Vienna Art Orchestra (A) az A38-on

A bécsi székhelyű Vienna Art Orchestra a világ egyik legsokoldalúbb és legőrültebb bigbandje, dzsesszesített Stauss-keringőkön és klasszikus Ellington– vagy Mingus-sztenderdek feldolgozásain át a minimalista zajzenéig mindent alkot, így feszítve szét a hagyományos dzsessz kereteit. A „posztmodern dzsessz feltalálói” címet kiérdemlő zenekar tavaly és tavalyelőtt nagy hatású koncertet adott az A38 Hajón. A VAO zenéje a nagyközönség számára éppoly élvezetes, mint a vájtfülűeknek, mivel közérthető és nem nélkülözi a humort sem.

A lassan 30 éve fennálló bigbandet a svájci származású (és nevét szigorúan kisbetűvel író) mathias rüegg alapította. Miután a hetvenes években Grazban elvégezte a Zenei Főiskolát, rüegg bárzongorista lett egy bécsi szórakozóhelyen. Később csatlakozott hozzá Wolfgang Puschnig szaxofonos. Az együttes lassan kibővült, és mire a VAO megalakult, már 16 zenész foglalt magába. Az együttes soha nem ragaszkodott a hagyományos bigband-hangszereléshez. Rüegg használ nem hagyományos bigband hangszereket is, mint például marimba, basszusklarinét, tuba és pikoló. De nem köti
magát a hagyományos előadásmódokhoz sem. Dolgoztak együtt kórussal, rezesbandával is. A nyolcvanas évekre az együttes magas szakmai elismerést vívott ki magának, több neves fesztiválra (Köln, Zürich) is meghívást kapott. 1984-ben az Egyesült Államokban turnéztak és megkapták a Down Beat magazin kritikusai által osztott Szélesebb Ismeretséget Érdemlő Tehetség díját. A nyolcvanas évek végére a világ legjobb nagyzenekarává nőtték ki magukat, és ezt a címet mind a mai napig sikerült megtartaniuk. Rüegg 15 éven át egyedüli zeneszerzője volt a VAO-nak, 1992-től dolgozik más zeneszerzőkkel is.

Egyik dupla albumuk érdekessége például, hogy a második lemezen az első jobb darabjait dolgozzák át a feltörekvő bécsi DJ-generáció ifjú tagjai. A VAO minden évben maratoni koncertturnéra indul, melyen az aktuális projekt darabjait játsszák. A mostani koncerten egy harminc évre visszatekintő best of -válogatást adnak elő (többek között Charles Mingus, Thelonious Monk, Johann Strauss, Franz Schubert, Erik Satie, Mongo Santamaria szerzeményeit): a Swing & Affairs című koncertprogram a VAO történetének csúcspillanatait sűríti egyetlen koncertbe.

A zenekar felállása:
Anna Lauvergnac (I): ének
Tobias Weidinger (D): trombita
Matthieu Michel (CH): trombita
Thomas Gansch (A): trombita
Jörg Engels (D): trombita
Adrian Mears (AUS): harsona
Robert Bachner (A): harsona
Georgi Kornazov (BUL): harsona
Ed Partyka (USA): basszusharsona, tuba
Mauro Negri (I): altszaxofon, klarinét
Joris Roelofs (NL): altszaxofon, fuvola
Harry Sokal (A): tenor- és szopránszaxofon, fuvola
Andy Scherrer (CH): tenorszaxofon
Herwig Gradischnig (A): baritonszaxofon, basszusklarinét
Martin Koller (A): gitár és szintetizátor
Georg Breinschmid (A): basszusgitár
Mario Gonzi (A): dob
mathias rüegg (A): hangszerelés, zenekarvezető

Diszkográfia:
Duke Ellington´s Sound of Love Vol.2, 2003
ART & FUN, 2002
A Centenary Journey, 2001
Artistry in Rhythm, 2000
All that Strauss, 2000
Duke Ellington´s Sound of Love, 1999
American Rhapsody, A Tribute to George Gershwin, 1998
Quiet Ways – Ballads, 1997
Powerful Ways – Nine Immortal Non Evergreens for Eric Dolphy, 1997
Unexpected Ways – M, 1997
VAO plays for Jean Cocteau, 1996
European Songbook, 1995
The Original Charts of Duke Ellington & Charles Mingus, 1994
Standing…WHAT, 1993
Fe & Males, 1992
Highlights 1977-1990, 1992
Chapter II, 1991
Lieber ein saxophon, 1991
Innocence of Clichés, 1990
Blues for Brahms, 1989
vom vom zum zum, 1988
Two Little Animals, 1988
Inside Out, 1987
Swiss Swing, 1987
Nightride of a lonely saxophoneplayer vol. 1, 1986
Nightride of a lonely saxophoneplayer vol. 2, 1986
Five Old Songs, 1985
A Notion in Perpetual Motion, 1985
Bist eulen?, 1984
The Minimalism of Erik Satie, 1984
From no art to Mo(z)art, 1983
From No Time to Rag Time, 1983
Suite for the Green Eighties, 1982
Concerto Piccolo, 1981
Tango from Obango, 1980

Belépő elővételben: 3000 Ft, a koncert napján: 3500 Ft.