hosting: Hunet
r39
  cikkekfotók        
magazin [blog]  2017. augusztus 2. szerda   04:33
nincsen hozzászólás

szerző: Pjotr
Hobó gondolatai, a taliándörögdi tíz nap után


  Tisztelt Barátok és Olvasók!
  
  Hihetetlen boldogságot érzek a Művészetek Völgyében eltöltött idő után, mely életem egyik legszebb és legnehezebb 10 napja volt.
  
  Hét előadóestet, vagy monodrámát és három koncertet adtam, vagyis minden nap más előadás került színpadra. Ez azzal járt, hogy hajlott korom ellenére már itthon, Piliscsabán, hetekkel előtte el kellett kezdenem a magolást, rosszabb lelkületű napokon a seggelést. A Pilinszky estet három és fél éve nem játszottam, a Faludyt talán egyszer, de mivel igény van rá, újratanultam.
  
  A „Hobo a Gulagon” eddig háromszor ment összesen, a Dylan műsornak pedig ez volt a premierje, vagyis a mindennapos hobológiai tudományos üléseken kívül ébredés után legalább két órát bifláztam – némi hideg görögdinnye doppingolása mellett – aztán próbáltam a tűző napon Ottó Tivadar társaságában és látványosan sajnáltam magam Tivadarnak. (Megemlíteném, hogy nincs jobb egy kis önsajnálatnál, ha van közönség, vagy társaság. Bevallom, hogy amikor egyedül vagyok, nem szoktam nyafogni, hiszen ki az a hülye, aki nézők, vagy hallgatóság nélkül sajnálja magát?)
  
  4 élő interjút is készítettem inkább én, mintsem hogy valamilyen hülye moderátort, vagy újseggírót odahívjak.
  
  Esténként pedig előadtam a művészetemet, mert az nekem van. (Mint tudják, előadóművész vagyok.) Ezt Deák Bill Gyula is aláhúzta, mert szerinte nem is vagyok énekes, csak előadó és nemcsak én nem tudok semmit, hanem szegény Édesanyám sem. Aki egyébként már nincs közöttünk, de ez a csak másokkal nagyon szigorú ítészek esetében nem számít. Hogy ezt a fölöttem eltört bírói pálcák igencsak elterjedt jelenségét tovább illusztráljam, valamelyik reggel fél kilenckor (!!!) Tornóczki Ferike is felhívott, hogy szerinte sem tudok semmit és azonnal letette a telefont. Ezek után nyugodtan felmenthetem magam, ha esetleg hamisan énekelek, rosszkor szállok be, vagy megfordulok a zenében, mivel erre megkaptam tőlük a jogosítványomat.
  
  A Hobo klub – mit szólnak hozzá, van ilyen! – vendégei két káprázatos előadást produkáltak, melyeket Bogdán Zsolt kolozsvári színész és Sipos Mihály Viszockij-interpretátor adott.
  
  Zsolt Ady estje megrázó erejű, székhez szögező, a pokol bugyrai és a menny között cikázó vihara és a lelket simogató, őszinte szeretet, emberi és művészi alázat olyan példája volt, amire további jelzőket nem találok, értelmezni pedig az előadás elemi erejű sodrása miatt még ma sem tudom. (Nem is akarom, mert az átélt dolgok következményei nem verbálisak, annál sokkal mélyebbek.)
  
  Sipos Misi olyan ember, akit húsz éve – az Ő állítása szerint ledorongoltam valami Viszockij dal, vagy műfordítás miatt, szóval nem vertem meg, hanem ráförmedtem, hogy álljon neki az ügynek - és ez őt – Isten útjai kifürkészhetetlenek – elindította ezen az úton, melynek tegnapelőtti állomásán egy végtelenül letisztult, alázatos, öniróniával teli Viszockij műsort produkált, nagyon jól magyarított szövegekkel. A telt ház közönségével együtt teljesen el voltam ragadtatva tőle, még a „Farkashajszát” is elénekeltem vele, ám ezzel nem ért véget a dolog.
  
  Ugyanis az én műsoromban, a „Rendőrségi jegyzőkönyv” elején, - ez a dal két részeg disznó „hányattatásairól” szól a moszkvai zsaruk fogdájában – egy illuminált néző négykézláb felmászott a színpadra és befelé csúszott-mászott. Leállítottam a zenét és felálltam, hogy stb… (Nem tartozik Önökre.) Felpattant és halálfélelemben menekülni próbált, a feje pedig bekerült az oldalfénybe és felismertem Misit. „Csto gelaty?”, azaz „Mi a teendő?” kérdezte anno Lenin. hát én berángattam ezt a sötét gengsztert és leültettem az egyik székre, mire a seggrészeget játszva, egy literes üveget kezdett szloppírozni, olyannyira, majdnem hanyatt esett a székkel. A gyalázatos eseményektől annyira megmámorosodtam, hogy életemben először tökrészegnek érzetem magam és a lábához ülve végigordítoztuk a számot. És végre, 72 éves koromban érezhettem azt, milyen lehet, amikor egy színész tökéletesen bele éli magát a szerepbe. Köszönöm Misinek.
  
  Pókáékkal két koncertem volt, az egyik az „udvaromban” , ahol egy tehetséges trombitás, Benjámin is játszott velünk. Szegény súlyos bluesbanditák közé keveredett, de még előttük-közöttük is helyt állt. Egyikük sem mondta, hogy nem tud semmit. (Bezzeg nekem…) Rettenetes vihar volt, végig esett az eső, ám lenyomtunk két órát, amit a „Vándor az úton, vihar az úton…” kezdető Doors dallal nyitottunk („Light my fire”.)
  
  A Faludy előadáson este kilenckor olyan hideg volt, hogy a leheletem látszott és a felső ajkam feladta a szolgálatot. Így bizonyos mássalhangzók, például az „f” és az „s”, nem igazán akart megszólalni, vagy ha igen, hát katasztrófális pöszeséggel jött létre, ami engem a fuldokló röhögés szélére sodort.
  
  A tíznapos sorozatra jóval korábban egyeztetve, fiatal tehetségeket is meghívtam, akik közül a hatból hárman nem jöttek el és lemondani is elfelejtették. Miközben korábban „megtisztelve” érezték magukat, hogy jelentkezésüket elfogadtam. Ám, ha időben lemondják, másokat is meghívhattam volna, akik erre vártak. Itt tartunk. Azonban, akik eljöttek, helytálltak magukért, - egy „máshol levőt”, vagy Durrbelebélát leszámítva - és szép sikerük volt.
  
  A „Halj meg és nagy leszel!” sarkvidéki hidegben kezdődött 19 néző és egy kutya előtt, ám a dakszli nem bírta a dörmögő ripőköt és kiment. Ezen felbátorodva négyen bejöttek, így 23 fő szenvedte végig a darabot. (20%-os emelkedés, mondaná Márta Pista.)
  
  A Panoráma színpadon háromezer ember előtt, akik szerencsére nem dobáltak paradicsommal, pedig a „Barbie baba bluest” is lenyomtam a torkukon.
  
  A „Tudod, hogy nincs bocsánat” annyi érdeklődőt vonzott, hogy sokan nem fértek be és az utcán hallgatták a verseket.
  
  A zárónapon túlestünk az első magyar nyelvű Bob Dylan koncerten és nem buktunk meg.
  
  A Hobológiai Társaság vándor Lógyűlése idén egy helyben topogott, így az „állatorvosi lovat” ezúttal naponta ugyanott tanulmányozták és kísérleteztek rajta tabletták, porok, kapszulák, labdacsok, kúpok, cseppek, oldatok, kenetek, kenőcsök, homeopatikus ráolvasások és a Svejk című világirodalmi alapműben is használt beöntés és gyomormosás formájában. Az utóbbi kettőhöz a megfelelő és tudományosan hitelesített orvosi segédeszközöket Póka Egon biztosította, ezáltal is segítendő az elmélyült hobológiai kutatásokat. (Köszönet érte.)
  
  A közönség döntő többsége rezzenéstelenül tűrte a gyalázatos ripacs minden gátlástalan megnyilatkozását, legyen az blues, rock, költészet, színház, történelmi elemzés vagy a trágár „Toldi” gyakori idézése, amiért hálámat szeretném kifejezni és megköszönni évtizedek óta tartó figyelmüket, tűréshatáruk állandó szélesedését és vagyok annyira pimasz, hogy mindezeken felbátorodva, jövőre is elvárjam kedves Mindannyiójukat.
  
  Szeretettel
  Hobo
  Piliscsaba, 2017. július 31.


Kulcsszavak:
  hobo 


Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 kapcsolódó előadók: 

Hobo Blues Band

 kapcsolódó cikkek: 

Hobo- Vadászat 40

HOBO Vadászat 40

„ Az ám, hazám” 44. HOBO karácsony

44. HOBO karácsony - „Az ám, hazám”

HOBO 77 - Térdig a sz*rban, fülig a szeretetben
 a rovat legfrissebb cikkei: 
Képzőművészeti Pályázat - mutassuk be alkotásodat a Fishing on Orfűn?
Idén is a fesztiválszezon egyik unikuma lesz a Denagyvilág, amit második alkalommal rendeznek meg Szigetmonostoron
Kultúrák találkozása a zenében - María Toro, Daniele di Bonaventura és Mogyoró Kornél koncertje
Falra fel! plakátaukció és pop-art kiállítás Marczibányin
HangFeszt – Minden, ami zene, minden, ami érték
Egy este, egy koncert, három barokk orgona
Különleges játékélményt nyújt az autista gyerekeknek a Hot Wheels® új kisautója
Erdős Virág, Háy János, Krusovszky Dénes, Puzsér Róbert, Szentesi Éva és Vecsei H. Miklós májusban a Tavaszi Margón
7. DADABÁNYA Underground Művészeti Fesztivál
”Egy újabb kiemelkedő fejezet kezdődik a Budapest Park történetében” - látványos fejlesztésekkel indul a tizenharmadik évad
Magyarországon is elindul a MERITA projekt – európai kamarazenei együttműködés
 kiemelt 
Winger: búcsúkoncerten játsszák el az életmű minden slágerét
  
Alapító tagjaival tér vissza június 11-én Budapestre a Winger

Magyar thrash nagyágyút választott a Megadeth: az Archaic játszik Mustaine-ék előtt júniusban
Júliusban kétnapos koncept eseménnyel érkezik az INOTA Focus az erőmű Turbinacsarnokába
Bring Me the Horizon koncert a Budapest Parkban
Megjelent az Elefánt ötödik nagylemeze, a SEMMI
 friss hozzászólások 

Nulladik Változat az Almássy klubban (1)
Wolfheart, Before The Dawn, Hinayana (1)
Új Falcongate LP: Blood Red Roses (1)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto
Live Nation
Livesound
Tukker Booking
New Beat

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 diablo swing orchestra    f.o.system    gryllus dorka    magor    újhold    aaron eckhart    paranormal activity    halflives    blues b.r. others    stesztay dávid    andy serkis    social network    atomic playboyz    headstock    communic    mando diao    the big bunny hall swinger club    rising sound    hegyalja 2012    august burns red    the stone roses    curse this ocean    ez basic    hupikék törpike    tim ries  

r41
Copyright 2000-2024 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!