Normandie új száma olyan, mintha neked írták volna – „Guilt By Association”!

A Normandie pontosan tudja, hogyan lehet két hónap várakozást végtelen hosszúságúnak érezni. A Side Effects Pt. 1 csak késő tavasszal érkezik, és a svédek nem akarták, hogy addig teljes dopaminhiányban vegetáljunk. Pont ezért időzítették tél végére a „Guilt By Association” megjelenését – afféle hangulatfokozóként, mielőtt mindenki végleg belefáradna a szezonális depresszióba.

A szám egy olyan ütemmel indul, ami simán elfért volna egy 2003-as MTV‑mixen, aztán berobbannak a gitárok, és hirtelen világossá válik: a Normandie eldöntötte, hogy a társadalmi összeomlásra is lehet táncolni. És igazából miért is ne. Ha már úgyis mindenki doomscrollol, legalább legyen alatta valami, amire ritmusra lehet bólogatni.

A szöveg viszont egyáltalán nem könnyed. „Kitty kitty copy cat, just doing what you’re told” – ez nem csak egy fülbemászó sor, hanem egy elég direkt kommentár arra, hogyan sodródunk át a napi információs szeméthegyeken anélkül, hogy bármit is megkérdőjeleznénk. A Normandie nem finomkodik: ha már úgyis mindenki másol mindenkit, legalább legyen róla egy táncolható dal.

A dalt a frontember Philip Strand és a gitáros Anton Franzon producerelte, tehát kvázi házon belüli terápiaként készült. A mastert Grant Berry készítette, aki már olyanokkal dolgozott, mint az Acres vagy a Stand Atlantic – vagyis olyan emberekkel, akik pontosan tudják, hogyan kell hangosan érzelmesnek lenni anélkül, hogy giccsbe fordulna.

A videó természetesen már kint van YouTube-on, Pavel Trebukhin rendezésében (Lonely Spring, Beyond the Black). A hangulat disztópikus, stílusos, kicsit túl steril ahhoz, hogy igazán disztópikus legyen – vagyis tökéletesen illik 2026-hoz.

A Guilt By Association a harmadik kislemez a közelgő EP-ről. Előtte jött a Sellout és a Cyanide. Hátra van még a Halo és a Mayday, de hogy kijönnek‑e előre, azt csak a Normandie tudja. Egyelőre úgy adagolják a dalokat, mint egy kórházi infúziós tű: lassan, precízen, és pont annyit, hogy ne essünk össze, de azért függjünk tőlük.