szerző: ÖdömérKenny Morris meghalt, és vele együtt egy darab a punkból is eltűnt
Corkból érkezett a hír: 68 éves korában meghalt Kenny Morris, a Siouxsie and the Banshees első stúdiódobosa, a posztpunk egyik legkülönösebb ritmusfelelőse. A zenész, aki egész életében úgy mozgott, mintha egy másik valóság időzónájában élne, most végleg kilépett a képből.
Morris nem volt sztár — és nem is akart az lenni. A hetvenes évek végén mégis sikerült neki: a The Scream dobjai olyanok, mintha egy idegesítően okos művészeti hallgató próbálná megmagyarázni, miért nem kell a punknak négynegyed. És igaza volt. A Joy Division dobosa is tőle tanult, még ha ezt a brit sajtó ritkán ismeri be.
A Banshees-ből való legendás lelépése után Morris hosszú kerülővel Írországban kötött ki, ahol festett, filmet készített, és újra zenélt — mert valahogy mindig visszatalált a ritmushoz, még ha az néha el is hagyta őt.
Barátai szerint kedves, halk és szerethetően furcsa ember volt, aki képes volt órákon át beszélni bármiről, miközben úgy nézett rád, mintha egyszerre látna át rajtad és a világon.
Most, hogy elment, maradnak a dobütések, a festmények és a kérdés: hogyan lehet ilyen csendesen ennyire fontosnak lenni.