lemezajánló [nagylemez]  2026. július 7. kedd   08:58

nincsen hozzászólás

  Az 1994-ben alakult arkansasi zenekar legújabb Sanctuary (2026) stúdióalbumával látványosan lépett szintet a korábbi lemezeihez képest. A 2003-as Fallen sikere óta az Evanescence több mint két évtizede az alternatív rock legsötétebb és érzelmesebb hangjaként van jelen számos szakmai kihívás és tagcserék ellenére is. A legújabb június 5-én megjelent albumon a zenekar immár nemcsak érettebb mondanivalóval, hanem merész hangzásvilággal is bátran kísérletezik.
  
  A lemezt nyitó Beautiful lie rögtön kiemeli a Sanctuary új irányát: sejtelmes elektronikus elemekkel, és mély basszustémákkal vezet be a zenekar által képviselt legújabb hangzásba. Ráadásul Amy sötétebb, dühösebb stílusban ékesíti a dal mondanivalóját, ezzel már egy határozott különbséget megütve a korábbi korongokhoz képest. A Tell Me When You’re Enough című szerzeményben a határfeszegető kérdések kapnak nagyobb hangsúlyt, ami a refrénben csúcsosodik ki igazán.
  A folytatásban felcsendülő Who Will You Follow videóklipje az album megjelenése előtt nem sokkal jelent meg. Ezzel hatalmas figyelmet generálva a régi és új rajongók között, hiszen a nosztalgikus hangzás mellett erős társadalmi kritikát fogalmaz meg a social media és a valóság közötti szélsőségekről. A verzébe lépve tökéletes dinamikával épül fel a fülbemászó refrén.
  
  A Rapture című dal hozza meg a lemez első nyugvópontját a lágyabb és kísértetiesebb elemekkel, ami a The Open Door (2006) hangzására emlékeztet. Azonban a dubstep irány nagyon idegenül hat a dal közepénél, ami teljesen kizökkent a líraibb hangulatból. Az Afterlife a 2025-ben megjelent Devil May Cry netflixes sorozatban is kiemelt szerepet kapott izgalmas átvezetőkkel, régi hangzással és fülbemászó, energikus refrénnel. Számomra ez a dal áll a legközelebb a szívemhez.
  A címadó Sanctuary egyszerre ad egy világvégi és filmes hangulatot az eltorzított bevezetővel, ami igazán újszerűen hat. Amy klasszikus énekstílusa és egyfajta szónoki dalszövege megfoghatatlan erővel bír: kimondja az az emberi érzést, amit mindenki érez, de nem mer kimondani, egyfajta menedéket nyújtva a valóság elől. A How Do I Heal című dal egyértelműen visszahozza a zenekar legsérülékenyebb oldalát. Amy igazán érzelmes énekkel és szívszorító sorokkal kíséri magát zongorán, háttérben megtámogatva a vonósokkal. Az About us már igazán számonkérős hangnemben és lázadásra búzdító állásponton mozog. A dalszöveg erősen áthallásos az aktuál politika és az egyenjogúság témájában.
  
  A Calm Down ismét egy olyan ellenpólust nyújt a lemeznek, amibe szintén bele lehet kapaszkodni az érzelmekkel túl fütött dalok után. Nem direktben érezhetőek az elektronikus elemek, úgy gondolom jó arányban vannak kezelve a kemény zúzós és titokzatos hangzás mellett. A Self Destruct igazán izgalmas és vad szerzemény, ami rengeteg stíluselemet hordoz magában. Az elektronikus, szintetizátoros elemek még jobban megemelik a dal hangzásbeli minőségét.
  A lemez utolsó előtti szegmenséhez érve, a Forever Without You-ban egy igazán sötét és személyes vallomást hallhatunk Amytől. Ebben a balladában érezhetően minden fájdalmát kiénekli Amy, ami a refrénben teljesedik ki igazán egy kitartott és fájdalmas hangban. Úgy gondolom, ez a dal is hozza a régi Evanescence lemezek hangulatát. Végezetül a Wide Open Heart egy igazán méltó és helytálló lezárása a lemeznek, ami szinte összefoglalja az eddig érzelmi hullámvölgyben sikló számokat egy nyitottabb és befogadóbb ponttá.
  
  Összességében igazán merész stíluselemekkel operált a zenekar ezen az albumon, de mégis igyekezett megtartani bizonyos számoknál a klasszikus Evanescence-hangzást. Ez az egyensúly néhány számnál felborult, bizonyos számoknál azonban tökéletes szimbiózisban mozgott. A dalok témáit tekintve érzékelhető Amy Lee erőteljesebb reflektálása a politikai és társadalmi kérdésekre is; a korábbi, inkább érzelmi és melankolikus fókuszú világ most háttérbe szorul. A dalszövegekben ugyanakkor több ponton ismétlődés érzékelhető, ami időnként csökkenti az írói kreativitás hatását, és inkább a hangzásbeli kísérletezés kerül előtérbe.
  Az egész albumot hallgatva egyfajta érzelmi szélsőségekbe kerül az ember, azonban Amyhangja biztosítja azt, hogy bármi is történik velünk, mindig van hova menekülni a káosz elől. Ez az album nem feltétlen egységes minden pillanatában, de éppen ebből a törékeny egyensúlyból meríti az erejét.
  
  Evanescence: Sanctuary
  1. Beautiful Lie
  2. Tell Me When You´ve Had Enough
  3. Who Will You Follow
  4. Rapture
  5. Afterlife
  6. Sanctuary
  7. How Do I Heal
  8. About us
  9. Calm Down
  10. Self-Destruct
  11. Forever Without You
  12. Wide Open Heart
  
  Tagok
  Amy Lee - ének, billentyű
  Tim McCord - gitár
  Will Hunt – dobok
  Troy McLawhorn – ritmus gitár
  Emma Anzai - basszusgitár, háttérvokál

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: