Voices IV. – Swans (USA), James Blackshow (USA) koncert a Trafóban

A Swans letaglóz és felemel; nem enged menekvést, de felszabadít; reménytelenül sötét és felemelően szép.

Az 1982-ben alakult Swans gyakran kerül elő a milyen koncert volt rád a legnagyobb hatással? típusú írásokban. A zenekar a rock végsőkig lecsupaszított és/vagy eltorzított, elemi erejű változatát játszotta; a szövegek leginkább a leigázás és alávetettség körül vagy a hatalom legyen az a szex, a pénz vagy a vallás hatalma körül forogtak. Mindez mégis felszabadító hatással volt számos, nem csak a rockon belüli zenei irányzatra. A Swans a nyolcvanas évek közepe után megindult egy sajátos, sötéten ragyogó, himnikus szépség irányába; később pedig egyszerre nyitott a posztrock, a dark ambient, a dalforma és a kísérleti elektronika felé.

Az együttes 1997-ben oszlott fel, 2010-ben azonban újraéledt. Michael Gira egy koncerten olyan élményt élt át, amely, mint fogalmazott, egyszerre volt önmegsemmisítés és újjászületés, ez ihlette a zenekar legújabb inkarnációjának összeszedésére; ebben a Swans és az Angels Of Light különféle felállásaiból jöttek össze társai. Gira azt is hangsúlyozta, hogy nem nosztalgikus, pláne pénzhajhászó újjáegyesülés ez, hanem egy új fejezet. A turné és a My Father Will Guide Me Up a Rope to the Sky című új lemez meggyőzte a kétkedőket is: a sajtó a legteljesebb elismerés hangján szól a koncertekről, az album pedig számos 2010-es összegző listán előkelő helyen szerepelt.

Az új korszakot nemcsak az jelzi, hogy alig játszanak régi számokat, hanem az is, hogy nem próbálnak úgy tenni, mintha a nyolcvanas éveket írnánk; de ez nem akadályozza meg őket abban, hogy mindent elsöprő, párját ritkítóan radikális, gyémántkeménységűre csiszolt vagy éppen sajátos szépségű zenét
játsszanak.

Michael GIRA gitár, ének
Norman WESTBERG gitár
Christoph HAHN gitár
Phil PULEO dob, ütőhangszerek, cimbalom
Chris PRAVDICA basszusgitár
Thor HARRIS dob, ütőhangszerek, cimbalom, xilofon, keyboards