szerző: MóniZaz a Budapest Parkban 2026. június 29. Budapest Park
2026. június 29-én immár harmadik alkalommal lépett fel nálunk Isabelle Geffroy, művésznevén: Zaz, francia énekesnő. Idén megjelent, Sains et saufs albumával megegyező turnéjának egyik állomása volt az ikonikus szabadtéri helyszín, a Budpaest Park. A francia sanzon, a jazz és a pop stílusokat keverő, ezek szélén egyensúlyozó művész, akit sokan Edith Piafhoz hasonlítanak a stílusa, a hangja és a színpadi jelenléte miatt, ezúttal is széles közönséget vonzott.
Az estét Zóra indította, aki zenekarával, köztük Kertész Endre csellistával érkezett. A multiinstrumentalista énekesnő a kevesebb több elvet követve, szintén elsősorban az érzésekre kívánt hatni, ami sikerült is. A közönség egészen különleges egyéniségeket vonultatott fel. Azzal is perceket töltöttem, hogy az önkifejező, különleges ruhákat csodáltam. A Parkba beköltözött az a lágy nőiség, ami világokat tud szelídséggel elmozdítani. Ebbe a képbe csodálatosan passzolt Zaz is, aki izgalmas, de nem harsány fellépő ruhákat választott.
A művészi pályája tele van kacskaringókkal, ami talán megmagyarázza, miért kirándul ennyi műfajban. 5 éves korától tanult konzervatóriumban hegedűt, zongorát, gitárt és éneket. Szólókarrierje előtt énekelt bluest, jazzt és rockot is, különböző zenekarokban, majd utcazenész lett Párizs utcáin a 2000-es évek elején. A valódi népszerűséget 2009-es Génération Réservoir tehetségkutató verseny hozta el számára, amit fölényesen meg is nyert. A következő évben jelent meg a bemutatkozó albuma, amelyről a Je veux nevű szám vált ikonikussá, ami a koncert ráadásában kapott helyet. Szintén erről a korongról szólt a La fée, a Les passants és a Éblouie par la nuit is, mutatva, hogy karrierjének ezek máig meghatározó alkotásai. A legfrissebb, már említett stúdióalbuma, sokkal inkább a megnyugvásról, az élet sötétebb pillanataira adott pozitív válaszokról szólnak, amik jól rímelnek az énekesnő magánéleti változásaira. Évekkel ezelőtt titokban férjhez ment, és ezzel nevelőanyává is vált. Férje támogatásával radikális életmódváltásba kezdett. Sikerült abbahagynia a dohányzást, és letette az alkoholt, amelyek tinédzserkora óta a látszólagos segítői voltak a stressz kezelésében. Azóta a jógázik és egészséges életmódot él. A korai lázadó vadságot felváltotta a kiegyensúlyozott női szerep, ami a zenéjén és az előadásán is érezhető volt. A koncert felében az idei, új dalait énekelte, ami számomra azt jelenti, hogy szereti az új énjét, de nem fordul el az energiát adó vadságától sem, ami korábban volt rá jellemző.
A Je pardonne volt a kezdő dala, ami előtt egy fekete-fehér szelfi videó kivetítésével indult a backstage-ből. Franciául beszélt, aminek magyar felirata szintén a kivetítőkön volt olvasható. Ezt a technikát a koncert alatt többször is alkalmazta, kezében tartva a kamerát. A Mon sourire, a Mon vrai moi és a On peut comme ça követték egymást, amelyek szintén az új lemezen találhatók. Nem volt cél, hogy a már jól ismert slágerek hangulata vigye a hátán a koncertet. Bátran bevállalta azt is, hogy kizárólag franciául mondta az átvezető szövegeit, illetve néhány mondatot a közönség kedvéért magyarul. Szerette volna a filozófiáját átadni, amiben a válasza a sötétségre mindig is az öröm volt. Az élet nem könnyű, hanem szép, és ezt el kell fogadnunk ahhoz, hogy boldogok tudjunk lenni. Az új dalok mellett természetesen elhangzott a kötelező a Qué vendrá is, amit a közönség felszabadult tánccal fogadott.
A zene egyetemessége mellett az érzéseket is annak tarja, ezért Zaz létrehozta a Zazimut nevű alapítványt, amivel turnéi során minden állomáson támogat egy-egy helyi civil szervezetet a koncertbevételekből, amitől ez a nő még inkább emberi. Lehet, hogy a komolyzenei tanárai nem értenek egyet minden lépésével a karrierjében, de ezekre mind szükség volt ahhoz, hogy értéket tudjon teremteni a világban. Jó volt látni, jó volt hallani.
07:47
