Korn dobos Ray Luzier: ´Két rendkívül híres zenekarba is azért nem kerültem be, mert nem drogoztam´

A Korn dobosa, Ray Luzier egy kalifordniai rendezvényen beszélt a tapasztalatairól, tanácsairól a dobosok következő generációjának. A zenész beszélt arról, hogy egy farmról jövő hogyan vált rocksztárrá és milyen élményeket tapasztalt a sztárok világában.
„Én csak egy srác vagyok, aki rock sztárokkal lóg. Nem igazán tartom magam teljesen rock sztárnak. Persze élvezem az előnyeit. Azért magángépekkel repülgetni nem egy rossz dolog.
De legfontosabb, hogy alázatos maradj. Soha nem tudhatod, mi fog történni. Amikor 2007-ben megkaptam a Korn-os munkát, Fieldy azt mondta: ‘van még talán bennünk 1-2 év.’ Én meg: ‘Jó, hát itt vagyok, csináljuk.’ Hozzászoktam, hogy kaméleon legyek, egyik munkáról a másikra váltok. És minden évben jött valami új: új turné, új lemez, új menedzsment… Most megint stadionokban játszunk. Két hónapja a dél-amerikai turnénk 63 perc alatt teltházas lett. Ez őrület. A közönség is változik: régen apákat és a fiaikat láttad, most már nagypapákat és apákat. Ez a legmenőbb dolog. Mindenkin Korn póló… Gyönyörű látni, ahogy generációk jönnek egymás után.”

Luzier hozzátette:
„Kerüljétek a drogokat. Ne drogozzatok, srácok. De tényleg!
Amikor ideköltöztem Los Angelesbe – hát basszus, nyolc évig játszottam David Lee Roth-tal. A drogok konkrétan ingyen voltak. Dave mindig azt mondta: ‘Régen drogproblémám volt. Most már meg tudom fizetni.’ Nyolc évig ment ez az őrült, bipoláris élet, és láttam, mit tett másokkal.

Én hosszú távra terveztem. Addig akartam ezt csinálni, amíg már nem tudom megfogni a dobverőt. De úgy szó szerint… A hosszú pályafutás volt a célom, bármi áron. Az egész felfogásom lényege a kemény munka volt.

Amikor tanultam, semmi mást nem csináltam, csak doboltam. Elmentem a tanórákra, hazamentem, gyorsan ettem valamit, aztán mentem a próbaterembe, ahol a bandámmal próbáltunk este 5-től 9-ig vagy 10-ig. Utána visszajöttem, és még más zenekarokkal is voltak kétórás próbáim. Teljesen meg voltam őrülve. Évekig nem láttál dobverő nélkül a kezemben. Az volt a hozzáállásom: ‘Olyan jó leszek, hogy senki nem utasíthat vissza.’ Bár ez nem teljesen jó hozzáállás, mert sosem tudhatod…
Volt, hogy nem kaptam meg a melót, mert nem voltak rasztáim. Volt hogy azért, mert nem gyúrtam eleget. Meglepődnél, milyen okokból nem kapsz munkát. Vesztettem el melókat azért is, mert nem drogoztam. Ez igaz történet. Nem mondhatok neveket, mert hatalmas nevekről van szó. De két nagy lehetőséget is elvesztettem, mert nem csapom szét magam.

Ez furcsa volt, mert amikor megkaptam a posztot David Lee Roth mellett, teljesen be voltam ijedve. Azt mondtam: ‘Ezt nem fogom elveszíteni.’ A Van Halen zenéjén nőttem fel. Járt körbe a Jack Daniel’s üveg, jöttek a jointok, jött a kokain… És én: ‘Na nekem végem.’ Soha nem felejtem el, amikor Dave félrehívott. Ő egy okos fickó. Lehet hogy egyfajta bohóc, de okos fickó. Körbejárt a whiskey, én úgy tettem, mintha innék, de nem nyeltem le, ment vissza az üvegbe. Ilyen dolgokat csináltam, mert azt mondtam magamnak: ‘Nem veszítem el ezt a melót.’
Két hónap után Dave megkérdezte: ‘Luzier, te egyáltalán nem csapod szét magad, ugye?’ Na mondom: ‘A francba…’ Azt mondtam neki: ‘Figyelj, amit te csinálsz, az a te dolgod. Nekem oké.’ Erre ő: ‘Nem, ez nagyszerű. Olyan embert akarok, aki vezetni tudja a hajót. A dobos tartja az ütemet. Nem akarom, hogy szétcsapd magad.”

„Ez az egyik fontos dolog, ha hosszú távon gondolkodsz. Kerüld azokat a dolgokat, amik ezt veszélyeztetik. Hány embert ismersz rehabon? Három koncerten beugrottam a Stone Temple Pilotsba. Scott Weiland – nyugodjon békében – már annyira szét volt csúszva, amikor velük játszottam. Nagyon szomorú élmény volt. Már vagy a harmincadik elvonóján volt, és megszakadt a szívem, mert hihetetlen tehetség volt.

Ha mindezt összeadod – hosszú táv, kemény munka, kitartás… Menned kell és csinálnod kell. A mai világban a telefonokkal, YouTube-bal és influenszerekkel könnyebb elérni az embereket, de a munkát akkor is bele kell tenni.”

Ray a mesterséges intelligencia szerepéről is kifejtette a véleményét:
„Ez az egész MI-dolog is kikészít. Jézusom… Már MI által generált dalok is vannak a slágerlistákon. Tudtátok? Country dalok… Mi folyik itt? Játssz a hangszereden! Dave Grohl mondta a legjobban: ‘Menj be a garázsba és legyél szar. Addig gyakorolj, amíg már nem leszel az.’ Már rockműsorokat sem tudom hallgatni, pedig imádom a heavy zenét. Minden banda ugyanúgy szól. Számítógépen javítják, tökéletesre húzzák. Félreértés ne essék – én is javítottam már dobokat Korn lemezeken. De sosem vettük ki belőle a lelket. A mai zenéből hiányzik a lélek. Tudom, úgy hangzom, mint egy vén hülye, de értitek, miről beszélek. Olyan szinten kell tudnod játszani, hogy amikor élőben hallanak, ne az legyen, hogy ‘Ez nem úgy szól, mint a lemezen.’ Basszus. Az új Korn lemezt például teljesen analóg szalagra vettük fel, és erre nagyon büszke vagyok, mert egyszerűen csak feljátszottuk.”