beszámoló [koncert] 2026. február 12. csütörtök 08:00
nincsen hozzászólás
szerző: BarnaProgresszív elegancia - Leprous, Ihlo, Crystal Horizon 2026. január 27., Budapest, Barba Negra
A Leprous legutóbb három éve adott egy kiváló koncertet a Barba Negra nagyszínpadán. A progresszív rock/metal egyik legdinamikusabban fejlődő bandája azóta kiadott egy új lemezt Melodies of Atonement címmel, így friss számokat is várhatott a népes rajongótábor a norvégoktól. A felfokozott várakozástól izgatott közönséget két nagyon hasonló stílusban alkotó előzenekar igyekezett bemelegíteni.
A szintén norvég Crystal Horizon 2021-ben alakult, és eddig mindössze egy kislemezt jelentettek meg 2024-ben. A kvartett nagy elánnal igyekezett bizonyítani az időben érkező nézőknek, és kellően helyt is álltak. Korrekt hangzás támogatta a produkciót, az energiaszinttel és a színpadi jelenléttel sem volt probléma, bár a számokban nem túl sok egyéniséget lehetett felfedezni. Az erős Leprous hatások mellett később még biztosan több egyéni íz szükségeltetik náluk majd a zenei kiteljesüléshez, de ebben a szűk fél órában mindenképpen kellemes bemelegítést nyújtottak.
A brit Ihlo szintén progresszív metalban utazik, 2016-os megalakulásuk óta két nagylemezt jelentettek meg. A műsoruk gerince a tavaly megjelent Legacy című albumukra épült, és emellett csak egy első lemezes dal félt bele a bő fél órás programjukba. A kvintett profin adta elő a szerzeményeit, Andy Robison énekes/billentyűs pedig több magyar nyelvű szóval is szította a közönség lelkesedését. Még egy circle pitet is indított, amely kérésére a legudvariasabb formában került kivitelezésre, így már inkább egy circle walk lett belőle. A zenéjükben lehetne kicsit több egyéni megoldás, és alapvetően hiányoznak a számaikból a karakteresebb, megjegyezhető témák. Persze ettől függetlenül abszolút élvezhető, szimpatikus előadást nyújtottak, a közönség kellő tapssal jutalmazta a teljesítményüket.
A megjelent rajongók minden kétséget kizáróan a Leprous-ra vártak, és a norvégok ezen az estén sem okoztak csalódást. Einar Solberg énekes/billentyűs vezetésével egy több mint másfél órás programmal szórakoztatták a jelenlévőket, amelyben az új lemez kiemelt szerepe mellett a korábbi albumokról sem feledkeztek meg. A Melodies of Atonement-ről négy szerzemény hangzott el, emellett a Pitfalls (Alleviate, Below és a koncertet záró The Sky Is Red instrumentális részlete), az Aphelion (a csodás Castaway Angels és a Nighttime Disguise), a Malina (a magával ragadó From The Flame, valamint az Illuminate), és a The Congregation (Slave és a zseniális The Price) is megidézésre került. Sőt, még a 2009-es debütlemezt, a Tall Poppy Syndrome-ot is elővették a Passing eljátszásával, az aktuális turnéjukon első alkalommal. A műsort pedig egy érdekességgel, a szintén norvég A-ha popzenekar legismertebb számának, a Take On Me-nek a feldolgozásával tették teljessé. A banda az első pillanattól kezdve teljes beleéléssel, laza könnyedséggel és nagy kedvvel játszott a színpadon. Einar remek hangulatban vezényelte le a bulit, és kiválóan énekelte ki a nem könnyű énektémákat. Baard Kolstad dobolása különösen élményszámba megy, de Tor Oddmund Suhrke és Robin Ognedal gitárosok, valamint Simen Børven basszer teljesítménye is lehengerlő, a turnébillentyűs Harrison White jelenléte pedig lehetővé teszi Einar teljes frontemberi jelenlétét. Nagyon egyben volt a koncert, a mai előadás hangulatát pedig tovább emelte a zenekarral együtt élő közönség lüktetése. Nem volt nagy színpadi fény és látvány, a nagybetűs zene és az intenzív energiaáramlás adta a fellépés erejét és esszenciáját. A hangzásnak kellett pár szám, hogy magára találjon, de utána már teljes erővel dörrentek meg a kiváló szerzemények. Nagyon hamar elröppent a műsoridő, a Leprous ezúttal is egy lenyűgöző koncertélménnyel ajándékozta meg a jelenlévőket. Várjuk őket vissza mihamarabb!
08:00
