beszámoló [koncert] 2025. március 6. csütörtök 08:00
nincsen hozzászólás
szerző: UtazóDirkschneider: Amikor a legendák még mindig a színpadon élnek 2025. március 2. Barba Negra
A Dirkschneider produkció ismét iskolapélda volt zeneszerzésből és színpadi munkából. Udo több mint 40 éve uralja a heavy metal világát, és ha valaki azt hinné, hogy az idő múlásával veszítene az erejéből, annak most újra bebizonyította az ellenkezőjét. Az Accept legendás „Balls to the Wall” albuma örök mérföldkő a műfaj történetében, és Udo hangja sem fakult meg – sőt, 40 év után is simán lemosta az előzenekarokat.
A felvezető csapatok merőben eltérő stílusokat képviseltek, ami külön színt vitt az estébe. Az olasz-német All For Metal formáció power metal vonalon mozgott, megjelenésük viszont inkább egy Mad Max vagy Conan film hangulatát idézte. Két amazon gitáros, egy elvetemült, maszkos basszeros és egy dobos, akik inkább mókásak, mint félelmetesek, és két epilált frontember – egyik mediterrán olasz, másik skandináv fazon. A show-elemekből nem volt hiány, a produkció precízen összerakott volt, és összességében hozták a műfaj elvárásait.
A skandináv Crownshift viszont teljesen más ligában játszott. A finn banda igazi szupergrupp, olyan nevekkel a fedélzeten, mint Tommy Tuovinen (Mygrain), Daniel Freyberg (Children of Bodom), Jukka Koskinen (Nightwish, Wintersun) és Heikki Saari (Finntroll, Wintersun). Ha egy csapatban a Nightwish, a Children of Bodom és a Wintersun tagjai egyesítik erejüket, az önmagában figyelemre méltó. A melodikus, progresszív death metal dalaikkal hozták a kötelezőt, és nagyjából 30 perces műsorukban (Black Velvet, Rule the Show, My Prison, A World Beyond Reach) megmutatták, mire képesek.
És aztán jött Dirkschneider. A heavy metal egyik megdönthetetlen oszlopa, akinek nyers ereje, himnikus dalai és összetéveszthetetlen orgánuma most is letaglózott mindenkit. Az idő telik, de Udo még mindig magasan tartja a lécet – és a veterán metalfanok szívét most is úgy megdobogtatta, hogy előhozta belőlük az „állatot”.
Udo Dirkschneider az etalon hang. 72 évesen is töretlenül turnézik, kitörölhetetlen metalerőműként uralja a színpadot, és újra és újra bebizonyítja, miért megkerülhetetlen alakja a műfajnak. Az Accept klasszikus albumaival (Accept - 1979, I´m a Rebel - 1980, Breaker - 1981, Restless and Wild - 1982, Balls to the Wall - 1983, Metal Heart - 1985, Russian Roulette - 1986) megalapozta a heavy metalt, majd szólókarrierjével tovább építette saját örökségét. Most ismét fémesen csengett a neve az éterben.
A koncert gerince természetesen a Balls to the Wall köré szerveződött, és pontosan azt kaptuk, amit mindenki akart: egy háromrészes best of Accept klasszikusokból álló, 120 perces, kőkemény show-t. Az Accept Greatest Hits első blokkjában megdörrent a Fast as a Shark, a Living for Tonite, a Midnight Mover, a Breaker, a Flash Rockin´ Man és a Metal Heart, majd ünnepélyes keretek között elhangzott a Balls to the Wall teljes egészében. A ráadás, amit nyugodtan nevezhetünk Accept Greatest Hits 2.0-nak, a Princess of the Dawn, az Up to the Limit és a Burning örök klasszikusokkal tette fel a koronát az estére. A legvérmesebb korosodó metal arcok is 40 évvel repülhettek vissza az időben, újraélve azt az időszakot, amikor minden mindegy volt, és csak a zene számított.
Egy pillanatra azért érdemes visszatekinteni Udo egyik korábbi nyilatkozatára: „Tudom, hogy azt mondtam a Dirkschneider-es kör után – amit majdnem három évig csináltunk, közel 300 fellépéssel –, hogy ennyi elég volt. Nem akarom többé játszani az Accept dalokat…” Nos, néhány év távlatában mégis beért a rajongók kérése: Udo újra műsorra tűzte az Accept klasszikusokat, és február 28-án megjelent Balls to the Wall Reloaded album sem volt véletlen.
Egyetlen dolgot sajnáltam – mennyire ütős lett volna, ha az album vendégénekesei is színpadra lépnek ezen a jubileumi turnén! Ettől eltekintve a zenekar hibátlan teljesítményt nyújtott. Peter Baltes csatlakozása extra löketet adott a bulinak, Andrey Smirnov és Fabian „Dee” Dammers friss energiát hozott, és természetesen Sven Dirkschneider, akiről nem is kell külön beszélni – neki szó szerint az anyatejjel jöttek ezek a dalok.
Összességében egy energikus, temperamentumos és mégis meglepetésekkel teli Dirkschneider-show-nak lehettünk részesei. Ez a produkció nemcsak a múltról szólt, hanem arról is, hogy Udo és csapata ma is az egyik legnagyobb heavy metal erőmű a színtéren.
08:00
