beszámoló [koncert]  2026. február 11. szerda   08:00

nincsen hozzászólás

  Január utolsó napjaiban, 29-én betekintést nyerhetünk a túlvilágra; fergeteges koncertet adott a deathcore műfaj úttörője, a Lorna Shore.
  
  Az innovatív zenekar a 2020-as évek elején robbant be igazán a köztudatba, azóta is töretlen népszerűséggel szárnyal a mainstream köztudatban is, a műfaj elvontsága ellenére. Az első magyarországi nagyfellépésre az új albumot, a 2025-ös megjelenésű, kissé nyomasztó című I Feel the Everblack Festering Within Me-t hozták, a korábbi diszkográfiájuk kiemelt portfóliója mellett. Az amerikai csapatot három gondosan összeválogatott előzenekar kísérte, két feltörekvő csapat, és a húszéves jubileumot megélt Whitechapel.
  
  Az estét a Humanity’s Last Breath nyitotta. A 2009-ben alakult svéd deathcore/thall banda eddig négy stúdióalbummal örvendeztette meg meg a közönséget, a legfrissebb, az Ashen, 2023-ban jelent meg. A zenekart Filip Danielson (vokál), Buster Odelholm (basszusgitár), Tuomas Kurikka (gitár, vokál), és Klas Blomgren (dobok) alkotja. Rövid sávot kaptak az arzenáljuk bemutatására, mindössze hét dal fért bele az időbe. Ezek között szerepelt a Väldet, a Tide, és az Instill. Mégis, ennyi idő alatt is megalapozták a hangulatot a következő fellépőnek;
  
  A Shadow of Intent Odelholm csapatához hasonlóan mindössze hét zeneszámra kapta meg a színpadot; ám ez mégis elégnek bizonyult. Az amerikai formációt 2013-ban alapította a Hollow Prophetből is ismert Ben Duerr. Különlegesség, hogy szinte az összes albumukat kiadó nélkül publikálták, az Elegy-t kivéve. A zenekar tagjai Ben Duerr (vokál), Chris Wiseman (gitár, háttérvokál), Andrew Monias (basszusgitár, háttérvokál), és Bryce Butler (dobok). Produkciójukat teljesen az új albumra, a 2025-ös Imperium Delirium-ra fókuszálták. Bár a vizuális effektek csupán fényjátékra korlátozódtak, a fénytechnikus nagyon jól eltalálta, milyen színeket válasszon a dalokhoz, nagyrészt a lila és a zöld dominált. A setlisten szerepelt a They Murdered Sleep, az Infinity of Horrors, és a záró The Heretic Prevails.
  
  A Whitechapel a Lorna Shore-hoz hasonlóan nagy és ismert név a műfajban. 2006-ban alapított amerikai zenekar már húsz éve feszegeti a társadalmi normák határait. A felállásuk a dobost kivéve szinte a kezdetektől változatlan; Phil Bozeman (vokál), Ben Savage (gitár), Alex Wade (gitár), Gabe Crisp (basszusgitár) és Brandon Zackey (dobok). A színpad fölé felkerült a szarvasos molino, a 2025-ben megjelent Hymns in Dissonance album jelképeként. Bár a Whitechapel számtalan headliner koncertet végigcsinált már, mégis most ügyeltek arra, hogy nem ők a főzenekar, mintha tudatosan visszafogták volna a produkciót, hogy megfelelően előkészítsék a terepet a Lorna Shore-nak. A kiemelt álló szektor megtelt, és a sima álló szektor is kezdett feltöltődni, amikor Phil először belekiabált a mikrofonba. A nyitányuk, a Prisoner 666, azonnal bevonta a közönséget, alaposan megingott a két szektort elszeparáló kordon. Felcsendült még a Hymns in Dissonance, az album névadó dala, és a visszafogott műsor ellenére mégiscsak előkerült a szarvasmaszk. A setlisten szerepelt továbbá a Bedlam, a Hate Cult Ritual, és záróként This is Exile.
  
  Egy hosszabb, izgalomtól feszült átszerelést követően fenyőfás Lorna logóval ékesített fehér vászon takarta a színpadot. Az egész közönség tűkön ülve várta, mikor keverik le a ‘90-es évek zenéit, és csap a húrok közé az amerikai formáció. A 2009-ben alakult Lorna Shore azóta teljes tagcserén esett át. A jelenlegi felállást erősíti Adam de Micco (gitár), Austin Archey (dobok), Andrew O’Connor (ritmusgitár), Michael Yager (basszusgitár), és a démontorkú Will Ramos (vokál), aki a botrányokba keveredett CJ McCreery-t váltotta 2020-ban. Az első Willel kiadott kislemez, az … And I Return to Nothingness hozta meg az áttörést, majd ezt követte egy sikeres album, a Pain Remains, majd 2025-ben az új korong is megérkezett, I Feel the Everblack Festering Within Me címmel. A zenekar ezt a három lemezt mutatta be a koncert alatt. Természetesen a hatás kedvéért a lepel még a helyén volt, amikor belekeztek az első dalba. Az Oblivion első refrénjénél azonban lehullott a vászon, felfedve az egész zenekart. A gondosan megtervezett vizuális effektek a háttérben a következő számnál, az Unbreakable-nél vonták magukra a figyelmem. A hangulathoz igazodó háttér kiemelte Will alakját a színpadon, egy komplex produkcióvá harmonizálva az erős vokállal és gitárokkal. A harmadik dal olyan szempontból volt különleges, hogy még sosem adták elő élőben. A War Machine-t kitörő lelkesedéssel fogadta a közönség, Willen is látszott, hogy örömét leli a dalban. Miután sokunk hajlékonyságát mégszégyenítve tekergett a színpadon, bevallotta, hogy előző nap megsértette a hátát, ezért fogja vissza magát ennyire. Nos akkor milyen lehetett eredetileg? A következő Sun//Eater című daráló után egyöntetűen kijelenthettük, hogy a Lorna képes hozni a stúdióminőséget élőben is, a screamek sem veszítettek az erejükből, a zenekarra jellemző brutalitás töretlenül megmaradt. A Cursed to Die és az In Darkness után következett a Glenwood című szerzemény. A hangulat pár percre átformálódott, megjelentek az érzelmek a színpadon, ahogy a sebezhetőség is. Persze egy deathcore koncerten a show nem állhat meg, és a zenekar a Prison of Flesh-el pont ott vette fel a fonalat, ahol az In Darkness után letette. Ezután Will két hírrel állt lelkes közönsége elé; egy jóval, és egy rosszal. Elsőre a negatívat közölte: a következő dal lesz az utolsó. És a pozitív? Ez a dal egy trilógia. A 2022-es albumuk címadója, a Pain Remains egy háromtagú dalegyüttes; Dancing Like Flames, After All I’ve done I’ll Disappear, és a harmadik, In a Sea of Fire. Ennek a három dalnak önmagukban megvan a kis világa, keretbe foglalta az egész koncertet. A végén a zenekar levonult a porondról. Hatásszünet. Majd lángba borult a színpad. Ahogy azt sokan megérezték, még nem volt vége. A csapat visszarobbant egy utolsó hajrára, következett a To the Hellfire, elejétől a végéig, visításokkal és a breakdownnal együtt méltó zárása volt az estének.
  
  A műsor egy remek deathcore portfóliót mutatott be a közönségnek, szépen szólt a hangosítás, jó volt a fénytechnika, és ügyesen játszottak a zenekarok is. A gondosan összeállított repertoár is hozzájárult ahhoz, hogy színvonalas produkciók szülessenek. Nagyon minőségi és élvezhető koncertegyüttest láthattunk és hallhattunk.
  
  
  
  
  

Kulcsszavak:
  lorna shore     whitechapel     shadow of intent     humanity´s last breath 

Szólj hozzá!

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása:

 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás