szerző: MóniJonathan Roy az A38 hajón 2026. február 3. A38 Hajó
2026. február 3-án ismét eljött Budapestre Jonathan Roy, hogy 2 év után ismét egy szívhez szóló koncerttel örvendeztesse meg az egyre növekvő hazai rajongótáborát. Az este a Symphony Of Doubts Tour 2026 egyik állomása volt, aminek azonos című korongja tavaly jött ki.
A kanadai énekes elmondta, imádja az A38-as hajót, olyannyira, hogy Európában a kedvenc klubja. A koncertet úgy engedte útjára, hogy mindenki legyen önmaga. Táncoljon, sírjon vagy nevessen, amit érez. Ismerve az énekes előéletét, ezt hitelesnek is éreztem. Az édesapja, Patrick Roy, a híres hoki játékos, akinek árnyékában nőtt fel, és sokáig úgy tűnt, folytatja is a nemzedéken átívelő sport karriert, de végül rájött, hogy ő nem a kapuban, hanem a színpadon szeretne állni, és váltott, ami egy bátor lépés volt, az biztos. A versenysportot cserélte a soul-pop hangulatú, elsősorban érzelmeket közvetítő dalokra.
Az új album némileg más vonulattal operál, mint a korábbiak. Nem a könnyed fogyaszthatóság, a rádiós hangzás az elsődleges, hanem inkább a koncerteken átadható, élő zenekaros hangulat, ami az este közönségének kedvezett. Az elmaradhatatlan dalok mind felcsendültek, senki sem maradt csalódott. Let ´Em Go, Ordinary, és persze a kihagyhatatlan klasszikus, a Keeping Me Alive, mind elhangzottak, amik közben számtalan összekötő szöveget mondott Roy, amikben többször kitért arra, a sebezhetőség nem gyengeség, hanem erő. Mesélt a kudarcairól és az újrakezdéseiről. A közönség hullámzott vele, hamar interaktívvá vált a koncert. Az énekes azt sem titkolja, hogy időnként sok neki a reflektorfény, és elvonulásokra van szüksége. Vagy a kanadai erdőkbe kirándul, vagy a szörfdeszkájára pattan, hogy kiszálljon a mókuskerékből.
A zenekarban mindenki kapott szóló részt, hogy megmutathassa tehetségét önmagában is. Roy nem dolgozik állandó bandával, zenésztársai sokszor cserélődnek. Marc Béland dobos kivétel, mert ő több éve kíséri, és produceri feladatokat is ellát.
A csapat előtt előzenekarként Portair (valódi nevén Luke Ferrarotto) melegített, aki sok tekintetben hasonló stílust képvisel, mint Roy. Az Ausztráliából származó, de jelenleg Los Angelesben élő énekes-dalszerző és producer, szintén minimalista stílusban csupaszította le az élet fontos dolgait. A „mezítlábas őszinteség” áthatotta az egész estét. A Gloaming és az Above the Salt dalok átadták azt a mélységet, amire mind a két előadó törekszik. Jó párosítás volt őket összegyúrni.
A koncertek érdekessége volt, hogy széles spektrumban hívott közönséget. Igaz ez az életkorokra, és a stílusokra is. Ritkán látok ennyire mixelt, különböző embereket, de kifejezetten üdítő volt.
07:53
