Újjászületett energiával tér vissza az All Them Witches a House of Mirrors albummal

Az All Them Witches: Ben McLeod (gitár), Charles Michael Parks Jr. (basszus/ének), Christian Powers (dob), Allan Van Cleave (billentyűk) -bemutatta új dalát és videóját, a The Welterweight et, amelyet Parks nagyapja, egy alabamai bokszbajnok inspirált.

„A The Welterweight és a Saturn Song nagyjából egyszerre született” meséli Parks. „Otthon főleg akusztikus gitáron írok, aztán később basszusra átültetni mindig furcsa. A fingerstyle os gitárjáték ritmusok fele eltűnik, amikor belép a zenekar. A ‘Welterweight’ szót egész életemben hallottam, és végül megtalálta a helyét egy dalban.”
McLeod szerint ez „a mi balladánk egy gyönyörűen megírt Parks dal”. A felvétel közben Eddie Spear producer próbálta rávenni Allan Van Cleave et egy egyszerűbb zongorabevezetőre, de a klasszikus képzettség néha túl jól jön: „Eddie csak annyit mondott: Ne játssz túl szépen, csak játssz” — nevet McLeod.
A zenekar hetedik nagylemeze, a House of Mirrors, május 29-én érkezik a BMG gondozásában. A produceri munkát Eddie Spear (Zach Bryan, Jesse Welles) végezte, aki a zenekar természetes kémiájára építve egy olyan albumot segített létrehozni, amely egyszerre érett, összeszedett és mélyen személyes. „A hangzásunk alapja az egymásra reagáló hangszerjáték” — mondja McLeod. „A kémia teszi különlegessé.” Parks hozzáteszi: „Öt év telt el az előző lemez óta, rengeteg élmény gyűlt össze. Most voltunk a legfelkészültebbek.”

Az All Them Witches 2012-ben alakult Nashville ben, és gyorsan kitűnt a város zsúfolt rockszínterén: sötét, torzított, blues alapú, pszichedelikus árnyalatokkal kevert hangzásukkal. Kultikus státuszt értek el olyan lemezekkel, mint az Our Mother Electricity (2012), Lightning at the Door (2013), Dying Surfer Meets His Maker (2015), Sleeping Through the War (2017) és az ATW (2018). A 2020 as Nothing as the Ideal kritikai csúcsot hozott, Bonnaroo fellépéssel és Mastodon, Primus, valamint Ghost turnékkal – aztán 2024-ben majdnem vége lett mindennek.
Az alapító dobos, Robby Staebler távozása után Parks és McLeod nem tudták, hogyan tovább vagy hogy tovább kell e egyáltalán. A zenekar régi barátja, Christian Powers ugrott be a dobok mögé néhány lekötött koncertre. „Akkor még nem terveztük folytatni” mondja McLeod. „De a második este után valami új élet költözött a zenekarba. Újra kíváncsiak lettünk.” Parks szerint „egy kis szenvedésen keresztül jutottunk el a fényesebb oldalra. Újra fellobbant bennünk az alkotás öröme.”
A House of Mirrors felvételei a nashville-i Blackbird Stúdióban zajlottak Eddie Spear vezetésével. A zenekar természetes lendületére támaszkodva kevesebb mint egy hét alatt rögzítették az egész lemezt. „Több előkészítés volt, mint bármelyik korábbi albumunknál” mondja McLeod. „Régi felszereléseket is használtunk, és azt akartam, hogy a gitár minden dalban erőteljes legyen. Végig odacsap.”

A House of Mirrors egy újjászületett zenekart mutat. „Sok dal arról szól, hogy elhagyod az otthont, megfelelsz az elvárásoknak, vagy épp szembemész velük” mondja Parks. „Arról, hogy a világ rád aggatott szerepei nem feltétlenül azok, akik valójában vagy. A saját iránytűdet kell követned.”
„Ez a zenekar a kreatív szabadságunk” — teszi hozzá McLeod. „Minden nap hálás vagyok ezért” — zárja Parks. „Testvéreket kaptam az élettől. Nem tudom elképzelni nélkülük az életet.”

House of Mirrors:
1. Red Rocking Chair
2. Culling Line
3. Aethernet
4. Hold Up, Say What?
5. Go Getter
6. Starting Line
7. Turn On the Light
8. Angel on the Wayside
9. The Welterweight
10. Saturn Song