szerző: ÖdömérJessie Ware újra támad – és Morriconét is magával viszi
Jessie Ware nem szokott félmunkát végezni, de a Ride még tőle is váratlan húzás. A brit popdíva úgy döntött, hogy a táncparkettet ezúttal egyenesen Sergio Leone világán keresztül közelíti meg, és pofátlan eleganciával beemeli A Jó, a Rossz és a Csúf ikonikus témáját a saját diszkóuniverzumába. A végeredmény egy olyan dal, amelyik egyszerre ismerős és teljesen új: western feszültség, klubos lüktetés, és az a fajta játékos önbizalom, ami Ware védjegye lett az elmúlt években.
A Ride a közelgő Superbloom második előzetese, és már most látszik, hogy az album telitalálat. Ware 2024-ben, a Glastonbury legendás NYC Downlow klubjában mutatta be először a számot, közvetlenül a West Holts színpados headliner fellépése után. A közönség akkor még nem tudta, hogy két évig kell várnia a hivatalos megjelenésre - de most, hogy végre itt van, érthető, miért tartotta vissza ennyire sokáig. Ez a dal tényleg megér egy belépőt.
A Ride az a fajta track, ami csak elindul, és visz magával. A western motívum nem poén vagy díszlet: a feszültség, a lassan építkező hangulat és a hősies dallamív tökéletesen simul a modern diszkó popba. Ware hangja egyszerre csábító és határozott, mintha egy neonfényes saloon ajtaját rúgná be, hogy bejelentse: új korszak kezdődik.
A dal mögött ott van Jack Peñate és Karma Kid, akik végigkísérik a Superbloom készülését is. A produkció feszes, elegáns, tele apró, filmszerű részletekkel — de közben megmarad az a könnyedség, ami miatt Ware az elmúlt években a brit pop egyik legizgalmasabb alakjává vált. A Ride nem akar több lenni, mint ami: egy nagyvonalú, pimasz, táncolható popdal, amelyik úgy ragad be, hogy közben még stílusa is van.
A Superbloom április 10-én érkezik, és ha a Ride bármilyen előjel, akkor Jessie Ware ismét egy olyan lemezt készített, amelyik egyszerre klubbarát, elegáns és tele van karakterrel. A western diszkó pedig - bármilyen furcsán hangzik - nála működik a legjobban.
08:10
