hosting: Hunet
img_up/1611/bannerc96814ea.gif
  cikkekfotók        
lemezajánló [nagylemez]  2008. március 12. szerda   14:50
nincsen hozzászólás

szerző: Morello
Schizo: Cicatriz Black
Scarlet Records

  Olaszországból a „sárkányölő pallosmetálon” kívül nem sok használható zene származik, a fajsúlyosabbak közül. A Schizo nevű banda azonban egy jóval extrémebb vonulatot meglovagolva próbál betörni a köztudatba, mégpedig a magyar fülnek kissé viccesen hangzó Cicatriz Black című albummal.
  A banda már 1989-ben megalakult, néhány kiadvány is kapcsolódik a nevükhöz, de hosszas hallgatás után 2007-ben tértek vissza újra, az említett lemezzel. A kezdeti időkben állítólag elég elismert és nagy hatású volt a banda Európában, és bár nem tudom, hogy ez a saját bevallású állítás mennyire tekinthető inkább marketing szövegnek, de a tény az, hogy részemről most futottam először össze a nevükkel. Lássuk mi sült ki a találkozóból.
  
  Az első szám, az Oidum Restitution máris kiváló alapot szolgáltatna egy jó kis „wall of death”-hez. A semmiből előtörő iszonyat riffek és grind tempós dobolás, valamint az artikulátlan, teli torokból történő üvöltés tökéletes egy mészárlás lebonyolításához... Az őrült tempójú a dal aztán megszelídül, átmegy egy kicsit merengősebb irányba. Nagyjából ez számít a banda védjegyének, és ezt támasztja alá a Schizo név is, hogy a vérengzős, nyakszaggató gyorsulásból átmenet nélkül átváltanak egy nyugisabb, más jellegű stílusba, és olykor vissza. Nicola Accurso persze sohasem adja fel a (néha már irritálóan hangzó) vöröslő fejű rikácsolást, ordibálást. Pedig néha jót tenne a zene összhatásának, ha a megfelelő helyeken ő is lenyugodna kissé, de hát úgy látszik ezt a noisecore-ba illő vernyákolást akarják erőltetni folyamatosan.
  Az alig 2 perces nyitó szám után a Seen The Signs Before-ban már kifinomultabb megoldásokat kapunk. Miután Nicola befejezte egy kicsit a rikácsolást, egy jó kis dallamos riffel folytatódik a szám, valamint a dobos is elég jókat pakol. A bivaly témák alapos súlyosságot biztosítanak a dalnak, sőt még 1-2 Slayer-es szóló is elröppen.
  
  A Lacrima Khristi egy finom zongorás nyitánnyal kezdődik, de aztán az első dal során tapasztalt vadállatkodást megkapjuk rögvest a nyakunkba. Azért hallunk kifinomultabb, dallamosabb megoldásokat is, de nekem ez az alig artikulált üvöltés (bár tökéletesen illik a zenébe) mégis zavaró kissé.
  Az eddigiek után az MG 1942-től vártam, hogy a II. világháború irdatlan tűzsebességű géppuskájaként ontsa tovább a fémet, de ennek a számnak meg pont nem a brutalitás az értéke. Lassú, egyre keményedő riffelés zakatol keresztül a dalon, inkább vészjósló mint durva. De tetszik! Dario Casabona játéka is nagyon bejön, mindig van néhány ötletes megoldása, a vadállati szegelésben, és a kifinomultabb dobjátékban is állja a sarat. A dal aztán a szokásos módon begyorsul, jön a szokásos Nicola-féle rikácsolás, és a húzós thrash témák.
  
  A Demise:Desire egy rövid szerzemény, de annál töményebb. HC-s jellegű vadulás, csak a közepén kapunk egy riffelgetősebb részt. Az Agonizing elejének egy kicsit Testament-es hatása van, amit egy darabig lehet élvezni, de aztán kicsit unalmassá vált a dal nekem. Ezen a közepétől számított durvulás és vad szólózás csak kicsit enyhít.
  A Phanatical X-X-X szerintem egy elég gagyi dal, főleg az itt már tényleg irritáló ének miatt. Zeneileg azért jelen van a technikázás minden poszton, de jó lenne ha egy használható torok állna a mikrofon mögé. A Shine Of Scars dalban érdekes módon (majdnem) meg is kapjuk ezt, hiszen itt dallamos éneket is hallhatunk, amitől persze nem kell csodákat várni, de arra mégis jó, hogy egy újabb oldalát mutassa meg a csapat. A Coma´s Grip képében egy igazi thrash-es zúzás veszi kezdetét, itt is egyedül az ének bosszant.
  
  Aztán jön a nagy meglepetés, egy igazi csattanó a lemez végére! Mégpedig a The Sicilian Clan címet viselő instrumentális nóta, amely eredetileg egy Ennio Morricone szerzemény. Hát a szívemhez is kaptam volna, ha így a végére kiderül a Schizo-ról, hogy ilyen is van a (saját) tarsolyukban. Ebben a számban is megvannak a szokásos zakatolós riffek, dobpörgetések, és a lábgép, de mégis van egy hihetetlenül különleges hangulata a dalnak. Valahogy tökéletesen mögé tudok képzelni egy busongós hangulatú lokált a ´20-as, ´30-as években (még ebben a hangszerelésben is, ami tényleg nagy szó!). Szóval ez egy igazán szép teljesítmény a végére, már csak emiatt is megérte meghallgatni a lemezt!
  A Schizo nem váltja meg a világot ezzel a lemezzel, mert bár pozitív, hogy rengetegféle hatást fel lehet ismerni a zenéjükben a thrash-től kezdve a legextrémebb hardcore-ig, de valahogy nem szegez a hangfal elé ez a kiadvány. Nálam Nicola Accurso hangja egyfajta zavaró tényezőt jelentett, de tény, hogy ezekhez a számokhoz mégiscsak ez az önmagából kikelt, artikulátlan ordítozás illik. Zeneileg viszont semmi probléma nincs a csapattal. A srácok megmutatják, hogy olasz földön is lehet igényes extrém metal zenét kiadni, és ha ez volt a cél, akkor azt tökéletesen sikerült abszolválni.
  
  
  Felállás:
  Nicola Accurso: ének
  S.B. Reder: gitár
  Dario Casabona: dob
  
  Schizo: Cicatriz Black
  1. Odium Restitution
  2. Seen The Signs Before
  3. Lacrima Khristi
  4. MG 1942
  5. Demise:Desire
  6. Agonizing
  7. Phanatical X-X-X
  8. Shine Of Scars
  9. Coma´s Grip
  10. The Sicilian Clan



Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 kapcsolódó linkek: 

Schizo

 programajánló: 
2021. augusztus 15.
Scooter az EFOTT-on
Efott 2021.
2021. augusztus 17.
Summer Hell - Kreator, Eluveitie, Jinjer augusztusban a Barba Negra-ban
 a rovat legfrissebb cikkei: 
KabinLáz: Kihajolni Veszélyes EP
Born Again: Mesevilág
Agregator: Semmiből – A Semmin Át
Impovizatív jazztechno performansz Szipka-loops új lemeze
Frank Blackfire: Back On Fire
Megjelent a Quimby 25 éves születésnapi Aréna koncertje DVD-n
Megjelent a Tárkány Művek negyedik nagylemeze: Magyar konyha támad
Sabaton: The Last Stand
Roar: Délibáb demo
 kiemelt 
Efott 2021.
  
A tavalyi év minden igyekezete ellenére a legendás fesztivál sajnos elmaradt, de idén ismét düböröghetnek a hangfalak a jól bevált helyszínen, a Velencei- tó partján

Summer Hell - Kreator, Eluveitie, Jinjer augusztusban a Barba Negra-ban
Scooter az EFOTT-on
Gojira, Alien Weaponry, Employed To Serve a Barba Negra-ban
Sabaton: Budapesten a The Hu-val es a Lordi-val
 friss hozzászólások 

Kókler (1)
Nincs menekvés! “I’m Gonna Get You” címmel megérkezett a Bengal második videoklipje (1)
Két tizenéves srác hip-hop projektje (2)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto Music
Hammer Concerts
Livesound Productions
VilágVeleje Produkció

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 hipno5e    grave maker    august strindberg    nemes nagy ágnes    péterfy bori    eagleheart    slash    todd phillips    be’lakor    a pap - háború a vámpírok ellen    michael fassbender    szalóki Ági    iron maiden    ez basic    suhanj! alapítvány    egek ura    delain    freedom is a lie    javier bardem    dave groh    gloryhammer    dreyelands    lehmann    hawtwhore heights    hegyalja fesztivál  

img_up/1611/bannerc96814ea.gif
Copyright 2000-2021 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!