mindig éppoly aktuális, mint bármikor korábban.

Ha létezik kultikus zenekar Közép-Európában, akkor a Laibach az, elsősorban azért, mert ezt a kultuszt a tagok maguk gerjesztették. Ma már nehéz elképzelni, hogy ez a nyolcvanas évek elején alakult szlovéniai (akkor még jugoszláviai) művész-, zenész- és provokátorcsoport milyen elemi hatást gyakorolt a korszak gondolkodásmódjára. Hogy milyen brutális csapásként érte a szocialista blokk kultúrpolitikáját egy maréknyi, alig leplezetten náci és kommunista katonai és ideológiai jelképeket használó, Wagnert és a korabeli mainstream popzenét egyaránt parodizáló avantgardista. Pedig válaszolják ironikusan a képzőművész tagok az ellenük felhozott vádakra csak annyira vagyunk nácik, amennyire Hitler festő volt.

A Laibach kétségkívül a legnagyobb hatást gyakorolta a keleti blokk együttesei közül. A Frankie Goes To Hollywoodtól a Rammsteinen át Marilyn Mansonig számtalan zenekar és zenei irányzat táplálkozik a laibachi örökségből, akár a látványelemekre, akár a zenére, akár a szövegekre gondolunk.

A Laibach története 1980-ban, abban a jelképes évben kezdődött, amikor Lengyelországban megalakult a Szolidaritás és bevezették a szükségállapotot, Jugoszláviában pedig meghalt Joszip Broz Tito. Egy Ljubjanához közeli bányászvárosban, Trbovljében megalakul az eredetileg képzőművész-csoportként indult Laibach (mely nevét Ljubjana német elnevezéséből nyerte). A csoport később – egyéb színházi és képzőművészeti kezdeményezésekkel egybeolvadva – NSK, azaz Neue Slowenische Kunst néven valóságos művészi állammá nőtte ki magát, és a Laibach eme összművészeti szerveződés zenei leágazásává alakult.

Már korai koncertjei és performanszai óriási botrányt okoztak Jugoszláviában, ahol a náci jelképekkel kokettáló társulat egyenesen az önmagát a partizánmítosszal megalapozó jugoszláv állam szívébe talált. A betiltások és hatósági eljárások ellenére a Laibach 1985-től kezdve viharos tempóban kezdte megjelentetni lemezeit. A zenekar nemzetközi hírneve is egyre nőtt, és 1987-ben a Mute-nál (a Depeche Mode és Nick Cave kiadójánál) megjelent az Opus Dei album. A lemezen található brutál-indusztriál feldolgozások, például az osztrák Opus népi mulatós rockhimnusza, a Life is Life vagy a Queen One Visionjének metálos-Wagneriánus-pszeudonáci átértelmezései, illetve a megjelenést követő turné valósággal a mainstreambe katapultálta a Laibachot. A zenekar ezek után tudatosan és következetesen sajátította ki a popkultúra produkcióit. Megjelentette a Sympathy for the Devilt, ami nem más, mint a híres Rolling Stones szám egy nagylemezre való különböző indusztriál-hangulatú feldolgozása, vagy a Let It Bet, ami az egykori Beatles-klasszikus teljes átköltése. Nem hiszünk az eredetiségben – jelentették ki a Laibach tagjai, amikor jóval később megkérdezték tőlük, hogy nem zavarja-e őket az életművét és külsőségeit teljes egészében tőlük lopó Rammstein óriási sikere. Nem hiszünk az eredetiségben, ezért a Rammstein nem is lophatott tőlünk. Ez az esztétika végigvonul a Laibach-lemezek során, szégyentelenül és kételyek nélkül nyúlnak bármilyen anyaghoz, legyen az popsláger, Wagner-opera vagy nemzeti himnusz. A Laibach legutolsó lemeze is ilyen: a 2006 őszén megjelent Volk (melynek bemutató turnéján érkezik Budapestre a zenekar) tizenhárom állam (köztük a Vatikán) és ráadásként az NSK hivatalos himnuszát tartalmazza – természetesen a jól megszokott
indusztriál-techno átdologzásban.

Az ezredforduló környékén a Laibach mintha kissé visszavonult volna – úgy tűnt, hogy a szocialista blokk felbomlásával, a hidegháború végével – és az üzletileg jóval sikeresebb hasonló zenekarok feltűnésével – a politikus-művészi indusztriál válságba került. Ám a 2004-ben megjelent életmű-összegző válogatáslemez, az Anthems, és azt követő amerikai turné újra a figyelem középpontjába állította a Laibachot. A turnéról készült Divided States of America DVD erőteljes dokumentuma annak, hogy a – ki tudja, hányadszorra – megújult zenekar ismét eltalálta a közhangulatot, jelesül a szeptember 11. utáni össz-amerikai félelmet és bizonytalanságot.

A Laibach többször járt már Magyarországon, de mostani fellépése is ékes bizonyítéka lesz annak, hogy ez a több mint negyedszázada létező zenekar és művészcsoport most is épp olyan friss, aktuális és érvényes, mint megalakulásakor.

Jelenlegi tagok:

Milan Fras: ének
Eva Breznikar: ének, dob
Natasa Regovec: ének, dob
Luka Jamnik: billentyűsök
Primoz Hladnik: billentyűsök
Janez Gabric: dob

Lemezek:

Laibach, 1985
Rekapitulacija, 1985
Nova Akropola, 1985
Opus Dei, 1987
Slovenska Akropola, 1987
Krst pod Triglavom, 1987
Let It Be, 1988
Sympathy for the Devil, 1990
Macbeth, 1990
Kapital, 1992
Ljubjana-Zagreb-Beograd, 1993
NATO, 1994
Jesus Christ Superstars, 1996
Laibach, 1999
WAT, 2003
Volk, 2006

A koncert után a pár éve alakult szegedi DJ-csoportosulás, a 80asparty.hu két tagja, Megyeri és Sokol áll a lemezjátszók mögé. A DJ-k természetesen nem csupán nyolcvanas évekbeli zenéket játszanak, de fő feladatuknak azt tekintik, hogy a kortárs partikultúrába visszavezessék az olyan, a nyolcvanas években gyökerező zenei irányzatokat, mint az indusztriál, a new wave, a dark és indie, az ebm és az electro. (http://www.80asparty.hu)

Belépő elővételben 3000 Ft, a koncert napján: 3500 Ft.