szerző: PjotrA banda, amely 10+ éve ugyanazt csinálja — csak egyre jobban: Drug Church
Az örök „punk agitátor” Drug Church új dallal tért vissza: a „Pynch” tegnap jött ki a Pure Noise Recordstól. A szám az első új anyag a 2024 es PRUDE óta — arról a lemezről, amit a fél amerikai sajtó (NYT, Rolling Stone, Pitchfork, NPR stb.) egyszerre nevezett agresszívnak, viccesnek és meglepően szívszorítónak. A „Pynch” erre tesz még egy lapáttal: alt rockos hardcore, nagy refrén, és Patrick Kindlon szokásos pengeélen táncoló szövegei. „Ez áll legközelebb ahhoz, hogy szerelmes dalt írjunk” mondja Kindlon.
A dal élőben is működni fog: a Drug Church épp most indul közös észak amerikai turnéra a White Reaperrel, SPY-jal, Public Opinionnel és Death Lens-szel, ősszel pedig Európa és az Egyesült Királyság következik. Aki szereti a hangos, izzadt, kollektív katartikus koncertélményt, annak ez a turné kötelező.
A Drug Church története amúgy is arról szól, hogy egy albany-i punkzenekar hogyan lett „a legjobb hangos gitárzenekar, akiket nem lehet komolyan venni - és pont ezért kell komolyan venni”. A PRUDE bizonyította, hogy a banda nem akar művészkedni, csak jól csinálni azt, amit tud: agressziót, humort és valódi érzelmet keverni úgy, hogy közben sosem lesznek szentimentálisak. Kindlon nem filozófus, csak egy zenész, aki képes egyszerre harsány és meglepően empatikus lenni. A dalok tele vannak elrontott életekkel, rossz döntésekkel, morális káosszal, de mindig van bennük valami emberi, valami szomorúan ismerős.
A PRUDE végére a banda már olyan himnikus dalokat ír, mint a Yankee Trails vagy a Peer Review, amelyek egyszerre szólnak függőségről, szégyenről, túlélésről és arról, hogy az embereket nem érdemes jóra és rosszra osztani. Kindlon szerint: „Az emberek azt akarják, hogy mások belehaljanak a hibáikba. Én nem így gondolkodom.”
A Pynch pedig pontosan ezt a kettősséget viszi tovább: nagy, zajos, okos, és közben valahol mélyen mégis kedves. Drug Church. Ők az elsők. És nem is próbálnak másnak látszani.
08:05
