kultúra [próza]  2000. október 17. kedd   16:16

nincsen hozzászólás

   Már megint reggel van. Már megint fáj a fejem. Tegnap megint leittam magam, már megint abban a kocsmában. Megint a balabbik bal lábammal kelek, megint fordítva húzom fel az ingem. A ház előtt már megint belelépek abba hatalmas tócsába, már megint az a francos balabbik lábam.
   Megint ugyanott veszem meg a kávém, előtte megint rágyújtok és ugyanolyan fintor ül ki arcomra a reggeltől, a közönyös emberektől, a koffein és nikotin ízétől a számban. Ugyanazok az események és gondolatok minden reggel.
   Már megint ugyanazok a hibák.
   Már megint „Ő jár a fejemben...
   „Hát mikor lesz ennek vége?”
   Már megint idézek magamnak (ezúttal egyik kedvenc könyvemből):
   „Hiszen ebbe bele is lehet dögleni!
   Persze már megint magamat vádolom, már megint magam hibáztatom, már megint magamban keresem a hibát. És megint elment a kedvem az egész naptól, az emberektől, megint mogorva és szúrós leszek egész nap.
   Már megint lóg az eső lába már megint otthon felejtettem az ernyőmet...

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: