Amikor meghallja az emberek többsége ezt a nevet, akkor a Csellengők nevezetű műsor jut eszébe. Sok eltűnt gyerek és fiatal képe mosolyog (?) ránk a tévéből és alatta megy a „Runaway train” című szám. Eltűnt vonat... Szerintem egész találó! Sőt az egész együttes neve találó: Lélek menedékhely. Én személy szerint imádom ezt a zenét, mert egyedi stílust alakítottak ki, egyedi hangzással és a dalszövegek nem üresek, mint a legtöbb zenekarnál. Mint ahogy az egyik barátom fogalmazta: „Nem az a könnyen érthető amerikai ***”. Elég nehéz megérteni őket.. De mindenkinek mást nyújt a zene! Annak ellenére, hogy a Csellengőknek volt a betétdala, nem igazán ismerik őket. Sokan azt hiszik róluk, hogy eltűntek. Pedig vannak!
Turnézgattak imitt-amott. Lemezeik jelennek meg. Sőt folyamatosan szerepelnek számaik különböző filmekben. A „Tudom mit tettél tavaly nyáron” című filmben van egy számuk a „Keep it ut” (Csak így tovább) és a népszerű „Holló” című filmben is felbukkantak. A „Képtelen képregényben” pedig csak az ő zenéjük van. Vajon haldoklik ez a zenei stílus Magyarországon? Nem! Hiszen a szigetszavazáson is ott figyelt a nevük.De miért jöjjenek éppen ide? Vagy miért pont őket hívjuk meg? Mert jó célt követnek?! Eltűnt gyerekekért énekelnek! A legfurcsább az egészben hogy David Pirner (az énekes) a diliházban írta meg a legjobb dalait. A „Misery” (Nyomorult) című szám talán ezért lett az egyik legjobban szívből jövőbb, legdepressziósabb.