kultúra [kiállítás]  2024. március 11. hétfő   06:19

nincsen hozzászólás

  ”Ha nem tudsz mást, mint eldalolni
  Saját bánatod, örömed,
  Nincs rád szüksége a világnak,
  S ezért a szent fát félretedd.”
  (Petőfi Sándor: A XIX. század költői, Pest, 1847. január)
  
  Így hirdetett művészeti programot csaknem kétszáz esztendeje a nagy költőnk: Petőfi Sándor. Nem kopott időszerűsége és korszerűsége!
  
  Alig száz év múltán e szólamot erősítette a zenében Bartók, Kodály, a képzőművészetben Szervátiusz Jenő, amikor a „tiszta forrást” nevezte meg kiindulópontnak a művészek számára.
  Ez a forrás azonban – hitem szerint – nem hegyekben ered, hanem az „égi vizekből” való, és az emberi lélekben forrásozik szépséges, bőséges, megtartó erővel. S azért találhatta meg a nép körében a nyomait a két nagy zeneszerző, mert ők mindig közelebb álltak az Éghez.
  Szervátiusz Tibor a múlt század derekán ars poeticájában jelölte ki az alkotásra az utat:
  „Puszta formát létrehozni nem elég. Azt tartom alkotásnak, ha a művész nemcsak kísérletezik, de teremt...
  Ha szellemi erejét az anyagra tudja kényszeríteni.
  Ha az anyag kénytelen egy egész nép feszültségeit, az egész emberiség sorsát magába zárni és örökké hordozni.”
  Amikor húsz esztendővel ezelőtt – miként Csoma Sándor – elindultunk férjemmel, hogy felkutassunk minden magyar művészt a Kárpát-medencében, tudtuk, hogy találunk értékeket. De nagy boldogsággal fedeztük fel azt a mérhetetlen gazdagságot, szellemi törekvést, megvalósítási sokszínűséget, amelyből most huszonegy alkotó művét állítjuk a figyelem erőterébe.
  Miről gondolkodnak ezek a művészek? Természetesen a legfontosabbról: életről és halálról, s a közbeeső stációkról, megmaradásunkról, értékeinkről, az örök életről.
  Nem tudom, hogyan lesz a jövőben, csak remélem, hogy egyre kevesebb művésznek induló személy hallja meg a pusztulás szirénhangjait, és ismeri fel a valódi művészet útját.
  A máról pedig ezt a helyzetjelentést adom:
  Él a magyar művészet és teszi a dolgát, amellyel a Mindenható megbízta.
  Gyógyítja a világ sebeit és előkészíti a magyarság feltámadását.
  Szervátiusz Klára, a kiállítás kurátora
  Budapest, Madárhegy, 2023. július 2.
  Szervátiusz Jenő-díjas alkotók (2003–2023) és kiállító művészek
  
  A művészeti díj alapító tagjai:
  Szervátiusz Jenő (1903–1983) szobrászművész | Erdély, Kolozsvár (RO) – Budapest
  Szervátiusz Tibor (1930–2018) szobrászművész | Erdély, Kolozsvár (RO) – Budapest
  
  Díjazott alkotók:
  Árkossy István (1943) festő- és grafikusművész | Erdély, Kolozsvár (RO) – Budapest
  Barabás Éva (1943) festőművész | Erdély, Marosvásárhely (RO)
  Bardócz Lajos (1936) grafikusművész | Erdély, Szászsebes (RO) – Berkenye
  Berend Iván (1940–2022) festőművész | Délvidék, Zombor (RS) – Dunabogdány
  Bocskay Vince (1949) szobrászművész | Erdély, Szováta (RO)
  Gaál András (1936–2021) festőművész | Erdély, Gyergyóditró (RO) – Pannonhalma
  Győrfi Lajos (1960) szobrászművész | Magyarország, Püspökladány
  Györfi Sándor (1951) szobrászművész | Magyarország, Karcag
  Gyurkovics Hunor (1941) grafikus, festőművész | Pécs – Délvidék, Szabadka (RS)
  Homoki Gábor (1977) festőművész | Kárpátalja, Tiszapéterfalva (UA)
  Kákonyi Csilla (1940) festőművész | Erdély, Radnót – Marosvásárhely (RO)
  Kubinyi Anna (1949–2015) textilművész | Magyarország, Budapest
  Márton Árpád (1940) festőművész | Erdély, Csíkszereda (RO)
  Matl Péter (1960) szobrászművész | Kárpátalja, Munkács (UA)
  Nagy János (1935–2021) szobrászművész | Felvidék, Helemba (SK) – Tata
  Páll Lajos (1938–2011) festőművész | Erdély, Korond (RO)
  Petrás Alina (1980) keramikusművész | moldvai csángó | Diószén (RO) – Pomáz
  Petrás Mária (1957) keramikusművész, énekes | moldvai csángó | Diószén (RO) – Pomáz
  Rieger Tibor (1941) szobrászművész | Magyarország, Budapest
  Szabó Ottó (1965) festőművész | Felvidék, Kassa (SK)

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: