szerző: CsibuMég a cirkusz is megirigyelhetné... Április elseje, bolondok napja
Előkészületek: vedd elő a legszakadtabb, leglepattantabb cuccaidat, vegyítsd utána a legviccesebbekkel. Állatos mamuszok, kabalák és három-bojtos sapkák előnyben. Ezeket közösítsd, és már kész is van az ünnepi öltözeted. (Nem kell túlzásba vinni, mert nem a csövesek utánzása a cél!). Sokat dob a megjelenésen az összeválogatott „ruhák” fordított felvétele is. Esetleg egy rikító rózsaszín, rikító zöld és más undorító színű pizsamát félig rávenni sem rossz ötlet.
Ha ezzel készen vagy már hozzá is láthatsz a hajformázás művészetéhez. Önts rá cukros vizet, rakj rá zselét és utána tupírozd fel. Éljenek a 60-as évek! Barbi-műhaj, rothadó levelű ágak is a díszítés részei, de ezeket csak mértékkel. És most jön a legfontosabb része a dolognak: az arcfestés. Minél több van rajtad annál jobb, kivéve ha nem sikerül túl ötletesnek és az utcasarki rihe-ronggyal tévesztenek össze.
Én is kb. így indultam el bolondozni a barátaimmal április elsején. Egyedül a gitár nézett ki normálisan a hátamon, a tokot pedig sajnáltam annyira, sőt szentségtörésnek vettem volna, ha befújom valami gusztustalansággal. Maximum egy rózsaszín masnika mutatott volna rajta jól. De mivel én magyar vagyok és nem barbi, helyette piros-fehér-zöld szalagokkal díszítettem magamat.
Irány a Deák-tér! Mindenki megnéz minket, egyesek összesúgnak a hátunk mögött. Valaki hangosan odaszól nekünk: Mi van feltűnési viszketegségetek van? Mi csak vállat vonunk és én is megjegyeztem magamban, a mai napon ez a normális. Egy bácsi és egy srác a kabala bárányunkról kérdez, aki a pórázon béget utánunk. Többször érdeklődnek, hogy vajon miért nézünk ki így. Hát senkinek se tűnik fel, hogy bolondok napja van?!? Leszállunk a metróról: Deák-tér, Kossuth-tér, már nem is tudom, hogy hol, de leálltunk piknikezni a beton-dzsungel közepén. Elővettük a parasztkolbászt, a zsírt, a kenyeret, a hagymát, a szalonnát és a sajtot. Neki is láttak a többiek az uzsonnának. Ekkor mosolyogtak meg minket először és dicsérték a tettünket. Én pedig csak gitároztam. Egyre többen gyűltek oda körénk és bár nem is tettük ki a kalapot mégis sunyiban besuvasztottak egy kis pénzt a gitártokomba.
Egy másik csapat pedig azt hiszem egy Spice Girls számra adta elő a betanult táncát. Ők viszont kirakták azt a bizonyos kalapot, mégse értékelték tettüket. Igen, azt hiszem a konkurencia miatt húztuk el a csíkot.
Irány a Budai vár! Egy olasz pali utánam szaladt és megkérdezte játszhat-e a gitáromon. Természetesen hagytam őt is érvényesülni:-), szépen játszott, jól ismert és kevésbé ismert dalokat is előadott. Aztán odagyűlt az egész olasz turistacsapat. Mi csak táncoltunk, nem zavartattuk magunkat. A csoport vezetője keringőzött velem, mindenki énekelt és tapsolt. Régen éreztem magam ilyen jól. De sajnos nem tartott sokáig, mert elszakadt az E húrom és a srác abbahagyta a zenélést. Nálam így telt a bolondok napja.
És az eredmény: kétszer öt fájó láb és sok-sok fáradt ember. Nem is csodálom, kutyás mamuszban végiggyalogolni fél Budapestet nem ki feladat!
13:36
