Főoldal → Cikk
A Seahaven új dala bizonyítja: a búcsú néha hosszabb, mint maga a kapcsolat

Az emo/alternative kultkedvenc új száma, a Long Goodbye Will Yip keverésében érkezett, és egy olyan kapcsolat maradványait kaparja fel, amely után csak bűntudat és zavaros érzelmek maradnak.
Seahaven nem siet. Sosem sietett. De amikor megmozdulnak, annak súlya van. A Long Goodbye az első új daluk a Halo of Hurt korszak óta, és rögtön visszaránt abba a holdfényes, szorongó, belső démonokkal teli világba, amitől a banda a 2010-es évek elején kultstátuszba emelkedett.
A dal egy lassan égő, érzelmi utórezgés: nem szakítós himnusz, hanem az a pillanat, amikor már minden megtörtént, de még mindig ott ül a mellkasodban a kimondatlan mondatok súlya.
Seahaven az elmúlt évtizedben többször is úgy tűnt, mintha végleg eltűnne. A Reverie Lagoon után jött a csend, a „sötét időszak”, a félbehagyott demók, a teljes kreatív bénultság. Kyle Soto szerint volt olyan két és fél év, amikor gitárt sem fogott a kezébe.
Aztán jött a Man Overboard 10 éves turnéja, ami kirángatta őket a hibernációból. Aztán két telt házas LA show. Aztán egy véletlen beszélgetés Pomonában, ahol kiderült: a Pure Noise Records tárt karokkal várja őket. És végül Costa Rica — Soto második otthona — ahol egyetlen koncert elég volt ahhoz, hogy a banda újra érezze: még nincs vége.
