beszámoló [koncert]  2024. november 20. szerda   07:26

nincsen hozzászólás

  A Turbina, túl a vigalmi negyed epicentrumától, a VIII. kerület hírhedt Bermuda-háromszögének szélén található, néhány lépésre a Baross utcától. Vasárnap lévén mérsékelt érdeklődésre számítottam, de a METZ híre alaposan felkorbácsolta az underground híveinek nagy részét. A fél nyolcas kapunyitásra már szép számmal gyülekezett az alkalmi tömeg a régi bérházból avanzsált szórakozóhely előtt, amely inkább foglaltházak mintáját követi.
  
  A kapualjban gyors jegyellenőrzésen esünk túl, majd célba vettük az előtéri kiszolgáló pultot, ahol hősugárzókkal próbálták barátságosabbá tenni a helyiség hőmérsékletét. Itt magunkhoz vettük a lélek- és testmelegítő italokat, majd irány a ruhatár és a koncertterem, ami betonsiló szigorúságával fogadott. A színpad jobb oldalán találjuk az „Ittasellátót” és a merch pultot, ahol többen zsákmányoltak zenekari csecsebecséket, főleg pólókat. Egy igazi underground arcnak kell ennél több? A hely épp megfelelő méretű, és a tömeg érkezésével egyre otthonosabbá vált. Lassan belaktuk a helyet, és a terem klímája is fokozatosan mediterránná változott.
  
  Az est nyitányát a rejtőzködő életmódot folytató Bufo Alvarius vezette fel. Hogy egy kicsit képben legyünk a csapat kapcsán, idéznénk a Keret cikkéből: „A coloradói folyami varangy nyálkája életveszélyesen mérgező, azonban kiszárított formáját elszívva rövid, de annál intenzívebb pszichedelikus utazásra visz.” A Bufo Alvarius Gaskó Simon, Kiss Balázs és Küttel Bálint által fémjelzett trió fellépése alatt a színpad úgy úszott a füstben, mint télvíz idején a Szecska gőzkabinja. Villogó fények és egyebek tették még mozgalmasabbá fellépésüket, viszont volt némi zavar az éterben: a csapathoz tartozó klipet forgató, vietkong taktikával lecsapó, mindent kitakaró és mindent szétvakuzó vizuális stáb jelenléte. Információim szerint a csapatnak eddig két anyaga jelent meg, az I. kislemez és a tavalyi azonos című Bufo Alvarius. Elmondásuk szerint hamarosan egy újabb koronggal gazdagodnak. A csapat egyébként elég sokrétű műfaji jelenlétre fókuszál, mint a posztpunk, a shoegaze, az indie és némi pszichedelikus elemek, eklektikus tálalásban. Viszont érezhetően nem tudnak kilépni az egyedi hazai underground árnyékából. Ebben a szellemben fogant a Summer, a Triola, a Post és az Új punk... stb. dalaik. Több színpadi mozgás tagadhatatlanul javítana az összképükön.
  
  A kanadai METZ némileg más úton jár, és a legnehezebb, de sokkal értékesebb, közvetlenebb utat választották. A METZ az underground mély bugyraiban alkot, és legutolsó albumuk, az ötödik, a Up on Gravity Hill április 12-én jelent meg. Sokunkat hidegzuhanyként ért a legfrissebb hír, hogy a METZ tagjai egy időre visszavonulnak. Ami épp azért sajnálatos, mert az első budapesti fellépésük egyben az utolsó is volt. A megközelítőleg egyórás showjuk egy kivonat is volt a METZ pályafutásából, és merítést kaphattunk az összes albumukból. A torontói kollektíva zenéjét nehéz beskatulyázni, de valahol a noise rock, post-punk, hardcore és egyéb elvetemült elemekből építkeznek, ehhez társul egy energikus, megállíthatatlan hömpölygés.
  
  Némi átszerelés és hangolás után a csapat belevágott a No Reservation/Love Comes Crashing nyitódalába a Up On Gravity Hill albumukról, amely lassan korbácsolta fel a csendes nyugalmat, és a bólogatást lassan felváltotta a lassú őrlés, egyértelművé téve, hogy itt nincs helye a finomkodásnak. A feszes dinamizmus megadta az egyórás műsor felütését. Az agresszív gitárhangok, a hipnotikus dobok és a lüktető basszusok mind a produkció részei voltak. A dalok dinamikája, feszes előadásmód és a feszültségekkel teli lezárások megmutatták, hogy a csapat úgy lépett túl a punk háromakkordos struktúráján, ahogy kell. Sokkal inkább kísérletező irányba tolták el a saját szerzeményeiket. Vasárnap lévén még fájdalmasabban hatott a showjuk, és a klubban összeverődött néhány száz fő megkapta, amiért jött: egy határtalan élményt. A hangolás után egy olyan programot zúdítottak ránk, amelyben minden benne volt, és talán több is annál: egy energikus, hiteles előadás, amit a közönség teljes odaadással fogadott. Ebben benne volt a nemrég megjelent ötödik albumuk, az Up On Gravity Hill, amely kifordította és széles spektrumban mutatja be az atmoszferikus hangzásvilágot, amely a nyers energia és az érzelmi mélységek között mozog, miközben megmaradt a tömény, kompromisszummentes intenzitás. A kanadai trió – Alex Edkins frontember, Hayden Menzies dobos és Chris Slorach basszusgitáros – hozta az előző albumaiknál megszokott intenzitást, és a mindent szétfeszítő sajátos punkos energiát. Az Up On Gravity Hill koronggal kezdték, de csak szerény adagokban csepegtették a dalokat. Nem ez volt a fő ökölelv, hanem inkább más koncepció szerint építették fel a közel egyórás masszív programot, és mindegyik albumukról szemezgettek.
  
  A döngölésben utolérhetetlen a Blind Youth... (Atlas Vending), az Acetate (II.) a masszív darálású energiabombával, a monotonitásában agresszív Get Off (METZ), majd ismét visszakanyarodtak az Up On Gravity Hill-ra, az Entwined „táncdalukhoz”, és folytatták a sakktáblaszerű ugrálást a lemezeik között. A csapat vérbeli hangulatát és eszenciáját a Live at the Opera House 2021-es korongjuk adja vissza, ezen a lemezen a METZ minden eszenciája megtalálható. Az élő show varázsát és szabadságát ez a felvétel jobban visszaadja, a tapintható feszültséggel teli dalaikat, mint az agyontorzított Demolition Row és a Hail Taxi. A koncert nyugvópontja valójában a lírai Light Your Way Home felcsendülése volt. A METZ igazi ökle csak most csapott le, amikor a Mess of Wires őrületével és fémipari punk dalukkal, a The Swimmer-rel tovább folytatódott a METZ zártosztályi őrülete, ami egyben már előjele volt a koncert záróakkordjainak. Még néhány kellemes etűddel ajándékozták meg a Turbina közönségét, így zárva a felejthetetlen estét.

Kulcsszavak:
  metz     bufo alvarius 

Szólj hozzá!

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása:

 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás